A halál után szerintetek van valami? Vagy a nagy semmi?

Amit nem tapasztaltatok meg, nem mèrhettètek meg, ti tudományhívők.

A többiek vallásoktól függetlenül szintèn nem rendelkezhetnek válasszal.

Nem foglalkoztat: ilyen alapon találgathatnám azt is, hogyha összefutok valakivel (mert valószínű), akkor az mit fog mondani, hogyan fog öltözni, stb.

De a tények csak az adott pillanatban válnak ismertté.

Ami lényeges-e kérdéskörben, hogy csak a "most" van: a múlt már nincs hatalmadban, a jövő szintén. Az embertömegek naivitását, ostobaságát számtalan "szebb jövő"-vel etették-etetik szerte a világon azért, hogy a szebb jelen helyett egy nyomorúságosabbat tűrjön annál, mint amiért megdolgozik.

"Ámítás hegyek. Akár tudományos, logikus, vagy kèpzelgès, mèg mindíg ámítás."

Amit az 5 érzékszerveddel tapasztalsz, pontosan az az ámítás. Hiszen a sas tök máshogy lát, a méhecske is, tehát szubjektív pl a látás. Van rovar, amelyik csak fekete-fehérben lát, sőt, van, amelyik ultaibolyában / infravörösben IS.

Tehát az érzékszerveid ILLÚZIÓT közvetítenek, ahogy nekem is, mindenkinek, az állatok is illuzórikusan látnak.

Ami valóságos viszont, az egyetlen egy dolog: mindennek és mindenkinek gyökere, eredete, forrása. Az az egyetlen abszolút, és meg is tapasztalod te is és mindenki, alvásod egy szakaszában. Az a végtelen potenciális üresség, abból ered minden és mindenki. Mire felébredsz, elfelejted, mi is az.

Halálod után viszont, és születésed előtt TAPASZTALAT szintén az egyetlen Abszolút, és "amíg" másik testhez nem vonzódsz, olykor abban vagy. Bár nem lehet pontosan leírni szavakkal, a szavak a fizikai világra lettek kitalálva elsősorban.

Alapvetően időtlen a "Forrás", de abból "kiszakadva" bármi létezik, végtelen variációban - az időérzékelés illúziója is.

A halálközeli élmény konkrét tapasztalat. De annak során sokan nem élik át a "Forrást", csak közvetve, vagy részben, de van, aki igen.

(Természetesen sajnos csalók léteznek az élet minden területén, a "spirituálisnak" nevezett vonatkozásokban is van, aki hazudik, van, aki igazat mond; az akadémikus tudomány java részben szándékos csalás, kisebb részt tévedésekből, és igazságokból áll.)

Amikor testben vagyunk, és alszunk, megéljük, és az egyszerre időtlen, és időben való állapot. Minden egyszerre van benne. Persze ténylegesen nem a testedben vagy, amikor alszol, hanem amikor elalszol, meg amikor felébredsz az anyagi illúzióvilágba, ide, ahol most is vagyunk.

Az egyetlen tapasztalat, ami NEM ámítás, az az Abszolútum, a Forrás, a végtelen potenciális üresség, amiből minden és mindenki ered.

Ellenben minden más tapasztalt: önámítás!

Lásd: a látás kapcsán írt példáimat. Lehetne folytatni a példákat a denevér ultrahang hallásával, amit te sem, én se érzékelünk, de a denevér igen. Viszotn van, amit te és én hallunk, bizonyos más állatok meg nem hallják azon hangtartományt.

Ezért illuzórikus és szubjektív (tehát ámítás) minden - "Forrást" kivéve. Amikor felébredsz alvás után, az egód nem engedi felidézni az egyetlent, ami NEM ámítás -pl mert sokkolna téged (ha nem sokkolna téged, akkor te is emlékeznél az Abszolútumra, a forrásra, mint én) -, majd felébredsz az illúzióvilágba, tehát az önámításban: a matériába, tehát az anyagi-fizikai világba. Akár én is, amikor alvás után felkelek.

Csakhogy én nem felejtettem el az egyetlen Abszolútot.

Mert én nem csak alvás során éltem meg. Most itt nem részletezném, mélyebb átélésem volt, mint azoknak, akiknek halálközeli élménye volt. Hozzáteszem: soha NEM használtam kábítószert és nem is tervezek. Spontán megéltem.

Tehát pont az egyetlen olyan dolog, ami NEM ámítás, amire azt írtad, hogy szerinted az. :D Minden más viszont ámítás, amit te kőkemény valóságnak hiszel.

Folytatom hozzászólásomat:

Nem az álomra értettem, amit alvás kapcsán írtam. Jelzem, Hátha ez félreérthető volt.

Az illúzió fogalmát meg pláne sokan félreértik.

Az illúziót komolyan kell venni, a földi élet például tanuló terep - és illúzió egyúttal.

Ha csupán mert illúzió: nem venné az ember komolyan, tanulás céljából a földi életet, akkor nem történne meg a földi létezés, felesleges volna, értelmetlen volna. Márpedig nagyon is van értelem: tanulóterep a földi lét - és egyúttal illúzió. Pontosan az illuzórikus része az egyik fő oka, hogy tanulásra serkent.

