Miért gondolok annyit a démonokra?
Egy éve már megtörtént pont ugyanez. Nem tudom őket kitörölni a fejemből, néha még örülök is ennek, mert úgy érzem megvédenek, de legbelül tudom, hogy ez nagyon nincs így rendjén.
Lehet azért is van így, mert megkedveltem valakit, aki járatos ebben a témában, azonban pont emiatt engedtem is el őt, mert nagyon más az életünk. Tudom nagyon jól, hogy ez kissé bizarr, amit most leírtam, de ki kellett írnom magamból.
Mit tegyek, egyetemre járok, lenne mivel foglalkoznom, igaz, mindjárt levizsgázom, viszont ez így elég gáz. Meg hiányzik is az a bizonyos illető az életemből :(
Na igen, a név is onnan jött.
Egyébként azért baj, mert reménytelenül szerelmes lettem és nem akarom elhinni, hogy egy év alatt semmit sem szűnt ez az érzés.
Miben volt más az életetek?
Meddig mentetek el a kapcsolatban?
Ó, nagyon az elején voltunk a dolognak, igazából kapcsolatnak nem is tudnám nevezni, mivel "leléptem", mielőtt lehetett volna valami. Annyit tudok, hogy akkor abban az időben ő is kedvelt, de nekem ez kicsit sok volt, meg hátborzongató, hogy valaki ért ezekhez. Szépen meg is ijedtem, sokszor nem tudtam aludni éjszakánként, mert tudtam, hogy valaki van a szobámban. (vagy csak beképzeltem, ez esélyesebb, bár a fene tudja.)
A démonok meg olyanok, mint az oroszlánok, csak távolról szépek, de nagyon érdekesek, emiatt képtelenségnek tartom elfelejteni őket, vagy legalábbis megfelelően kezelni a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!