Ha szeretetet adok az emberek felé, előbb-utóbb visszakapom?

Legfeljebb addig tarthatjuk olcsó vigasznak mindezt, amíg csupán a jelenlegi születésünk és halálunk közé szorítkozva gondolkozunk magunkról és az életünkről. Szélesebb prespektívából nézve már más a helyzet. Mindig azt vagy hasonlót kapunk most, mint amit előző életünkben mi adtunk, s a következő életünkben is azt vagy hasonlót fogunk kapni, mint amit most adunk másoknak. Bármi is történjék, a legjobb, amit tehetsz, ha most jó vagy másokkal (és magaddal is). Az, ha most mások rosszak veled, nem véletlen.

De ha erőszakra erőszakkal válaszolsz, nem leszel különb attól, akire haragszol.

Ha jó vagy másokkal, az előbb-utóbb mindenképpen megtérül. Nem mindig azonnal. De ha türelmetlen vagy, soha nem emelkedhetsz feljebb.

Az, hogy jó légy másokkal, egyébként, nem azt kell jelentse, hogy bárki előtt is meg kellene aláznod magad, vagy bármit el kellene bárkitől viselned. Inkább kerüld el (ha teheted), akivel úgy érzed, nem vagy egy hullámhosszon. Ha nem teheted, az nem véletlen, akkor meg kell értened és el kell fogadnod.

S végül: ne azért adj elsősorban szeretet mások felé, mert számítasz rá, hogy majd te is visszakapod. Csak önmagában az az elv vezéreljen, hogy mindig azt tedd másokkal és magaddal is, amit szeretnéd, ha veled tennének, s akkor biztos lehetsz benne, hogy a legjobb úton jársz.

#3

Igen. abszolút értem, amit írsz. Sokan vannak így, s érthető is, ha ezt gondolják. De ha mélyebben megértjük a létezésünket, akkor rájövünk, hogy minden értünk történik, bármi is legyen az. Ne a sorsot okoljuk vagy tartsuk igazságtalannak. Fogadjuk el, hogy az életünk főbb körülményeit magunk választottuk, a leszületésünk előtt. De most ne a mostani személyiségünket értsük a "magunk" szó alatt. Arról beszélek, akik valójában vagyunk, a lelkünkről, a felsőbb énünkről, ki aminek hívja. S ő, akik valójában vagyunk, teljes tudatosságában hozta meg a döntését az az élet és életút mellett, amit most élünk, méghozzá okkal. Ne ítéljük meg és ne harcoljunk ellene, akkor ha az hiábavaló. Fogadjuk el a döntését, hiszen ez visz bennünket előbbre. De természetesen csak akkor, ha elfogadjuk azt és nem megyünk szembe vele, például panaszkodással.

igen, de szeretetet nem onzesbol ad aki valoban szeret

igy nem csak hogy jutalom de buntetesert is szeretetet ad az aki igazan szeret (megdobnak kovel dobd visza kenyerrel fo lenyegi jelentese)

biztos rosszul esik barkinek de Jezus nem veletlen ezt tanitotta, de mas vallasok is ezt tanitjak ha utananezel

a szeretet legalacsonyabb szintje az amikor varsz erte jutalmat

termeszetesen ez is helyesebb ut mintha szeretetet sem adnal szeretetert cserebe sem

#6

Nagyon félreismersz, sajnálom. Senkit sem akarok téríteni, s nem vagyok hívő sem. Csak egy ember vagyok, aki régebben hozzád hasonló világképpel rendelkezett, s miután megtudta, hogy mindaz hibás tudás volt, alázattal meghajol mindezek előtt. Akiknek van igényük és nyitottságuk a spiritualitás felé, szívesen megosztom a gondolataimat, nyilvánvalóan segítő szándékkal.

Akiknek kevésbé, azokkal is szívesen folytatok (értelmes) eszmecserét, mint ahogy neked is felajánlottam, de azt csúnyán visszautasítottad.

Teljesen megértem, ha nem tudod elfogadni azt, ami ebben a kategóriában beszédtéma, de a sárdobálással nem jutunk előbbre.