Az sajnos sokan elfelejtik figyelembe van, hogy ha adott dolog része egy halmaznak, akkor ha már tényező is része UGYANANNAK a halmaznak, akkor mégis sokan eltérő halmazúnak veszik, amíg érdekükben áll. - ezt hívják kettős mércének, ami egy hazug (vagy olykor figyelmetlenségből eredő) hozzáállást takar.

Pl ha egy szkeptikus azt mondaná, hogy "ó, hát nem is szenvedsz, csak azt hiszed, mivel illúzió ez a földi világ", de ugyanakkor számos más dolgot NEM illúziónak tart, hanem kőkemény valóságnak - az kettős mérce, önámítás, tévedés részéről.

Tehát AZONOS "valóságossági szinten" kezelendő minden. Attól még, h adott rovar egyed lát infravörös hullámhossztartományt, de te nem látod ,se én, attól még az valóságos, ahogyan az is, amit te, vagy én látunk, de egyes állatok nem látnak. Na de illuzórikusan valóságos - hiszen egyik egyed érzékeli, a másik meg nem.

Az illuzórikus szót talán úgy írhatnám körül, hogy NEM abszolút, hanem képlékeny, és szubjektív valóság.

IDÉZET:

"De a tények csak az adott pillanatban válnak ismertté.

Ami lényeges-e kérdéskörben, hogy csak a "most" van: a múlt már nincs hatalmadban, a jövő szintén."

Jan 25, 15:02 írta, amit most idézőjelbe tettem.

Erre azt szeretném mondani, hogy kerülöd a kérdést.

Az, ami a halál után van, felidézhetővé válik lényegileg, pl akinek halálközeli élménye volt.

A kérdés meg inkább arról szól, hogy a materialista felfogású "totális megszűnés" van-e halál után, avagy van-e valami más.

Egy dolog, hogy a jelenpillanatban ott a jövő és a múlt is, azok végtelen szálai, de az emberek egy része (és a többi is, egy idő után) szeretné érteni az időillúzió szerkezetét, pl hogy halál után teljes "filmszakadás" van-e, vagy valami más, és te pont nem erre válaszoltál. Hiszen a válaszodból a bizonytalanságban levő kérdező nem fog többet megtudni az időillúzió szerkezetéről.

Én viszont kifejtettem ennek lényegét, aminek lényegére tapasztalati úton emlékszek. És az a tapasztalat az egyetlen abszolút, tehát az egyetlen, ami 100% realitás. Ahogy te is és mindenki amikor alszik, az alvás egy szakaszában megtapasztalod, majd elfelejted ébredéskor. Minden egyes nap.

JAV:

* AzT sajnos sokan elfelejtik figyelembe venni, hogy ha adott dolog része egy halmaznak, akkor ha máS tényező is része UGYANANNAK a halmaznak... stb...

_

Lehetne kérni, hogy kedves adminek jeleznék, hogy legalább fél órája miért akadozik kivételesen a gyakorikerdesek? Van úgy, hogy perceket kell várni, mire betöltődik az oldal. Előre is köszönöm a jelzésüket.

Köszönöm az adminoknak

a gyors jelzést.

(Az iménti duplikált rövid hozzászólásom a technikai hibájuk miatt volt, nem tehetek róla egyébként. Köszönöm, hogy levették a felesleges ismétlésem.)

Kérem szépen Önöket, hogy a többi hibát is korrigálják idővel, pl

"A válaszíró 0%-ban hasznos válaszokat ad."

- ez kb kettővel feljebbi hibás jelzés.

Utána meg ismét jól jelezte ki az oldal rólam:

"A válaszíró 51%-ban hasznos válaszokat ad."

Azonban a nulla%-os hibás jelzés ott maradt egyelőre... Köszönöm, ha azt is korrigálják.

15.53

Tudom amit leírtál de felesleges elmagyaráznod a többi 99.9%-nak

Hát, ha visszajönne valaki a halálból, és elmondaná, hogy mi van odaát, úgysem hinne neki senki.

Még ha csodákat is művelne, ráfognák, hogy szemfényvesztés. Prédikálhatna bármit, ha lenne is néhány követője, úgysem fogadná el a világ. Aztán idővel, egy napon visszamenne a túloldalra, itthagyná ezt a vacak világot, az élet meg menne tovább, mint ha mi sem történt volna.

---

Amúgy lehet, hogy már rég nem is létezünk. Lehet, hogy valójában 4512-t írunk, a világ megmaradt lakossága nukleáris betegségektől fekve szenved a lerobbant városi kórházakban, és mi igazából már csak emlékezet vagyunk. Mert igazából, a tapasztalatokat nagyban befolyásolja az emberi agy, az idegrendszer, a szervezet működése. Lehet, hogy már rég megtörtént minden, csupán csak most dolgozza fel az idegrendszer az inputot, most pereg le az életünk önmagunk előtt, és ezt az életet éljük. A halálunk napján pedig arra ébredünk, hogy ott fekszünk a kórházban, és készülünk elmúlni. Csak elektromos kisülések vagyunk a neuronhálózatban.