Most akkor hogy van ezzel a sokat emlegetett egóval?

A spirituális ember őszinte és a megértésre törekszik. Tudja hogy hol a helye és mi az értéke másoktól függetlenül is.

Van olyan munka ahol megfizetik a tűrést, de nem ez a jellemző. Sőt inkább egy másik véglet a jellemző, hogy nincs hová menni máshová.

Rabszolgának és hiperérzékenynek sem kell lenni. A békét kell keresni és főleg nem várni. Vagy megszabadulni a főnök személyiségétől nem feltétlen testtel együtt.

Lehet nyíltan és háttérben is.

spirituális ember...

inkább legyél logikus..nyereség kontra veszteség..

menyit ér neked a meló, tudnál e másikat szerezni, és az jobb lenne-e

mennyire zavar az téged ha órdítanak..mert van aki csak röhög rajta, de van akit érzékenyen érint..

vagyis mi lenne a hasznosabb számodra?

ha kikéred/felmondasz találsz jobbat vagy ha csak vigyorogsz gúnyosan megcsinálod és elteszed a pénzt.

Tudd, ki vagy! Tudd, mit akarsz! Legyél tisztában azzal, hogy másoknak milyen fontos vagy! Ne hagyd cserben őket! Az igazság felszabadít! Nem csak téged, hanem a támadódat is, ha nem utasítja el teljesen.

Közhelyek? Igen. Tudtad eddig is? Igen. Ez valahogy mindig így van ilyenkor.

Magára a kérdésre: az egó alatt legegyszerűbb azt érteni, amire kondicionált az előéleted. Ami lettél, mert onnan jössz, ezt lehetett, azt nem, ez volt, az nem... Na, ami ilyen, az mind mehet a kukába. Legkésőbb estig ki az egésszel, minden egyes nap! Ez eddig teljesen bibliai egyébként: "vesd le ama régi embert" és "a nap le ne menjen a ti haragotokon".

Természetesen a múlt akkor is megtörtént, a lényeg belül van: képes vagy az maradni, ami bármilyen múlt esetén ugyanez lenne. Ez jóformán csak az, "ami" figyel, amikor figyelsz. Ez a Te, a többi csak történet.

Rengeteget segít, ha az önkorlátozó hiedelmekkel indítasz, mert ők az észlelés fő eltorzítói. Ha a "rád" jellemzőbbeket egyesével tetten éred, és gyakorlod, hogy tudatos maradj rájuk, akkor képes leszel (többnyire nem kicsit izgatottan) új utakat kiötölni. Egyetlen hosszú óra ötletelgetés és tervezgetés, fejben elpróbálgatás után ha találsz egy-két eléggé járhatónak tűnő, érzelmileg nem nagyon bevonódós, emberek milyenségével egyáltalán nem törődős, de kellőképpen tiszteletteljes (mint bárki mással, akit szintén nem akarsz bántani) mondandót, és rádöbbensz, hogy te ezeket nulla idő alatt rögtönzöd tonnaszámra, akkor már nincs más, csak szó szerint önmagad adnod, bármilyen félelmetes és kockázatos is. Persze jobb és nyugisabb, ha előtte találsz egy jó menekülőutat, tehát például felvesznek máshova, vagy valahogy elegendő tartalékot képzel, hogy ne legyen gond, ha bebolondul az ipse és igen fantáziadús lesz annak ellenére, hogy ő is inkább csak a szerepével azonos azon a ponton, ahol ő tévelyeg.