Mi van, ha nem akarom elfogadni azt, ami meg van írva számomra - szerelemmel kapcsolatban?
Értem, hogy vannak olyan dolgok, amiket az Élet "ad" nekünk (vagy Isten, vagy Sors, vagy ki hogy hívja), értem, hogy vannak dolgok, amik meg vannak "írva" előre.
21 éves múltam, eléggé sokmindent értek az életről. Tudom, mikor vagyok jó helyen, jó időben. Értem a jeleket, amiket az élet küld nekem.
Azt is ki tudom találni, hogy az Élet mit akar tőlem sokszor. Értem a jelzéseket, sokszor előre megérzem a "bajt", és tudok is tenni ellene.
Tudom, hogy minden okkal történik, és gyakran vonok la következtetéseket (ha nem ez történt volna 1 hete, akkor nem jövök el ide, ha nem jövök ide, nem találkozom XY-al, ha nem találkozom Xy-al most..." meg ilyenek.
Sokmindent elértem már: főiskolán ez az utolsó félévem, 3 idegennyelvet beszélek, tiniként korán a zsebemben volt már a felsőfokú angol nyelvvizsga pl. Jó jegyeim voltak mindig is, fősulin is 4-5ös rengeteg. Tudok tanulni, jól tudok számolni, imádom a matekot; kiemelkedek tanulásban - mindig is jobban tudtam tanulni, mint az átlag. Nyári munkán melóban az egyik legjobb voltam, a maximumot nyújtottam (recepciós diák) mindig is, szerettek is. Szeretnek az emberek, társaságban jól megvagyok. Csapatjátékosként és önállóan is megállom a helyem.
DE egyvalamiből KIB*SZOTTUL elegem van, és az az, hogy az Élet maximum 3 hónapra ad nekem mindig valakit, akit tudok szeretni.
21 éves vagyok, és nem volt normális párkapcsolatom. Pedig már 18 évesen az embernek volt 1-2 komolyabb (akár több éves) párkapcsolata is.
Nekem? Egy kezemen meg tudom számolni, hány "komolyabb" ember volt az életemben, akit tényleg, nagy tűzzel szerettem. És a "komolyabb" szót azért raktam idézőjelbe mert kb. 3 hónapra adott az Élet nekem mindig valakit...
pedig tényleg szerettem őket.
Most megy vissza külföldre az otthonába az a srác, akit nagyon szerettem. Holnap. (Külföldi) Energiát fektettem az egészbe... mármint rengeteget gondoltam rá. Nemcsak hogy naponta többször. Sokszor óránként is.
Mármint elképzeltem, amit szeretnék. Nagyon. Mint amikor pénzt akarsz nyerni - és elképzeled hogy nyersz: például tippmixelsz, meglátod mennyi a várható nyeremény majd elképzeled, hogy nyersz, hogy bemész a lottózóba. meglátod a monitoron azt hogy "nyert!" miután odaadtad a lottózós embernek a szelvényed, látod a szemed előtt az összeget - majd másnap bemész megnézetni a szelvényt és tényleg nyersz. Elképzeled hogy a kezedbe adja a lottózós azt az X forintot - és másnap tényleg megakapod azt az x t-ot.
Ez sokszor működik. Ezt én ilyen "energiabefektetésnek" hívom. Gondolsz rá. Energiát fektetsz abba, hogy sikerüljön és hogy az élet megadja neked azt, amit gondolsz.
Na én is így voltam ezzel a sráccal. Energiát fektettem az egészbe, rengeteget gondoltam rá és tudom, hogy neki is tetszettem - de ő tudta, hogy mostanában kell visszautaznia haza, mert vizsgái lesznek, és lejár itt Magyarországon a gyakorlata. Lehet azért nem akart lépni. Én nem tudtam hogy ilyen hamar (áprilisban) vissza fog utazni, azt hittem majd csak júniusban. Különben én sem gondoltam volna rá ennyit.
Ezt nem értem. Mármint azt igen, hogy az élet különböző leosztásokat ad nekünk: van, aki a szerelemben szerencsés, de tanulásban nem.
Én például tanulásban jó vagyok, de az eddigi szerelmi életem katasztrófa. Olyan nagy kívánság 21 évesen egy NORMÁLIS párkapcsolat?? Miért nem adja meg nekem az élet?!
Pedig ő most tökéletes volt... éreztem. Éreztem az energiát is körülötte, mikor mellettem/előttem volt, éreztem ahogy áramlik az energia, pedig sosem éreztem még ilyesmit ilyen gyakran egy srácnál. Mindig csak lángolás volt, kellemes érzés stb, de ha őt, ezt a külföldit, ha megláttam, rögtön éreztem a bizsergést.
Arra is gondoltam, hogy csak azért küldte most el mellőllem az élet (így 3 hónap után, február elején jött ide Magyarországra) mert így kevésbé fájt, mintha júniusban utazott volna haza.
De miért? Miért küldi el mindig az embereket az életemből? Mindig csak 3 hónapra ad valakit... 2012 nyarán is volt egy komolyabb srác az életemben, aki 90%ban ugyanolyan volt mint én: azonos érdeklődési kör, ugyanolyan szülők, ugyanolyan családi problémák, pl. ugyanúgy kövér volt és lefogyott mint én, ugyanolyan zene/filmek/hobbi, külsőre tetszett nekem, én is neki, imádtam. És 3 hónap után vége...
