A halált fel lehet fogni pozitívan?

Igen. pl. gondolván asztat, hogy a másiknak már nem kell szenvedni, vagy jobb lett néki e folyamat beállítódásától.

Aztán lehet gondolni oszt is, hogy többé már nem nyűg a másik, vagy megérdemelte a sorsát.

De most komolyan mi benne a jó?

A sajátot biztos nem, mert senki nem éli meg a halálát, hogy utána fel tudja fogni.

Ha hiszel a magasabb létben, akkor vagy egyesülsz a legfelsőbb énnel, vagy Menyország, vagy hasonló dolgokkal lehet még élve elfogadni a tényét.

Nagymamám eltemette 25 éve az egyetlen fiát, 15 éve a férjét. Nagyon beteg volt, csontritkulás, nyaki érelmeszesedés, csigolyatörés. Szóval már a lakásban is alig tudott közlekedni járássegítővel. Napi 3x járt hozzá ápoló.

Neki megváltás volt a halál. A végén már nem mindig volt tiszta az agya. Összevissza beszélt néha.

Szóval őt nem volt szomorúság elbúcsúztatni, mert bárhova került, csak jobb lett neki, az biztos.

Azért nehéz, mert szereted. Azért ami ő és azért, ami mellette vagy.

Ha ő már nincs többé, olyan mintha egy értéket veszítettél volna el. Nem csak egy lelki társad nincs többet, nem csak egy részed tépték ki és változott meg jó részben az életed, hanem ott a tudat, hogy a másik meghalt és esetleg rossz volt neki.

Pozitívan nem lehet és nem is kell ítélni.

Inkább a szép emlékeket kell őrizni. Azt senki nem veheti el, és a reményt sem.