A legtöbb ember miért nem hisz semmiben?

Nekem is van hitem, meg szerintem sok ember hisz valamiben.

De attól, mert valaki azt röfögi, hogy minden mérleg hűtlen vagy elvitték a földönkívüliek, nehogy már én legyek a rossz, ha nem hiszem el. Vagy nem áldozok (életeket) arra, hogy varázsolni tudjak.

Esetleg ha házasság előtt lefekszik valaki a szerelmével, nehogy már az üstbe kelljen kerülni, néhány torzlelkű buta ember miatt.

Én is hiszek a keresztény istenben, de rá sincs semmi bizonyíték. És semmit nem dobnék el érte, ami a józen eszemnek vagy a szívemnek ellent mond. Ezt a hitet nem tudom kiölni magamból.

Azt gondolom, hogy vagy egy egész ügyes troll vagy, vagy igen súlyos fogalmi zavarokban szenvedsz :)

>bármi természetfeletti kérdés van nagyon sokan tudományos módszerekkel próbálják megmagyarázni?

Ez nem igaz, ezen témák jó részét nem is próbáljuk tudományosan megmagyarázni, mert eleve nem ismerjük el, hogy ilyen létezik. Legfeljebb annyit magyarázunk meg, hogy miért nincs okunk feltételezni az adott jelenséget.

>Nekem ami erről rögtön eszembe jutott, hogy ezek az emberek talán félnek. Egyszerűbb élni felelőtlenül az életüket

Éppen fordítva. Éppen a hit az, ami azért jött létre, hogy az ember elbújhasson a félelmei és kibújjon a felelősségei alól. A "tudomány embere" ilyesmit nem engedhet meg magának.

>azt hinni mi vagyunk az Istenek és az egyetlen hatalommal rendelkező lények

Hülyeség, a tudomány sehol nem mond ilyet és nem utal erre.

>mint belegondolni abba, hogy talán valaki vagy valami felettünk is ítélkezhet

Igen, belegondoltak már ők is nagyon rég, csak mivel ők logikusan gondolkodtak, rájöttek, hogy nincs értelme feltételezni egy felsőbb hatalmat és hogy csupán néhány egyszerű pszichológiai jelenség készteti az ember arra, hogy ilyen hatalmakat találjon ki.

>és hogy van az életünknek egy nagyobb célja is?

Ez pedig csak az emberi élet szokásos romantikus felértékelése. Éppen az fél, aki foggal-körömmel ragazkodik az ilyesmihez.

Az a baj, hogy a legtöbb hitre szoruló ember csak arról tud beszélni, amit sosem látott, de elhitt, hogy az úgy lehet és úgy is kell lennie.

Hittan...

Hit melyet tanítani lehet, avagy kell? :)) Ugyan, már itt megbukott a dolog. A hit nem külső, hanem egy belső késztetés. A hívők 100%-a, legyen szó bármelyik hitről, azt sem tudnák, hogy létezik Jézus, Buddha stb, ha nem rágják a szájukba. Azonban ahogy látom, sokan keverik a szezont a fazonnal. Velem is történt(ek) valami(k), de nem fogom leírni, hiszen szemben áll azzal a világképpel, amit ránkerőltettek, melyről oktattak. Egyrészt nem hihető, még ha számomra tudatos is. Hinni csak addig szokott az ember, míg bizonyossá nem válik valami, az utána való állapot a tudat. Ráadásul egy olyan elmélettel álltam elő (magam számára), mely komoly filozófiai mélységekben tudná csak szemléltetni azt az állapotot, elgondolást a világról, ahol egyelőre tartunk, ahogyan élünk.

Semmiben nem hiszünk... A "hit" szó számomra használhatatlan, az "én" szótáramban nem szerepel ilyen. Ha valamit látok, megtapasztalok, abban nem kell hinnem, hiszen létező dolog. Hinni csak abban lehet, amit más mond számodra, viszont mint korábban említettem a hit egy belső késztetés, egy remény, hogy valóban úgy van ahogy mondták. Ez viszont nem hit, hanem az én értelmezésem szerint uralom. Tehát a "hit" önmagában is már ellentmondás. Viszont amit én megtapasztaltam (mely természetesen szubjektiv, hiszen számodra nem létező dolog), az alapján nyugodtan állíthatnám, hogy a világ sokkal több, mint ami látható, érzékelhető, kimutatható bármilyen tudományos módszerrel. Sosem voltam semmilyen "szekta" (Kereszténység,Buddhizmus,Jehova etc ) tagja, nem érdekeltek soha azok a szellemileg megrekedt emberek, akik a korlátok felállításával, dogmák tanításával csupán önnön nagyszerűségüket akarták bizonygatni, nem volt soha mentális betegségem, egyszerűen csak léteztem és próbáltam egyről a kettőre jutni. A racionális világban rettentően jól mozogtam és találtam fel magam, de rájöttem hogy itt csak A pontból lehet eljutni B-be, esetleg feltalálni a C-t. Hát feltaláltam a C-t, melynek eredménye az lett, hogy semmi nem lett. Ez az "ő" rendszerük, nem a miénk. Ránkerőltettek egy rendszert, mely sosem lesz a miénk. A rendszer megöli a szabad gondolkodást, mondhatnám a fejlődést ( ez pl az én véleményem szerint nem létező dolog) is, magát a körülöttünk lévő világ megismerését. Dolgozz, fizess adót, aztán szaporodj, hogy legyen aki a halálod után is befizeti azt a nyomorult adót. Tehát ezek szerint én nem hiszek semmiben? Régebben azt feleltem volna, hogy de, abban hiszek, hogy létezik valami több, valami más, ami ép ésszel felfoghatatlan és amikor erre gondoltam, a velem történt eseményekre alapoztam, tehát a tapasztalatra, tudásra. Ezzel szemben mire alapoz egy hívő ember? Hogy eljön a megváltó, feltámad a megváltó... Egy ember, talán nem is ember, de a lényeg hogy eljön, mert azt írja a "szentírás", melyet természetesen ember jegyzett le, egy másik meg elmondta neki, hogy ez "istentől" való. :))

Nem tudom, ha most nekiállnék leírni a "véleményem", mikorra végeznék, így kihagyom, úgy is értelmetlen lenne, mert nem abban kell hinni, amit én írok, hanem abban amit megtapasztalsz, annak ellenére, hogy az nem történhetne meg veled. (mert nem létezik) Ennyit a "hitről".