A halál után szerintetek van valami? Vagy a nagy semmi?

Bemutatkoznek:

A nevem:

-Dr.Náthás da Vinci Espero De La Hoya Einstein

Igen, ujjaszuletes egy masik (veletlen szeruen) dimenzioba egesszen 9D-ig. Szoval mult/jelent/jovo lehet valasztani ki hova akar szuletni :D (csak viccelek) de elmeletileg mukodik. Hiszitek vagy sem, nm erdekel. Aki nem latta a Felettünk a Föld c filmet akkor nagy szeretettel ajanlom :D. Amugy tudjatok minden ott van az agyban csak meg nem tudjuk "feltorni". Igen az elozo eletunket is tartalmazza csak nincs olyan brute force ami fel tudja torni :D

Ime a hittem.

"Újjászületés?

Előző életedben

se hittél benne."

"Hát, ha visszajönne valaki a halálból, és elmondaná, hogy mi van odaát, úgysem hinne neki senki.

Még ha csodákat is művelne, ráfognák, hogy szemfényvesztés."

És tudod, mi ebben a vicces? ;) Az, hogy a szkeptikus is visszajött a halálból, sok ezerszer. :)

Látta a saját szemével, épp ezért

nem hisz a saját szemének,

"hiszem, ha látom" alapon.

:)

Előző, ajánlom figyelmedbe a többi hozzászólásomat is, írtam a halálközeli élmény(ek) kapcsán is.

Megjegyzem (ismételten) és kiemelten: amikor alszol te, vagy bárki, bizonyos szakaszaiban az alvásnak pontosan ugyanott vagy, mint akinek meghal a teste, és a teste vagy végképp lebomlik, megsemmisül, vagy visszatér belé a lélek/tudat, aztán él még benne egy ideig (pl évekig).

Tehát te magad naponta visszajössz kvázi a halálból, ahogy mindenki.

Az alvás is -TÖBBEK KÖZÖTT- testelhagyással, és a halálhoz hasonló tudatállapotokkal jár, ilyen pl az álmodás, valamint "Mindennek Forrásába" való visszatérés tudatállapota is, alvás során is, születés előtt is, halál után is.

A lélek/tudat időfüggetlen.

Vannak akik konkrét halálközeli élményt megélnek, szívmegállással, ha ez is érdeke téged. Tízezrével vannak erről nyilatkozók a neten. Bár csalók minden téren léteznek, főleg akadémikusok kutatók között.

De javaslom, olvass minél többet, ezáltal is egyre nőhet a képességed szétválasztani az ocsút a búzától, a csalót az őszintétől, reálistól.

...továbbá megismételek korábbi szavaimból egy szintén lényegest:

az egyik döntő momentum az, hogy a legtöbben nem elég tudatosak, így pl még álmukra is alig emlékeznek ébredés után, nemhogy a "Forrásra" (mindennek eredetére), amit alvás alatt kvázi tetszhalottként átélnek - átéled naponta, ahogy mindenki más is.

Én se szoktam ébredéskor erre emlékezni, én ellenben spontán, éber, béta -kábszer NÉKÜL, arról nincs tapasztalatom- béta, éber állapotból csúsztam át végtelen tág tudatállapotba, itt már másfajta időmúlásról és időtlenségről -és kvázi személytelenségről- van szó, de a mi szemszögünkből nézve egy "idő után" visszatértem "én", a testembe - ÉS EMLÉKEZTEM a végtelen tág, Eredeti tudatállapotra, ami mindenki sajátja.

Innen tudom, amit tudok. Tudom tehát azt is, hogy ezt naponta alvás alatt mindenki megtudja, és naponta ébredéskor szinte mindenki elfelejti.

Az okáról is írtam. Nem bírnád elviselni éberen a Forrás tudatát, ismeretét, és eltántorítana a földi célodtól a túl korai tudatosodásod a Forrásra. (Én bár nem vágytam erre, de anno huszonévesen spontán tehát megkaptam a Forrás emlékezetét a hétköznapjaimra is, tehát úgy látszik, túléltem az attól való rettegést, ami máskülönben tökéletes teljesség és harmónia, ellenben az egót megrémíti a Forrás tudata, mert elveszni érzi magát benne, pedig még ez se igaz , mivel nem veszik el soha semmi!)

Emiatt vagy tagadod halálfélelmed miatt a tágabb (végtelen tág) valóság létét, vagy ha esetleg szembenézel avval hétköznap éberen -már ha volna rá alkalmad-, akkor rettegnél tőle és ezért nyomod tudatalattidba a felismerését, kvázi elfelejted megint.

Akárcsak az akadémikusok, na ők különösen szűklátókörűek, evvel paralel ők pláne rettegnek a haláltól is, evvel összefüggésben a Forrástól, mindannyiónk forrásától is.

Nekem is vannak félelmeim, de halálfélelmem már nincs. A fájdalmas halál engem is taszít, de kizárólag azért, ha az fájdalommal járna. A fájdalom mindenkit megrémít, nem csak engem. Nem minden fájdalom, nem minden fokú fájdalom és nem mindig, de többnyire igen.

Persze az akadémikusok -esetenként mások is- szeretnek csúsztatni avval, hogy sokuk szerint "minden félelem a halálfélelemből ered". Élő példája vagyok annak, hogy ez tévedés, de ezt bizonyítani nem lehetséges, mert ez tapasztalati -ráadásul NEM érzékszervi, NEM illuzórikus mint a földi tapasztalat, hanem az egyetlen objektív tapasztalat a Forrás!-, és a szavaink se kellően erre vannak kitalálva, hogy elég jól elmagyarázhatnám ezt, bár viszonylag jól tudom érzékeltetni szavakkal, persze kell hozzá egy, vagy több értő-ráérző befogadó is.

A szenvedéstől, fájdalomtól félek én is, meg mindenki, de a többség a haláltól is, én viszont rég nem félek a haláltól.

Mert tudatosodtam a végtelen tág Forrásunkra, amivel a halál is jár.