Miért akarnak görcsösen hinni az emberek?

Sokkal könnyebb úgy élni, h azt hiszed van vmi a halál után. Hogy megbocsátást, irgalmat, egy szebb életet kapsz ezután, mert így nem kell attól félned, h mindennek egyből vége amint bevégzed.

Illetve amint mások meghalnak, ők is egy jobb helyre kerülnek.

Anélkül, h hinnél valamiben sokkal nehezebb elfogadni az ilyen dolgokat. Régebben azt hittem, h a gyengéké és a gyáváké a hit.

De történtek velem (pontosabban egy ismerősömmel) dolgok, amik miatt, h túllépjek, átgondoltam az egész életet és mindent, ami eddig történt és arra jutottam, h a túlvilágban és Istenben való hit egy nagyon jó dolog. Semmivel sem butábbak vagy gyengébbek azok, akik hisznek és semmivel sem okosabbak és erősebbek azok, akik ateisták. Csak másképp gondolkoznak, másképp élnek.

Ne érts félre, nem tértem meg :D Alapjában véve én ateista vagyok, de szeretem a hívőket is és elfogadom azt, h ők másban hisznek. Azért hisznek ők benne, mert nekik az úgy jó, úgy kellemes, ők úgy élnek.

És most nem akarok személyeskedni, de szerintem te azért kérdezed ezt így, mert nem történt még veled semmi olyan komoly dolog, amikor meggondolhattad volna, h miért is hisznek mások. Szerintem nem érted, h miért jó a hit, miért könnyebb úgy, ha hiszel és ezért állsz értetlenül azelőtt, h mások miért kapaszkodnak bele és állnak ki mellette. (Persze lehet h tévesen ítéltelek meg, elnézést ezesetben)

Hit nélkül mit ér az élet? H

Hogy egy húscafat vagy, aki meghall pár évtized múlva, és ott rohad el?

Ez iszonyat! Mindenki érzi, hogy ennél több.

Jóval több!

Lélek leszületik ide a földre, aztán hazamegy.

Lélek megy haza, kapunk másik testet.

Ha ennyi lenne az élet, aztán semmi más, akkor a jóság miért kifizetődő? Mi tesz emberré benneteket? A két lábad, meg a két karod, a két szemed...?

Kire lehet mondani, hogy ember?

Régen azokra mondták, akik igaz emberek voltak.

Vagy hogy ez nem ember, arra mondták, akik rosszat tettek...

Embernek lenni mindig minden körülmények között, és hinni, hogy ez az életünk csak egy ugródeszka, tanulás, ahhoz, hogy elnyerjük az örök életet.

A kérdezőnek is igaza van, ha onnan nézzük a kérdést.

Meghal, aztán vége a dalnak itt a földön. De máshol másmilyen testben ugyanazzal a lélekkel élni fog tovább. Nem mindegy milyen lelket viszünk tovább.

Az élet csak egy illúzió. Valójában nem más, mint egy hihetetlenül bonyolult, egész bolygóra kiterjedő kémiai reakció, mejben anyagok vegyülnek, majd szétbomlanak. A hit sem más, mint különböző kémiai elemek reakciójából származó elektromos töltés, mely ujabb reakciókat indít el. A világban nem létezik más, csak energia, atomok, és reakciók. Ha ezt valaki alaposan végiggondolja, akkor rá fog jönni, hogy az egyetlen fontos dolog az univerzumban ezen folyamat fentartása.

Gondolkodj el rajta.

A fene se tudja, hogy van-e élet a halál után. Vagy előtte :D.

A Túlvilág léte egy igen kecsegtető elgondolás.

Lelket írd már le kémiai vegyületekkel.

Mert gondolom neked is , és mindenkinek van lelke.

Azerty hisznek az emberek mert elsosorban azt hazudtak nekik hogy ha hisznek akkor a legmagasabb tudat birtokaljak. Ez kizarja azt hogy barmi mast meg kell ertsenek a vilagbol.

Masodsorsorban meg azt akarjak hogy mas vegezze el helyettuk a gondolkodas nehez feladatat. Atruhazzakl a felelosseget.

"Egy életünk van aztán vége a dalnak."

Megkérdezhetem, hogy miért vagy ebben olyan biztos?

Mire alapozod ezt a meggyőződésedet?

Az indiai emberek nem félnek a haláltól. Elfogadják azt és kész. Az európai vagyis "nyugati" ember azért fél a haláltól, mert nem tudja mi lesz ha bekövetkezik. Nemis annyira a családja/szerettei miatt aggódik, hanem saját maga miatt, ahogy a gyászolók is saját elmúlásukat vélik felismerni az elhunytban, látják hogy vége és kész.

Bár én hiszek a reinkarnációban, így én készen állok saját elmúlásomban, és csak abban bízom hogy következő életemben magasabb spirituális szinten kezdek.