Fejlődhet azáltal az ember, ha minél kevesebb gondolatot használ?
#1-es kiegészítése:
Diverzitás = elkülönbözés, minél több különbség legyen jelen.
eszközt használunk az o.k., de gondolatot? azt hogy? ha úgy érted, hogy nem gondolkodik, hanem konzervet bont és azt mondja/teszi
- akkor az rossz és lefelé "fejlődik" (lejlődik:D
Ha minél kevesebbet gondolkodik élő gondolkodással, akkor elhülyül. (Az élő gondolkodás mit jelent?: amikor ott teremti meg a gondolatot, születik a gondolat...persze vannak benne kész, holt elemek, de mégis a születés akkor történik)
Így önmagában megtévesztő, félreérthető lehet a kérdésem. Ha a saját kérdésemre válaszolnék, tömörebben nem is tudnám megfogalmazni , mint ahogy az” 5- sz.”válaszíró írta . Igen! …. a fejlődés szempontjából, talán nem is igazán az számít, hogy kevesebb, vagy több gondolat.Ugyanis ha kevesebb gondolatot használok, de a gondolataim egyértelműek , tiszták, és ez a "gyakorlati életemmel" is összeegyeztethető, akkor ez esetben a fejlődésemet szolgálhatja.
Az is lehetséges , hogy nagyon változatos sok rétű szerte ágazó a gondolkozásom,de elveszek a gondolatok sűrűjében, nem látom át tisztán a gondolatokat , így már nem igazán fogja a fejlődésemet szolgálni.
Van amikor a kevesebb a több.
Annak valóban nem sok értelme lenne, hogy magamra erőltessem, hogy minél kevesebb gondolatot használjak.Eleve kivitelezhetetlen. Viszont ebben is van némi látszólagos ellentmondás.
Ugyanis egy mélyebb meditáció , elcsendesedés során, a gondolatainkat, nem csak lassítani lehet, hanem teljesen le lehet állítani. Természetesen csak átmeneti időre.:)Ilyenkor a gondolat fölé emelkedünk, és ebben az állapotban állítólag egy nagyon intenzív fejlődésen megyünk keresztül.Ezek után a gondolataink is letisztulnak.Ugyanis rengeteg úgymond haszontalan gondolat jár a fejünkben.Ráadásul, szinte észrevétlenül folyamatosan ismétlődnek.A változatosság látszatát keltve gyakran „köntöst” cserélnek a gondolataink, de gyakran csak a régi nótát fújjuk fáradhatatlanul.
Ezt a fajta „gondolat nélküliséget” nem szabad összekevernünk azzal, amikor bárgyún belebambulunk a nagyvilágba, vagy amikor tévézés közben „eggyé válunk” a szereplőkkel, vagy amikor be vagyunk baszcsizva.:)) Ilyenkor többnyire a gondolat alá süllyedünk.:)
Megfigyelték, hogy az igazán nagy felfedezések találmányok kapcsán, is hogy a tudósok , feltalálók , a felfedezés előtt nagyon intenzíven tanulmányozták az adott kérdést , viszont a felfedezés pillanatában a gondolkozásuk úgymond leállt, néhányan úgy érezték, mint ha egy másik dimenzióban lettek volna , vagy mint ha megállt volna az idő. Valószínű, hogy mély elcsendesedett meditatív állapotba kerülhettek spontán, akár anélkül , hogy tudták volna , hogy mi is a meditáció.
Elismerem ,ilyen kérdésre valójában nem lehet igennel, vagy nemmel válaszolni.Bár ez nem is volt kikötés.:)
Kérdező, itt a 7.-ben.
Bocs, de amit itt a vége felé írsz, az csacsiság.
Van, amikor megfogalmazzuk a gondolatainkat, van amikor nem. Előbbi lassú, utóbbi nagyon gyors.
Főzök egy kávét, mert álmos vagyok. - mondod magadban.
Vagy mi lenne, ha hatszögletűre faragnám a négyszöget? El lehetne adni?
Lassú, mert szavakba kell önteni a gondolatot, s nincs is mindig "raktáron" a kifejezés.
A non verbális gondolkodásra pl. lehet mondjuk az autóvezetés. Amikor egy vészhelyzetben elrántod a kormányt, akkor észlelsz, feldolgozod az információt, megfontolod a válaszokat, válaszreakciót adsz, cselekszel. Mindezt egy szempillantás alatt.
Gondolkodásunk döntő hányada ilyen.
Amikor egy tudós hirtelen tesz egy nagy lépést, az nem valami természet feletti, csodás jelenség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!