Mi van, ha nem akarom elfogadni azt, ami meg van írva számomra - szerelemmel kapcsolatban?

#10:

Azért tanulsz, hogy fejlődj. A történéseknek pedig a tapasztalatszerzés az értelme. Amint megérted, hogy miért történt valami éppen úgy, ahogy történt, megtanultad az adott leckét.

Minden ember hat rád valahogy. Te is hatsz rájuk. Közben formáljátok is egymást. Az évek alatt változol...

Sokszor azt hiszed, nem tudod befolyásolni azt, ami körülvesz. Pedig általában igen. Ha pedig nem, az azért van, mert ugyanazzal a rossz hozzáállással állsz hozzá újra meg újra.

A nullás pontozásom alapján valami miatt nagyon dühös vagy. Pedig én nem akartam senkit bántani a válaszommal, téged sem. Én elfogadom, ha szerinted egy baromság amit írok. De ettől még te nem fogod jobban érazni magad.

Leiah direkt keresel kibúvót. Mi értelme, hogy fejlődj? Mi értelme a tapasztalatszerzésnek? Minek kell megtanulnod az adott leckét? Mi értelme van ezeknek? Mi értelme van annak, amiben hiszel? Ezek a kérdéseket kéne feltenned magadnak, mert mielőtt az ember hinni kezd ezeket tisztázza magában elsőnek, ha ezeket nem tudja, akkor mi értelme hinni? Az ember nem úgy van vele, hogy egy nap felkel és már hisz valamiben, mert kell lennie egy útnak, amin elindul, ha ez nincs meg, akkor nincs értelme a hitnek.

Leiah én nem pontozak le, ha akarod belinkelem neked a képet, és nem vagyok dühös egyáltalán miért lennék dühös? Visszatérve a pontozásra engem nem érdekel a szimpátia szavazás, mert ezen az oldalon nem beszélhetünk valódi százalékról, hanem csak szimpátia szavazásról. Az előbbi felháborodásod teljesen alaptalan, sőt szerinte épphogy te pontoztál le engem a kérdezővel együtt, mert nem bólogatok.

# 12:

Nagyon ritkán pontozok. Lefelé soha. Ha te sem, úgy sajnálom, ha nem volt igazam.

Azért kell fejlődnöd, mert tökéletlen vagy. Nem kell akarnod, akkor is megtörténik. Nem kell hinned sem benne. Ki is szállhatsz, vagy élhetsz bárhogyan, mert nem létezik se pokol, se büntetés. Egyedül a teljes megértés létezik, amikor rájössz, hogy mennyire másképp is élhettél volna. Amikor megérted, mennyi fájdalmat okoztál önmagadnak és másoknak.

Nem tudom, mi az értelme. De úgy fogom fel, mint egy iskolát, ahol van kötelező tananyag, és szabadon választott is, vannak osztálytársak, és szabadidő. Ha megbuksz, évet ismételsz. Folyamatosan vizsgázol, de a legfőbb vizsga az, amikor eléd teszik a bizonyítványodat...

Minden emberben ott egy iránytű. Minden ember keresi az utat, az okokat, hogy miért van itt. És minden ember megkapja a válaszokat is, mindig csak éppen annyit, amennyire szüksége van ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Az alapvető "tananyag" minden vallásban ott van. Ha jó úton jársz, azt érzed, mert elégedett vagy. Ha rossz az út, akkor kapod a pofonokat, hogy visszaterelődj. Ha egy kérdés nagyon foglalkoztat, akkor jön egy könyv, egy ember, egy műsor a tévében, egy bármi, és hozza a választ. De a miértre csak az idődet pazarolod. A "Hogyan?" az sokkal hasznosabb kérdés.

