Pozitiv gondolkodás miért nem segit?

Elárulom, hogy nekem mi segített: kilépni az ezoterikus sz@rságok fantazmagóriájából, és a saját utamat járni, öntötvényűnek lenni.

Rég nem hiszek már karmában, vonzás törvényében, felsőbb igazságban, meg ilyesfélékben.

Alapvetően kedves és segítőkész vagyok, de nem azért, mert szánalmas módon magamra akarom erőltetni a pozitív gondolkodást, valamiféle jutalmat várva érte. De csak azzal viselkedek jóindulatúan, aki „megérdemli“, a rosszindulatú, kétszínű embereknek pedig gond nélkül megadom, ami jár nekik, és ennek az az eredménye, hogy felismerik, hol vannak velem szemben a határaik.

Túlzottan pozitívan állni mindenkihez véleményem szerint a naivitás szélsőséges formája. Személyes tapasztalataimra hivatkozva mondom neked, hogy a Secret az arany középutak megtalálásában rejlik. És amíg a megfoghatatlan ezoizék híve vagy, nincs rá sok esélyed, hogy ezt megtaláld, és járni tudj rajta.

Üdv.: egy volt ezohívő.

Végre valaki -az előző hozzászóló- ír olyanfajta lényegi dolgokról, melyekről én is rendszeresen nyilatkozom mint saját sok évnyi meglátásaim, tapasztalataim, és mely meglátásokban ugyanakkor nem igazán gondolnak bele a legtöbben sajnos.

Más kérdés, hogy én sose hittem semmiben, és hitetlen se vagyok, így ezo hívő se voltam, ellenben mindig is a saját utamat jártam (gyerekkoromban is) alapvetően (bárminemű hasonlóság az idézőjeles "véletlen" műve).

Azonban van, amiről egészen másképpen nyilatkozom az előzőhöz képest:

Vonzás létezik, gravitációnak hívják, ha tetszik, ha nem, ez nem hit kérdése, hanem természeti törvény. ;) Ahogy az a fajta vonzás is, amire valójában utaltál, meg a kérdező is. :)

A karmikusság sem hit kérdése, hanem az is természeti törvény. Különben nem fejlődne se tudatilag, se erkölcsileg senki.

Legalábbis itt, béta, ébrenléti anyagi-fizikai tudatállapotunkban a karma is törvény. Ahogy felkel a Nap, majd lenyugszik NAPonta.

Amúgy meg tök mindegy végül is, hogyan hívod. Manapság a keleti filókból terjedt el a szándékok és cselekvések visszahatására ez a fajta rövidítés, hogy karmikusság, ezért ezzel rövidítem én is, általában.

Azokról, melyek nem hétköznapiak, gyerekkorom óta filozofálok, analógiásan és szintetikusan gondolkodom, míg a hétköznapokban inkább analizálok. Tehát összességében gondolkodom és megérzéseimet is használni szoktam, amennyire sikerül.

A hit és hitetlenség mindig is távol állt tőlem. Ehelyett én kerestem mindig is a tudást, és keresem továbbra is a "maradékot".

Aztán idővel olyasmi TAPASZTALATOM lett, mint amilyen egyesek halálközeli élménye, más kérdés, hogy az olyan leírások egy része átverés, ellenben valóban létezik ilyen, hogy halálból visszakerül az ember, és 5 érzékszerven túli érzékelésről MEGMARAD az emlékezete, és bizonyos többlettudást se felejt el.

Részletkérdés, hogy én nem halálból visszajőve emlékszem bizonyos dolgokra, de nem is kábítószerek által, mivel azokat sose próbáltam, és más kérdés, hogy sokkal mélyebb megtapasztalásom volt - és az a nagyszerű az egészben számomra, hogy a sok évnyi filozófiámat visszatükrözték az egyértelmű tapasztalataim.

Ugyanis azok nem önigazolások, és ráadásul tényleg minden más dolog relatív és szubjektív tapasztalat jobban, vagy kevésbé; de az abszolútum megtapasztalása nyilván abszolút - mi más volna abszolút, ha nem az abszolút...? :)

A fentiekből következően ha az ember valóban kellő objektivitással, fentről, távolról szemlélve a dolgokat hajlandó gondolkodni, akkor pusztán FÜGGETLEN gondolkodás útján is megtudja a "spirituálisnak" nevezett dolgok egyes lényegi részeit - számomra tehát ezen felül a megtapasztalás is bizonyította ezt.

Pláne, hogy mindenki rendszeresen megtudja ezeket (pl alvása egy szakaszában naponta), csak hát sajna rendszeresen el is felejti... Ellentétben velem, meg néhányónkkal ellentétben.

.............

Abba meg sajnos bele se gondol a többség, hogy ezen többlettudás többletfelelősséggel jár és inkább nehézségekkel, mint előnyökkel.

Azt hiszik sokan tévesen, hogy akik többet tudnak erről, azok mintha "védettebbek" volnának, meg mintha "nyerőbb" életet élhetnének a fizikai világban...

Hát ez nagyon változó lehet... az elnyomottságtól az előnyökig épp úgy változó lehet, mint azoknak -mint a többségnek-, aki utóbbiak naponta elfelejtik a bizonyos tudáshalmazt...

................

Tehát teljesen feleslegesen irigykednek azokra, és feleslegesen kötekednek, nézik le azokat, akik emlékeznek bizonyos tudásokra béta, hétköznapi éber állapotban is, mert többnyire nem feltétlen habos torta az élet azoknak...

