Pozitiv gondolkodás miért nem segit?

Ne feledjük az egyéni lélek tágabb dimenzióinak terveit se, és a karmát se - ezek mind éntudat-fejlesztő tényezők. Nem csak "varázsolgatni" vagyunk itt.

Bár létezik minden -mikor mi-, szabadság is van, meg következmény is van. A következmény a keret, a szabad akarat meg közte van.

Ha tudod, hogy kihasználnak, akkor miért segítesz?

Ez nem csak a természeted, hanem ténylegesen elvárod az (nevezzük így) Univerzumtól, hogy:

"Én megtettem a dolgomat, akkor te jössz, és tegyél jót velem."

A másik, hogy ez nem pozitív gondolkozás. Ez a segítségnyújtás az része, mikor elvársz valamit ismételten, és mikor nem az történik, akkor panaszkodsz.

Egész könnyedén generálod a negatív gondolatokat mellé. Ez pedig problémákat generál.

A segítségnyújtást nem gyakorolni kell. Ha segítesz valakinek, ha megkér rá azzal nincs semmi baj. De olyat ne vállalj el, amit nem tudsz végrehajtani, vagy csak nagyon nehezen. Neked is van életed, és neked is szükséged van segítségre.

Aki meg nem segít neked, annak te se segíts.

Nem ettől leszel jó ember, ha hagyod hogy téged küldjenek börtönbe a tettes helyett. Ezzel csak még több gondot okozol.

Tedd azt, hogy mindenben a jót látod, és még ha szeretni nem is szeretsz sok embert, de fogadd el őket olyannak amilyenek. Segíts ha megkérnek rá, de óvatos légy.

Ha rossz hírt kapsz, vagy rossz dolog ér, akkor ne panaszkodj, ne tűrd el a dolgot, hanem lásd meg benne a jót, és nevess rajta, vagy csak mosolyogj. A lényeg, hogy ne legyen súlya a dolognak.

Ha nem tudsz segíteni, akkor ne segíts, ha nem akarsz, és ha kényszerből teszed, akkor meg mi értelme?

Realizálnod kell, ésszerűen kell segíts, nem mérték nélkül vagy ésszerűtlen mértékkel.

Ne legyen elvárásod, vagy beszéld meg előre.

Ne pozitívan, reálisan gondolkodj. Csak ez ésszerű.

Realizálás, ésszerűség. Ahogy a mester mondja.

Mellesleg mindenkinek csak ezt tanácsolja.

Az előttem szóló. :)

Ő valami segítő itt. Állandóan reklámozza magát, hogy írjanak rá tanácsért. :)

Önjelölt, kisebbségi komplexussal bíró kiforratlan "guru", aki elvárja, hogy fényezzék őt, aki tele van féligazságokkal, aki szerint az életkor egyáltalán nem számít. Csak az ő mérhetetlen bölcsessége, meg az, aki meghajol őelőtte és bújtatottan alárendeltjévé ("tanítványává") válik.

De valahogy nem akar okulni ebből egyelőre, és viszolyog a jóindulatú, jogos, logikailag megalapozott kritikától (is), ha őróla szól, hiszen ő "mérhetetlenül bölcs és okos" (hogy idézzem a klasszikusokat).

(Van tudása, csak hát féligazságok, többségében.)

Azt csinál felőlem, amit akar, de kivételesen én is kommentáltam, ha már a kedves kérdező érdeklődött. (Azt csinál, amit akar, amíg nem árt annál többet másoknak és saját magának, mint amennyit használ.)

Ha valaki meg segíteni próbál neki őszinte kritikával, akkor a segítő ember szerinte "gonosz". :-)