Az értelme a béke. Hogy nem futok felesleges köröket az életemben. Hogy elfogadom a világot magam körül, és benne az embereket. Elfogadom mindazt, ami körülvesz. Hogy nem félek a haláltól, és nem látom kevésbé ünnepinek, mint a születést. Hogy az útkeresésem alatt rengeteg csodálatos dolgot megtapasztaltam, rengeteg értékes embert megismertem, és ami a legfontosabb, szembenézhettem a saját tükörképemmel. Ha kizárólag az emberi életem nézőpontjából nézzük, akkor ezeket nevezném meg az értelmének. Nem tudom, így érted-e, egyáltalán akarod-e érteni.

Én nem hiszek. A hit magyarázatra szorul. Én élek, és úgy élek, ahogyan az értékrendem szerint élnem kell. Egyszer ugyanúgy a végére érek, ahogy te is. A különbség a hogyan-ban van...

És akkor visszakérdezek: szerinted az állandó értelemkeresésnek van értelme? Valóban atomjaira kell boncolni, meg kell magyarázni, át kell világítani mindent ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, hogy létezik? Ettől azt hiszed, elmúlik belőled a kétely?

Ha visszafordítjuk a kérdéseidet, honnan tudod, hogy valóban csupán a tested vagy? Annak, ha nem hiszel semmiben, annak van értelme? (...)

Én kerestem, és keresek most is. Válaszokat mindarra, amire az emberek általában keresik a választ. Amire te is keresed a választ. De az én igazságom, az nem a tiéd. Az én tapasztalatom, az én leckéim nem azért voltak, hogy te megértsd mindezeket. Ha úgy tetszik, az én hitemnek a te szemedben nincs értelme.

Nagyjából ismerem azt az elméletet, amit Leiah képvisel, ugyanakkor, amikor valami nagyon fáj, és másoknál azt látjuk, hogy nincs ekkora terhük ezen a téren, akkor próbáljuk megérteni, hogy mi miért ezt kaptuk, miért pont ezt kell megtapasztalnunk, miért nehezebb nekünk, mint a körülöttünk élők jó részének (sorozatosan sikertelen párkapcsolatok, vagy ha egyáltalán nem jön össze semmi, pszichés beteg a családban, akivel a külvilág nem toleráns és a családot is megbélyegzik általa, bűnöző a családban, alkoholista szülők... stb.). Néha igenis jó lenne tudni a miértet, hogy miért ezt a "fakultációt" kaptuk. :-)

Aztán a különféle elméletek próbálják magyarázni valahogy, és szeretném hinni, hogy tényleg egy több életen át tartó hosszas tanulási folyamat része, mert akkor mi értelme, hogy életképtelen csecsemők halnak meg, gyerekek éheznek, míg mások hosszú, boldog, egészséges életet élnek. Az egy életben hívő vallások és hitvilágok arra nem tudnak válaszolni, mi alapján születnek az emberek jobb vagy rosszabb helyre, ha mindenki egyenlő a teremtő szemében.

#16:

Minden emberben ott az alapvető kíváncsiság, hogy megértse, honnan jött, mit keres itt. Közben persze az sem mindegy, hogyan él.

A vallások utat mutatnak, válaszokat adnak, nyugalmat, békét hoznak. Éppen ezért gondolom úgy, hogy nincs rossz vallás, legfeljebb olyanok, akik rosszul értelmezik.

A halálhoz való hozzáállás a nyugati társadalmakban szerintem nagyon lehangoló. Túlértékeljük az életet, pedig egyszer mindenki meghal. Nincs mit sajnálnunk ezen, egyszer idejöttünk, természetes, hogy tovább is megyünk majd.

A születés és a halál mindenki számára bekövetkezik. Ebben nincs különbség. Sokszor a másik ember életét sokkal könnyebbnek érezzük a sajátunknál. Azonban nincs olyan élet, amelyikben nem létezik szenvedés. Mindenki cipeli a maga keresztjét, és nem tudhatjuk, milyen lehet a másik embernek lenni, mert nem éltük át ugyanazt, amit az a másik. Ha ugyanazt az utat járnánk végig, mint ő (egészen a kezdetektől,) talán mi is ugyanúgy beleroppannánk, mint ő, hiszen nem lenne más út előttünk, vagy éppen azért, amilyen úton azelőtt jártunk, abból a szemszögből már nem látnánk meg a másik utat magunk előtt. A saját szemszögünkből csak egy perspektívát láthatunk, a másik emberét sohasem.

