Mennyire robot az ember: mennyire tudatos / mennyire működik beültetett programok szerint?
Mindig is kissé ferde szemmel néztem azokra az emberekre, akiknek (ahogy én fogalmaztam) szegényes az érzelemviláguk, fejletlenebb a lelkük. Aztán némi önkritikát gyakorolva igencsak megingott ez a véleményem. A környezetem szemében egy mélyérzésű, empatikus személyiség vagyok, ami a társadalom általános megítélése szerint egy rokonszenves vonás. Aki beleéli magát egy szomorú filmbe, és sír rajta, az biztos jólelkű ember lehet! Ez a megítélés könnyen elkényelmesítheti az embert, hiszen minek is akarna változni, vagy akár csak elgondolkozni a változás lehetőségén, ha biztonságosan üldögél a "jó ember" skatulyában. Csak hát eljön az az idő, amikor ezek az egó kreálta skatulyák már nem fognak menedéket nyújtani.
Az jutott eszembe tehát, hogy éppen az én típusom az, aki egy inger-reakció mechanizmusként működő robotként éli az életét. Maradjunk a romantikus filmes példánál: a rendező és egyéb filmes szakemberek kitalálnak a majdani befogadóknak egy "nyomógombot", mint egy szomorú, legörbült szájú főhős képének bevágása, és a páciens engedelmesen végrehajtja a parancsot: sírva fakad. Mindezt empátia címszó alatt. Pedig tudja, hogy az egész csak kitaláció. Mégis úgy ugrál gombnyomásra ide-oda az érzelmi skála különböző pontjain a másfél óra alatt, mint akit betanítottak. Ez lenne a gazdag lelki világ?
Lehet-e, érdemes-e ellenállni? Vajon ha felülemelkedve az érzelmeken (vagy bármilyen, reakciót kiváltani próbáló ingeren) rájuk tekintünk, az nem csak egy újabb program-szerű, robot működés lesz?
Pontosan úgy van, ahogy az első is leírta, születésed és még azelőttről is kezdve a külvilági hatásoknak vagy kitéve amelyekre reagálsz, amely okozza a következő kapcsolatot és reakciót. A születésed előttöt pedig nem embrió koordra értem, hanem a nagy bummtól kezdve random kapcsolatok és reakciók zajlanak le, ez dönti el, hogy mennyi pulzussal bírt a szülőd szülésed pillanatában, hogy hány sejt között hány impulzus játaszódott le, hogy milyen a haja színe, mikor szült meg, mit evett, ivott, érzett, és az pedig arra adott reakció hogy mit vehetett meg a pénzéből (kaját), mi a munkája, a munkája is végtelen sok kapcsolattal áll össze, ezt vissza lehet vezetni a világmindenség létrejöttéig. A sorsunk meg van írva, de mi ezeket a kapcsolatokat amelyek ezen váltakozásokat okozzák, nem tudjuk kifürkészni, ez ember száméra lehetetlen. Visszafele is lehet vezetni, és megtudhatnánk hogy a jelen lévő kapcsolatoknak milyen lehetséges kapcsolatai voltak lehetségesek és azoknak is, és létrejönne egy kapcsolatrendszer az univerzum létrejöttének pillanatában amely elindította az egészet, a világmindenséget, mindent, ami létezik. És ezen kapcsolatok a végtelenségbe fognak terjedni mind idő mind materiális síkon. Most páran biztosan hülyének néznek de ezt nem tudom leírni konyha nyelven.
https://www.youtube.com/watch?v=KtsV4bWPHsY
(Már én is rászokok erre a zene linkelkedős idiótaságra mint a lucifer :D) ha meghallgatod ezt a zenét az agyadban új gondolatok keletkeznek amelyek hatással lesznek a holnapodra, hogy melyik arcizmodat rándítod meg közvetlenül, vagy közvetve. Azok a kapcsolatok és reakciók meg hatással lesznek arra, hogy egy ocigén molekula 100 év múlva a felső légkörben melyik más O atommal ionizálódik, ez csak egy példa, ha nem hallgatnád meg (előre meg van írva hogy meghallgatod-e vagy sem kapcsolatok által) akkor más O atommal ionizálódna az az O molekula.
"Ez a megítélés könnyen elkényelmesítheti az embert, hiszen minek is akarna változni, vagy akár csak elgondolkozni a változás lehetőségén, ha biztonságosan üldögél a "jó ember" skatulyában. Csak hát eljön az az idő, amikor ezek az egó kreálta skatulyák már nem fognak menedéket nyújtani. "
Tessék?
"Tessék?"
Igen, tetsszen! :DD
Többieknek köszi az értelmes véleményeket!
Kedves Kérdező.
Senki nem fog empátia címszó alatt sírva fakadni.
Tudod, az empátia tanulható, és az empátia készsége nem jelenti azt, hogy valaki elsírja magát bármin, vagy "parancsot" hajt végre.
A szenzitivitás pedig nem feltételezi az általad említett "jólelkű" jelzőt.
Nincs olyan, hogy "jó ember" skatulya.
Az egó sem tud skatulyákat kreálni.
A személyiség egy dinamikus egység, melyet szenzoros és motoros folyamatok működtetnek. Tehát szüntelenül változik, fejlődik, átalakul.
Vannak olyan tényezők is, amelyeknek a hatására például az empatikus készség megszűnik.
(Bocs, csak egy megjegyzés:
Ha mindig önigazolást keresel, semmivel nem leszel okosabb.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!