Miért vannak olyan emlékeim gyerekkoromból, amik meg sem történtek?
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem álmodtam őket, mert azt meg tudnám különböztetni a valóságtól.
Az egyik például az, hogy édesanyámmal egyik este meséket olvastunk egymásnak és akkor ő eljutott egy olyan részre, hogy a lány nem mehetett be az egyik szobába, de ő kiváncsi volt és mégis bement. A szoba közepén egy nagy medence volt tele levágott testrészekkel. Ekkor édesanyám nem olvasta tovább, mert ez nem nekem való és ment tovább másikra. Engem ez akkor is érdekelt volna és meg akartam keresni reggel ezt a mesét, de egyszerűen nem volt a könyvben. Pedig 100% hogy nem csak álmodtam, mert ki is készítettem magamhoz azt a mesekönyvet. (Vagy esetleg ha tényleg létezik egy ilyen mese, arra is nagyon kiváncsi lennék)
Ezen kívül még volt több ilyen is, amire én tisztán emlkészek, de mégsem történtek meg. Miért lehet ez?
válasza:A mese nem valami kék szakálú hercegről szól?
Ha elmúltál 16, akkor egy katonai kísérlet menekülte vagy. Ha nem, akkor különkeges képességed van.
válasza:Mindenesetre furcsa, mert nem tudom őket hova tenni. Például olyan emlékem is van, ami folyamatosan történt, szóval nem csak 1 nap eseménye, hogy ha képével lefelé letettél egy kártyát elém, akkor én meg tudtam mondani, hogy mi látható a másik felén, mert láttam a szemem előtt. Ha letettél 20 kártyát elém, amit életemben nem láttam még, és mondjuk megkért valaki, hogy mutassak rá a kártyára "amin egy lány, piros virággal a hajában, egy fehér lovon ül", akkor láttam melyik volt az a kártya és rá tudtam mutatni.
Sok ilyen emlékem van és egyiket sem tudom hova tenni.
Vagy páldául az is, hogy gyerekkoromban volt egy farkaskutyám, akivel rengeteget játszottam és egyszer rákérdeztem, hogy mi van a kutyussal és azt mondták, hogy már öreg volt és elvitték őt máshova. Később beszéltem megint a kutyáról, hogy hiányzik nekem és arra meg azt mondták, hogy soha nem volt farkaskutyánk.
válasza:
válasza:Ilyenek nekem is vannak. Az emlékeim nagy része anyám szerint meg sem történt, pedig tisztán emlékszem rájuk és azokra is, amelyekben ő is szerepel. Vannak köztük, amiket mások (apám, rokon, ismerős) megerősítenek, hogy igen tényleg megtörtént de anyám tagadja. Pl. nekem is van egy kutyás: 2 éves korom körül az utcánkban ment egy nagy kutya, én meg kiszöktem és elmentem vele. Szerencsére a szomszéd épp jött szembe és hazavitt. Én is emlékszem rá, a szomszéd is de anyám szerint meg sem történt. Aztán volt egy ember, aki sokat járt nálunk és féltem tőle, mindig elbújtam és a kertből lestem, hogy mikor megy már el. Emlékszem a külsejére, a hangjára, hogy mindig a virágágyásba dobálta a cigicsikket. Kb. 10 évvel később jutott eszembe és megkérdeztem, hogy amúgy az ki a franc volt. Anyám közölte, hogy ide sosem járt ilyen ember. Később megkérdeztem egy ismerőst, aki azonnal mondta az illető nevét is és kinézetét is. Névről apám is beazonosította, anyám pedig állítja, hogy ez nem történt meg. Most vagy nekem van fura fantáziám vagy anyámnak szelektív az emlékezete, de az emlékeim nagy százalékára ő állítja, hogy az nem is igaz, pedig ő is ott volt.
A mese pedig a kék szakállú herceg vára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!