Akiről pedig azt gondolnánk, hogy ő aztán igazán szerencsés, és gondtalan, az is cipelhet (és általában cipel is) olyan gondokat, olyan emlékeket, élményeket az életéből, amely, bár másként nehéz, mint a mi életünk, de attól még semmivel sem könnyebb...

Nem ugyanazokat a próbatételeket, és nem ugyanúgy kapjuk meg az életünk során. De mindannyian megkapjuk valamiképp, és rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk velük. Lázadhatunk, sajnálhatjuk magunkat, így is eltelik az időnk, de megtanulhatjuk élvezni és értékelni is a világot, amit magunk köré kaptunk. Mindeközben pedig megismerhetjük önmagunkat. Az sem kevésbé izgalmas, mint megfejteni az Univerzum létezésének okát.

Leiah épphogy felesleges köröket futsz, mert értelmet keresel az értelmetlennek, mert hinni akarsz valamiben magyarázni akarod valamivel, amit magad sem értesz. Mondjuk, hogy neked van igazad és a világunk az életünk tudatos, akkor milyen célból teremtettek minket? Mihez kell a tapasztalat? Még mindig nem adtál választ, szerinted miért nem tudsz választ adni ezekre? Még mindig az útnál tartasz egy lépést se tettél előre. Még mindig ugyanott vagy, ahol a part szakad. Szerinted mi értelme élni? Van értelme felesleges köröket futni? A béke nem egy értelem, hanem egy alapot. Nem kell elfogadnod a körülötted lévőket sem a világot, mert az nélküled is megvan, így ez inkább beletörődés mintsem az életed értelme. Én sem félek a haláltól, de ennek köze sincs az élet értelméhez egyszerüen beletörődünk elfogadjuk, hogy van, viszont te nem fogadtad el, hogy nincs azért hiszel töretlenül és azért hiszed, hogy te több vagy, mint egy test, de ez csak hit nem más.

"szerinted az állandó értelemkeresésnek van értelme? "

Persze, hogy van értelem, mert akkor tudod mit miért csináltál.

"Valóban atomjaira kell boncolni, meg kell magyarázni, át kell világítani mindent ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, hogy létezik?"

Nem arról van itt szó, hogy létezik, mert ez csak másodlagos. Az lényeg, hogy miért vergődtél és küzdöttél életed során, a semmiért?

"Ha visszafordítjuk a kérdéseidet, honnan tudod,

hogy valóban csupán a tested vagy? "

Lényegtelen mit gondolok, mert nem rólam szól a kérdés, de ismerve a biológiát azt kell, hogy mondjam az ember csupán egy test nincs okunk mást feltételezni.

" Annak, ha nem hiszel semmiben, annak van értelme?"

Nem azért nem hiszek, mert nem akarok hinni, hanem túl sok a megválaszolatlan kérdés, amire a hit nem ad választ, csak további kérdéseket vet fel.

"Én kerestem, és keresek most is. Válaszokat

mindarra, amire az emberek általában keresik a

választ. "

És honnan veszed, hogy a hitben kell keresni a választ?

"Az én tapasztalatom,

az én leckéim nem azért voltak, hogy te megértsd

mindezeket. "

Nem az a lényeg, hogy nekem kéne megérteni, hanem neked, de ahogy látszik te sem érted.

"Ha úgy tetszik, az én hitemnek a te

szemedben nincs értelme."

Ebben igazad van, de számodra sincs értelme, csak te keresel értelmet az értelmetlennek.

#18:

"Leiah épphogy felesleges köröket futsz, mert értelmet keresel az értelmetlennek, mert hinni akarsz valamiben magyarázni akarod valamivel, amit magad sem értesz."

