Egy kapcsolatban elég a szeretet, vagy szerelemmel működik csak?

Egy kapcsolatban ritkán lángol mindkét fél részéről ugyanolyan intenzitással az érzelem, úgyhogy normális.

Más kérdés, hogy te meddig bírnád ezt elviselni, így, hogy a szemedbe is mondták - én ezt önző dolognak érzem, hogy ő ugyan nem kötelezi el magát, de azért megtartana - nyilván csak addig, amíg szerelmes nem lesz valaki másba. Te döntesz, én egy ilyen kapcsolatot azonnal megszakítanék, bármennyire fáj is.

ebben az esetben szerintem nem

meg hát milyen szöveg ez: "nem szerelmes, de szeretet tud adni...", mint valami piaci kofa...

Hát ,ha az a nagybetűs SZERETET ről lenne szó, az bőven elég lenne .Szerintem az a szerelemnél is erősebb.

De általában amit ilyen helyzetekben "szoktunk szeretetnek nevezni " az "kevesebb" a szerelemnél.

Elvileg persze az a szeretet amit neked ajánlanának , akár még átalakulhat szerelemmé is. Semmi sem lehetetlen, persze garancia semmire sincs.

Így esetleg reménykedhetsz,hogy hátha egyszer szerelmes lesz beléd , és akkor "kölcsönös lesz az érzés", boldogok lehettek amíg tart a szerelem.

De van egy olyan lehetőség is (ami teljes egészében a te kezedben van, ez nem a másik szerelmétől vagy szeretetétől függ), hogy az általad érzett szerelmet átalakítod nagybetűs SZERETETTÉ.Ha ezt megtudnád tenni, akkor már nem számítana az , hogy a másik "nem ugyan úgy szeret".

Na jó tudom, hogy ezt a "fajta szeretetet " a legnehezebb elérni.

#6-os, igazad van, a kérdező esete viszont más, ha jól sejtem, a kapcsolat viszonylag friss lehet. Nem jellemző, hogy ilyenkor a szeretet átalakul szerelemmé, és (szerintem) ez így nehezen vállalható, jó eséllyel kudarcra van ítélve.

Persze nincs nálam a bölcsek köve:-)

# 6 Teljes mértékben egyetértek azzal amikor azt mondod, hogy ha a szerelem nem alakulna át szeretetté akkor nem lennének boldog családok.

Viszont sajnos ez így elég ritka de szerencsére van ilyen .Mármint az hogy a szerelem igazi szeretetté alakul. Nagyon sok esetben ahogy elmúlik a szerelem szakítunk a párunkkal , illetve nagyon sok esetben elmúlik a szerelem , és igaz együtt maradunk a párunkkal , beletörődünk "sorsunkba" és úgy csinálunk "mintha átalakult volna a szerelem a szeretetté.De közben többnyire csak a megszokás, bizonyos fajta kötődés, anyagiak , gyermekek "tartanak össze bennünket.

Sajna az igazán boldog család, aminek az alapja az igaz szeretet elég ritka. Sokkal több az olyan család ahol , az egyik "fél",vagy mindkettő, mindenáron a "végsőkig" akarja a "boldog család látszatát kelteni", akár még saját magukat is becsapva.(önmagukat álltatva)

Ha nem szerelmes, minek van veled? Nincs más? Nekem ez jön le ... Szeretetet egy kutya is tud adni, ahhoz nem kell kapcsolat. De a család is ad elég szeretetet. Egyébként mondjuk értékelhető az őszintesége, legalább tisztába vagy vele, hogy egy időzített bombán ülsz, ami egyszer bumm, robban. Robban, mikor jön a harmadik fél, a másik nő, mert jönni fog. Akibe majd szerelmes lesz. Addig te meg hűségesen kitartasz mellette.

Bármennyire is nehéz, de ha ő nem érez szerelmet ... Egy kapcsolat alapja a közös szerelem, tisztelet, hűség. Idővel a szerelem kicsit megkopik, van ahol átmegy szeretetbe, van ahol el is múlik, de akkor is volt. És sokszor vissza is jön. De ez sok-sok év, mondjuk egy házasság.

Sajnos ez halott ügy. Nem állítom, hogy egyszer nem talál vissza, és szeret beléd. Az is lehet, hogy vele maradsz, és szerelmes lesz. De utóbbinak kb akkor lenne esélye, ha ketten lennétek egy lakatlan szigeten. Tehát bárhogy nézzük, az a legjobb megoldás, ha szakítasz vele. Aztán az idő mindent megold, találsz mást, aki szeret.