Alvásparalízis vagy szimpla hallucináció?
Már elég régóta előfordulnak velem az alvásparalízishez köthető tünetek, viszont úgy egy-két éve abbamaradtak. Viszont most pár hete újra elkezdődtek, de más formában, és nem nagyon értem, hogy ez mi lehet.
Félálomban érzem ilyenkor magam, a szemem csukva van (ez fontos szerintem, mert sok helyen olvastam, hogy alvásparalízis közben nyitva szokott lenni az emberek szeme), viszont olyan dolgokat hallok magam körül, amik nem történnek meg a valóságban, viszont teljesen valósághűek, egyáltalán nem álomszerűek.
Egyik ilyen eset: délután az egyetem után ledőltem egy kicsit, és mikor már majdnem elaludtam, hallottam, hogy a lakótársam hazajön (csörgött a kulccsal, záródott az ajtó, stb.), és telefonál valakivel. Bejön a szobámba, feljön hozzám a galériára, és azt mondja a telefonba, hogy "alszik". Majd kimegy. Itt semmi kétségem nem volt afelől, hogy ez valóban megtörtént, mert tisztán hallottam a hangját, a lépteit a lépcsőn, stb. Nagyjából húsz perc múlva felkeltem, és amikor kimentem a konyhába, akkor láttam, hogy nincs is itthon, ezért írtam neki, és ekkor szembesültem vele, hogy még iskolában van.
A másik eset hasonló volt, de akkor itthon voltam vidéken. Ugyanúgy ledőltem délután, nem volt otthon senki rajtam kívül. Egyszer csak hallottam, hogy anya meg apa lent beszélgetnek a nappaliban, majd apa elindul felfelé a lépcsőn (megismerem a járását), majd benyit a szobámba, és odajön az ágyamhoz. Még a lélegzetvételeit is hallottam. Természetesen itt is csukva volt a szemem. És akkor, amikor már pár másodperce ott állt az ágyamnál, akkor hasított belém, hogy anya Németországban van, apa meg még dolgozik. És ekkor nagyon erős nyomás nehezedett a mellkasomra, és alig kaptam levegőt. Nagyon féltem, hogy akkor mégis ki áll az ágyamnál.
Azt még fontos hozzátenni, hogy mindkét alkalommal iszonyatosan nehéz volt felébrednem, hiába akartam kinyitni a szemem, nem ment, vagy csak nagyon kicsit.
Szerintetek ez mi lehet?
Kérdező, ez a lelked volt, asztrálsíkon voltál, privátban többet beszélek róla, szóval csak írj nekem privátot, és válaszolok minden kérdésedre, normálisan, konkrétan, ingyen.
Mindketten jól járunk.
Nehogy pszichiáterhez menj, azok olyanok, mint a sarlatánok, ámítanak, begyógyszereztetnek, te pedig a gyógyszerektől beállva végképp nem tudod leküzdeni a problémáidat. Sajnos a legtöbb pszichiáterek mániákus beteg állatok, kik előszeretettel kísérleteznek a pácienseiken és többet ártanak, mint segítenek. Egyedül az evészavart tudják gyógyítani.
Velem egyszer volt olyan, hogy 2 napon keresztül, megállás nélkül józanon hallucináltam. Az állandó hang az ilyen erős horrorisztikus huzathoz hasonlító dübörgés volt, olyan volt, mint amikor Bazilikában vagy és hallod, ahogyan a 3-as metró elmegy alatta. Az alatt a két napig a szívem a félelemtől és az ijedtségtől egyfolytában hevesen vert, de amikor suttogásokat is hallottam, na... na akkor majdnem összecsináltam magam. Volt olyan is, hogy feküdtem az ágyamon és éreztem, hogy egy láthatatlan lény fölém hajolt és rám lehelt, olykor az arcomat és a karomat pedig finoman karmolászta. Félelmetes volt. Pár hónappal azelőtt pedig vizuálisan is hallucináltam, egyik este , mikor az ágyamon feküdtem, arra lettem figyelmes, hogy a tetőablakom fölötti diófáról egy vörös szempár rám szegezte tekintetét és egyfolytában engem bámult. Emiatt pedig egyfolytában forgolódtam az ágyamban, direkt nem néztem föl az ablakomra, mert valahányszor csak visszapillantottam, egyre tisztábban láttam a vörös szempárt. Brutális volt.
Most mondogathatják nekem a "szakértők", hogy sajátos biokémiai reakciók játszódtak le az agyamban és ezek során akusztikus, vizuális és taktilis (érzéki) csalódásokat észleltem, mások szerint ezek már a skizofrénia előjelei, de maradjunk annyiban, hogy ezeket én éltem át és nem kétlem, hogy ennek bizony metafizikai hátterei vannak. Csak az tudja, hogy ez az egész milyen, aki tényleg átélte. Egyébként alvásparalízisem még nem volt. Viszont azután a két nap után az akusztikus hallucinációk rendszeresek voltak. Én ezt anno metafizikai jelenségnek tudtam le és elkezdtem imádkozni Istenhez. Rá két hétre elmúltak. Érdekes. Nem is kellett pszichiáter.
Nem azt tanácsolom neked, kérdező, hogy azonnal rohanj imádkozni, hanem egy kicsit gondolkodj el magadon. Gondold át az életmódodat, hogy rádöbbenjél miket csinálsz rosszul, hogy azokon tudjál változtatni, én nagyon tanácsolom a sportot, mert az felszabadít és jót tesz az egészségednek. A lelkivilágodba is mélyedj el, hogy megtaláld magadban a "belső békét". Most lehet, hogy röhejesen hangzik, de csak akkor egészséges a test és az elme, ha a lélek is az.
Szerintem vagy alvási paralízis (az eset amit a kérdésben legutoljára leírtál eléggé annak tűnik) vagy hipnagóg hallucinációk. A hipnagógia az átmenet ébrenlét és alvás között, konkrétan a félálom. Velem is előfordult már, hogy ilyen félálomban feküdtem az ágyamon és biztos voltam benne, hogy apám bejött a szobámba. Persze kiderült, hogy nem így történt.
A hipnagóg hallucinációk amúgy teljesen természetesek, nem kell miattuk aggódni. Ha már rendes ébrenlét közben is hallucinálsz, na akkor tényleg keress segítséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!