Tévedés. Én értem, te vagy az, aki nem érted, és nem is akarod érteni, mert te ezt választottad.

" Mondjuk, hogy neked van igazad és a világunk az életünk tudatos, akkor milyen célból teremtettek minket? Mihez kell a tapasztalat?"

Ezt nem tudom. Én sem tudok mindent. Ha tudnám, nem lennék itt.

"Még mindig az útnál tartasz egy lépést se tettél előre."

Honnan gondolod, hogy nem az út a lényeg? Valamint hogyan akarhatnék úgy járni az úton, ha közben nem az útra koncentrálok, hanem azon morfondírozok, hogy egyáltalán menjek-e rajta valamerre? Ha már az elejétől kezdve leragadok annál, hogy az egész út értelmetlen, akkor sose jutok sehová, vagy ha mégis, akkor csak nehézkesen, éps véletlenszerűen. Arról nem is beszélve, hogy akkor egyáltalán nem is élvezném az egészet...

" így ez inkább beletörődés mintsem az életed értelme"

Én elfogadásnak nevezném. Egészen más értelme van, mint az előbbinek.

"te nem fogadtad el, hogy nincs "

Tévedés. Én elfogadom, hogy szerinted nincs. Te viszont nem fogadod el, hogy szerintem van.

"Persze, hogy van értelem, mert akkor tudod mit miért csináltál."

Miért? Te most például miért kételkedsz ilyen kitartóan? És ha teljesen elutasító vagy, és tudod, hogy igazad van, akkor miért keresed mégis ennyire elszántan a vita lehetőségét, és miért nem engeded el az egészet inkább, a biztos tudásod nyugalmával? (Nem csupán itt, de az egész ezo topicban.) Ha mindennek kell, hogy legyen kézzelfogható értelme, akkor ennek vajon mi az?

" túl sok a megválaszolatlan kérdés, amire a hit nem ad választ, csak további kérdéseket vet fel."

Vagy elfogadod, hogy sosem fogsz tudni mindent, vagy megmaradsz a mostani úton. Racionális bakancsban nem járható spirituális út.

"És honnan veszed, hogy a hitben kell keresni a választ? "

Ne KELL keresni semmit. De addig, amíg elhiszed magadról, hogy vak vagy, addig, amíg nem használod a szemedet, addig én hiába is mesélnék neked színekről, hiszen a te észlelésed szerint színek egyáltalán nem is léteznek.

Kérdezőnek:

Írod, hogy tanulásban és munkában sikeres vagy. Ezek a racionális dolgok. A párkapcsolat viszont érzelmi dolog, és az, hogy a racionális dolgokban sikeres vagy, nem jelenti azt, hogy az érzelmiekben is.

Az, hogy az életedben csak rövid ideig vannak jelen párkapcsolatok, egy olyan helyzet, amin érdemes elgondolkodnod, mert erről nem csak a másik fél, hanem te is tehetsz.

Írtál a jó tulajdonságaidról, de a rosszakról nem. Pedig ez érdekes lenne a válaszadás szempontjából. Szerinted mi a konkrét oka annak, hogy senki sincs huzamosabb ideig jelen az életedben? Mi a szakítások leggyakoribb oka? Mi az, amit esetleg nem szeretnek benned?

Ha ezeket a kérdéseket megváloszolod magadnak, akkor már van egy jó támpontod ahhoz, hogy merre indulj és min változtass.

Írod, hogy édesanyád lelki problémákkal küzd. Mindenkinek az anyja az első hiteles női példája, az apja pedig az első hiteles férfipéldája. Ezt úgy lehet vonatkoztatni a saját párkapcsolataidra, hogy több dologban úgy viselkedsz, mint édesanyád (mivel ez a berögzült példa számodra, ezt a viselkedést mutatták neked), és hasonló pasit választasz, mint édesapád. Ez persze a lelki tulajdoságokra értendő, mint pl. önzőség, megalkuvás, birtoklási vágy, és hasonlók. Mik azok a dolgok, amiben úgy viselkedsz, mint ők?