Talán már kezditek sejteni, hogy a többség miért "nem tud" különösebb "spirituális" dolgot - hogy most hétköznapian és velősen fogalmazzam meg. Hát ezért... tudatalatti önvédelmi mechanizmus. Van egy mondás: boldog tudatlanság...

Szóval javaslom: NE hajszoljátok a spiritualitást.

Más kérdés, hogy én sose hajszoltam. Viszont sajnos látom évek óta, hogy elég sokan hajszolják, ami hiábavalóság, mert az önvédelmi pszichés mechanizmusotok tudat alattról amúgy is véd ezek ellen titeket, hiszen valójában sokkolna titeket a mélyebb "spirituális" tudás (ritka az, akit nem; engem napokig sokkolt, a "halálközeli"-féle élményemet követően, de aztán ez elmúlt, a tudás lényege viszont megmaradt).

Nyugodjatok meg, mindennek meg van az ideje.

NE AKARD TUDNI idő előtt, ami jobb nem tudnod idő előtt!

Spontán, saját magától, fokozatosan, adagokban fejlődik az 5 érzékszerven túli tudás, csak ne tegyél erősen ellene, különben feleslegesen késlelteted. De hajszolni se hajszold, mert akkor meg feleslegesen sietteted.

Nem attól hülye, aki hülye, hogy aktuálisan bizonyos dolgokat tud, más dolgokat nem tud. Hanem attól lökött aki lökött, hogy irigykedik azon személyre, aki aktuálisan tud valamit, amit az irigykedő illető viszont aktuálisan nem tud.

Hiszen mindenkinek van valami többlettudása aktuálisan, másokhoz képest. (Más kérdés persze annak minősége.)

Nekem ebben az inkarnációmban például bizonyos többlettudásom van. Szóval ne gondoljátok, hogy ez feltétlen előnyös! Bizonyos módon hasznos, de többnyire NEM előnyös!

A létezés NEM lineáris! Hanem ciklikus. Ti is folyton megtudtok dolgokat és folyton elfelejtetek dolgokat. Én is, csak én részben más fajta tartalmakkal élem meg ezt.

Az arany középút egy kicsivel arrébb van, mint véled, kedves előző. ;)

...Ja, és még egy üzenetem az alaptalanul irigykedők számára. ;) Olyannyira ciklikus minden, hogy ti is, és mindenki eléggé (egy szintig) képben volt az úgymond "spirituális" tudásról, és sok mindent érzékelt mindenki az 5 érzékszerven túl - kicsi korában! :) A jelenleg kamaszkorú és nagykorú irigykedők is, a jelenleg materialisták is. :)

Ciklikus tehát ez is, mert napi ciklusban alvás során megtudod, majd elfelejted. Életciklusban is: kb 5-6 éves korodig sok mindent tudtál és sok mindenre képes voltál, majd el nagy részt eltűnt belőletek - jött helyette másfajta tudás és másfajta érzék, képesség.

De mivel minden alapvetően ciklikus, ezért ismét tudni fogjátok, amit jelenleg nem tudtok. Sőt, a felesleges tudás meg idővel háttérbe szorul.

Mindez rám is érvényes, csak hát részben másfajta tartalmakra vonatkozóan, mint a többség esetén.

Ez nem jobb, nem rosszabb. Másabb. Eggyel több ok NEM irigykednetek a másokra, és eggyel több ok nem kötözködni a másfajtákra (már ha belátóakká váltok legalábbis iylen téren).

Egyáltalán nem vagyok büszke másságomra.

Nem egyszerű dolog másnak lenni, de "ezt dobta a gép": gyerekkorom óta lényeges dolgokban másabb vagyok a többséghez képest. Tudásban is másabb, tapasztalásban és érzékelésben és némileg másabb. Ez van, ezt vagyok kénytelen szeretni.

Ne feledjétek tehát, hogy kicsi korotokban ti is másabbak voltatok érzékelésben és tudásban, mint a felnőttek többsége! Többletlátásotok volt nektek is akkoriban, lényeges dolgokról.

Rövidebb-hosszabb ciklusokban adott személy adott dolog vonatkozásában: tud-felejt-tud-felejt. Mikor kinek mire van szüksége.

...Apropó, még egy tévhitet hadd oszlassak el. :) Annak semmi köze a spirituális tudáshoz, ha valaki kellően képes hipnózisra, illetve önhipnózisra (lásd a kérdésbeli pozitív gondolkodás). Jó célra nem baj, csak kevés önmagában véve. Alapvetően materiális, földhöz ragadt dolog a hipnózis, önhipnózis képessége, akár magasabb fokon is. (Kellenek persze NÉMILEG földhöz ragadt dolgok is az élethez, EGY KEVÉSKE.)

Ahogy annak sincs különösebb köze a spirituális többlethez, ha az efbíáj, a kágébé, meg a Snájdig Adolfkarudolfka lehallgat, kifigyel valakit, legalább is ha alap nélkül teszi, pl alaptalan visszaélésből.

Az utóbbi hozzáállás szintén meglehetősen földhözragadt, ostoba dolog, de hát mindenki maga választja a saját következményeit automatikusan. ;) A természet gondoskodik erről. Más kérdés, hogy a szenvedésnek nem csupán ilyen oka lehet, az eredhet más tényező(k)ből is.