Megvilágosodott ember mivel köti le az agyát?

A megvilágosodás más szóval felébredés. Felébredés a májá káprázatából, ráébredés a valóságra.

Nem az ember, a személy ébred fel, és válik Önvalóvá, az Önvaló ébred fel az emberből, a személyből, ébred rá önmagára. A felébredéskor az elme, a személyiség megszűnik. Az agyban nincsenek többé gondolatok - ha vannak, az nem felébredés, nem megvilágosodás, mégoly magasra jutott is a személy -, nincsenek többé vágyak, nem érdekli őt a regényolvasás, nincs szüksége semmire, így izgalmakra (tévé,könyv,buli...usw) sem. A felébredést követően a karmájának megfelelően folytatja a ténykedését.

Közönséges személy nem tudja megállapítani, hogy egy felébredett valóban felébredett, vagy sem. Az ő számára ugyanolyan embernek látszik, mint bárki más.

(Épp, hogy az a gyanús, mikor valakiről nagyon az látszik, hogy felébredett, mert azt akkor az illető eljátssza. Nyilván nem önzetlen célból. Nézd meg az ismerten megvilágosodott "személyeket", Ramana Maharshit, Nisargadatta Maharaj-t, teljesen természetesek, nem játszanak el semmit.)

Részlet a "Tévhitek a spirituális felébredések" c. írásból:

"csupán az, hogy felébredünk, nem jelenti, hogy érzelmi és személyiségi tendenciáink azonnal megváltoznak vagy eltűnnek:

Aki ébredés előtt buta volt; ébredés után is buta.

Aki ébredés előtt hideg volt, ébredés után is hideg.

Aki ébredés előtt kedves volt, ébredés után is kedves.

Aki ébredés előtt szeretetreméltó volt, ébredés után is szeretetreméltó.

Aki ébredés előtt indulatos volt, ébredés után is indulatos.

Aki ébredés előtt szoknyavadász volt, ébredés után is szoknyavadász.

Aki ébredés előtt csokoládérajongó volt, ébredés után is csokoládérajongó.

A felébredés sokkal mélyebb, minthogy személyiség jellemzőkről lenne szó csupán.

Az ébredés nem egy folytonossági hiány. Látszólag ugyanazok vagyunk felébredés után, mint amik felébredés előtt voltunk, még ha meg változott is valami egy mély felfoghatatlan szinten, amely magában foglalja identitásunk érzetét. Ez a mély változás nem változtatja meg azonnal a test-elme tendenciáit, habár az új távlattal változni fognak idővel. Tehát, ha allergiánk volt felébredés előtt, például, valószínűleg felébredés után is az lesz (nem úgy, mint a Fearless című Jeff Bridges filmben). Biztos, hogy leáll az azonosulásunk az allergiával, és emiatt idővel vagy enyhül, vagy nem, de az allergia túléli a felébredést.

Ennek megértése nagyon fontos, amikor kölcsönhatásba kerülünk a felébredés tanítóival. Megvilágosodás koncepcióink rájuk vetítése saját magunk felébredési folyamatát blokkolja. Amíg látjuk, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekkel mi nem, nem tudunk felébredni. Mindahányszor csodálattal adózunk egy tanítónak, nem a tanításokat tekintve, és önmagunk aspektusát azokban, hanem az ő különlegességét és egyediségét tiszteljük, nagy kárt okozunk magunknak. Amíg a felébredést a különlegességgel egyenlőnek tekintjük, addig nem fogunk felébredni. Ez majdnem olyan, mintha be kellene csapni bennünket, hogy eldobjuk a különlegesség minden projekcióját, hogy így realizálni tudjuk, hogy a felébredés csak a hétköznapi tudatosság állapota mögötti tudat tudata, ami mindvégig ott volt. Nincs semmi fennkölt a felébredésben. Azonos mértékben van jelen a gengszterben, mint a Dalai Lámában – csak tudatunk tudata eltérő individuumról individuumra. A nem-különlegességnek ez a felismerése kiábrándító lehet az ego számára. De egy mélyebb szinten mély megelégedést jelent!"

Most leírok néhány igazságot, amit halványan világos barátainknak tudnia kéne.

1. A buddhista vallás, kereszténység vagy bármelyik másik hasonló vallás egy piramis rendszer. Szekta mindegyik!

2. Az álmegvilágosodottak valójában sötétek. A valódi megvilágosodás hasonló egy olyan számítógéphez, ami tudatában van önmagának, de nem határolják be az érzelmek. Tehát teljesen rideg és logikus.

3. Az érzések nem a lélekhez, hanem a testhez tartoznak, ennek megfelelőképpen a test biológiájában kell keresni a választ. Tehát a szeretet, együttérzés és hasonló érzések a testhez tartoznak. Ez ugyanolyan biológiai mechanizmus, mint a fájdalomérzet, hogy ne nyulkálj a tűzbe, mert megégsz, hasonlóképpen a pozitív és társas érzelmek is csak fajfenntartás szolgálják, máskülönben közömbösek lennék egymás iránt.

4. Az erkölcsnek köze sincs a megvilágosodáshoz, az erkölcs a társadalom által belénk programozott forráskód.

5. Egy válaszíró írta, hogy szerinte az elme személyiség megszüntik. Nos, azt agyhalálnak hívják.

Összességében én úgy képzelem el ezeket a megvilágosodult egyéneket, mint valamilyen perverz szakállas vénember, aki állandóan rébuszokban beszél. Idegesítő!