2013 nyarán is kb. 3 hónapra adott nekem az élet valakit, akit imádtam...
Náluk mondjuk nem éreztem, hogy áramlott volna az energia. Bár lehet, akkor még nem figyeltem oda az "ilyen" dolgokra...
miért? Miért nem sikerül sose?
Nem fényezésként írtam a fenti pozitív dolgokat... csak nem értem, hogy miért ad az élet nekem jó adottságokat pl tanulás, munka szempontjából, és miért ad szerelmi oldalról ilyen FOST??! mert ez egy kalap sz*r...
válasza:"Tévedés. Én értem, te vagy az, aki nem érted, és
nem is akarod érteni, mert te ezt választottad."
Leiah te még sokadjára se érted. Ha értenéd akkor megtudnád valamennyire fogalmazni az értelmét. Az lényegtelen, hogy én mit választottam, ha valamennyire megtudnád fogalmazni, akkor elismerném, hogy igazad van, de nincs igazad és az a legrosszabb, hogy nem látod be mennyire nincs igazad.
"Ezt nem tudom. Én sem tudok mindent. Ha
tudnám, nem lennék itt."
Ez az egyetlen dolog, amiben igazad van.
"Honnan gondolod, hogy nem az út a lényeg?"
Mert maga az út értelmetlen és az egyik hozzászólásom is ehhez kapcsolódik, hogy honnan tudod, amit csinálsz annak van értelme? Honnan tudod, hogy amit "útnak" nevezzel annak bármilyen értelme lenne? Ha nincs értelme minek keresel neki értelmet?
"Te most például miért kételkedsz ilyen
kitartóan?
Mert okot adsz rá!
"És ha teljesen elutasító vagy, és tudod,
hogy igazad van, akkor miért keresed mégis
ennyire elszántan a vita lehetőségét, és miért nem
engeded el az egészet inkább, a biztos tudásod
nyugalmával? "
Nem arról van szó, hogy én elutasító vagyok, hanem te nem vagy meggyőző és az eddigi hozzászólásaidat figyelembe véve azt se tudod merre tartasz, csak mész előre, de közben nem teszel meg egyetlen előre lépést sem. Egyik hozzászólásod is ide tartozik "De hidd el, megvan az értelme.", de még mindig nem tudod mi az értelmét.
"Vagy elfogadod, hogy sosem fogsz tudni mindent, vagy megmaradsz a mostani úton. Racionális bakancsban nem járható spirituális út."
Én ezt elfogadom és nem is akarok tudni mindent, de az ezotéria és a tudatos világrend teljesen más tészta. Ha elfogadjuk, hogy a hit létező, akkor a világunk tudatos és te sem hiába futsz felesleges köröket tehát, ha az előbbi kijelentésedet vesszük, amelyben a kérdezőt biztatod, hogy megvan az értelme, akkor szerinted mi az?
"Ne KELL keresni semmit. De addig, amíg elhiszed
magadról, hogy vak vagy, addig, amíg nem
használod a szemedet, addig én hiába is
mesélnék neked színekről, hiszen a te észlelésed
szerint színek egyáltalán nem is léteznek."
Miért gondolod, hogy én vagyok vak nem pedig te? Ami létezik abban nem kell hinni, mert tudjuk, hogy létezik, de amit nem tudunk, de mégis hiszünk benne, akkor honnan tudjuk, hogy létező? Az az igazság, hogy nem tudsz semmit mégsem vagy képes elismerni mindezt, csak vakon mész előre.
válasza:Felesleges köröket futunk. Én válaszoltam a kérdésedre, amit te nem fogadsz el. A te perspektívádból én nem is válaszolhatnék neked olyat, amit elfogadnál, de ezt mindketten tudtuk már az elején is.
Én nem mondhatom meg, hogy miért történt, miért történik pl. a kérdezővel mindig ugyanaz (ez esetben a rövid ideig tartó párkapcsolatok). De mivel újra és újra ugyanúgy megtörténik vele, ezért biztos, hogy megvan az oka. Ezt az okot azonban én nem fejthetem meg helyette, mert nem én élem az ő életét. Nem az én dolgom, ez az ő leckéje, ha úgy tetszik.
Az én életem szempontjából teljesen lényegtelen, hogy szerinted én mit értek, avagy nem értek, mint ahogy az is, ha szerinted amiről eddig írtam, az értelmetlen baromság. De szerintem semmivel sincs kevesebb értelme, mint (hogy is írtad? "végigvergődni és küzdeni az életedet a semmiért") annak, hogy kizárólag anyag vagyunk.
Bármi, amit írnék még minderről, hasonlóképpen szubjktívnek tűnne a számodra. Nem adhatok neked tapasztalatot, mert ez valóban nem úgy működik, hogy egy napon arra ébredsz, hogy egyszerre mindent tudsz.
Ha analizálni akarod a létezésed okát, ugyanoda jutsz, mint ha egy műalkotást elemzel. Elveszhetsz a részleteknél, de azt az érzést, amit az összkép okoz, képtelen maradsz megragadni. Egy mű nem azért születik, hogy megmagyarázzuk. Mint ahogy életünk sem azért van, hogy állandóan az okain merengjünk. Ha ezt valaki megérti, annak kinyílik a világ. Az meglátja a színeket, amiről írtam. Aki nem, azzal elbeszélgethetek még hosszú oldalakon keresztül, de az az, aminek aztán valóban semmi értelme.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!