Ez kifejlődik az emberekben?

Az utolsó mondatban írtad...

Ez bizony az ember olyan védekező ösztöne ami azért alakult ki,hog, a hátulról érkező támadást is védeni tudjuk.

Csak ez lassan eltűnőben van.

>igazából nem hiszek/hittem az ilyen aurás izémizékben

Jól teszed, hogy kételkedsz kicsit. A jelenségre van magyarázat, remélem, nem leszel csalódott, hogy semmi misztikus nincs benne.

A "megérzés" mint valós jelenség, nem létezik.

Két jelenségről van szó:

1. nem, vagy részlegesen tudatosodott érzékelés. Pl. az irodai szituáció, amit leírtál. Amikor ez történik, valószínűleg észlelted valamilyen módon a mogéd kerülő embert, csak az észlelés valamiért nem, vagy csak részlegesen tudatosodott benned, vagy azért, mert az ingerküszöb közelében volt az inger, amit keltett a mögédkerülő, vagy azért, mert egyszerűen másra koncentráltál, és nem jutott el az észlelés tapasztalata tudatos fókuszba, és ezért csak egy ösztönös reakciót adsz rá (odanézel). Lehet, hogy nem hallod, hanem a lépéseit érzed a padló finom rezgéséből, vagy akár a mozgása által keltett légmozgást érzékeled a tarkóddal, füleddel. Remélem, a lényeg átjön: teljesen "hétköznapi", csak nem (teljesen) tudatosodott észlelésre adtál reakciót.

2. megerősítési torzítás: egyszerű pszichológiai jelenség. Erre jó példa az, amikor egy sötét parkon mész keresztül és "érzed", hogy figyelnek, körülnézel és valóban figyelnek. Ilyenkor a következő történik: a körülmények (sötét, elhagyatott, akár veszélyes hely/helyzet) miatt felfokozott éberségbe kerülsz. Ilyenkor az agyad félelmetes illúziókat, rémképeket kelt benned, arra ösztönözve, hogy siess, kémlelj körbe, menekülj, kerülj ki a veszélyes helyzetből. A mai ember ennek már nyilván egy szelidített verzióját érzékeli, de ez az az érzés, amikor "feláll a szór a hátadon" és "érzed a tekintetet a tarkódon". Ha ilyenkor pont kiszúrsz valakit, aki feléd néz, akkor megerősítést nyernek az érzéseid, és azt fogod hinni, hogy ő okozta az érzést, holott semmi köze hozzá. Ha nincs ott senki, akkor ugyanúgy körülnézel, megmarad a nyugtalanító érzés, sietsz tovább, aztán később elfelejted, mert nem volt semmi, ami miatt jelentőséget tulajdoníts neki. Ennyi az egész: egy téves, utólagos megerősítés.

Szóval az embernek nincs semmiféle rejtélyes "hatodik érzéke". Amit annak neveznek, az vagy az öt érzék nem tudatosult észlelésének következménye, vagy az agy hiperéber állapota által generált rémképekre adott téves reakció.

Annyit még, hogy ezek nagyon fontos érzékelések, és nem véletlenül fejlődtek ki ennyire jól.

Akinek ez jól működött, az sokkal kevésbé lett vacsora annak idején.

Kísérleteztek is ezzel: pl. álmából is fel lehet kelteni ezzel néha egy embert, ha teljes csöndben odaállsz az ágya mellé.

Ugyanis a tudattalan ilyenkor is működik, érzékeli a dolgokat, és ha veszélyesnek ítéli, ébreszt.

De pl. kamerán keresztül nem működik! Akkor sem, ha pár cm-re vagy tőle.

Tehát nem aura, mert az átmenne ilyenkor.