Miért van, hogy az ezorériában hinni akarók (nem mind) úgy kapaszkodnak a tanokba, mintha azok valami mentsvárat vagy vigaszt jelentenének számukra?

"józanság vezérli őket"

Én nem józanságnak nevezném. Egy józan gondolkodású emberben természetes a szkepticizmus, de az nem azt jelenti, hogy kizárja a tudomány által meg nem magyarázható dolgok esetleges létezésének lehetőségét.

Az érzékszerveink és a műszereink által érzékelhető tartomány csak egy töredéke a valóságnak, és nem tudhatjuk, hogy mi van "odaát", tehát van még mit felfedezni.

Milyen tanokra gondolsz? És kik kapaszkodnak?

"A tudománypártiak ezzel szemben nem kötődnek érzelmileg is az általuk preferált területhez, csupán a józanság vezérli őket"

Egy túrót ! A materialistaáknál, ateistáknál, szkeptikusoknál elvakúltabbakat sosem láttam. ugyanis egy valamiben hívő el tud fogadni más hitet is, hiszen már eleve hisz valamiben és tudja, hogy nem tudhat mindent, de egy szkeptikus MINDENT TAGAD !

Azért mert számukra nem adott a bizonyítás lehetősége, hiszen tanaik többsége tévtan, de legalábbis még bizonyításra szorulnak.

A gravitáció léte vagy a pitagorasz - tétel könnyen bizonyítható, de pl. az asztrológia már zátonyra fut, ha valaki megpróbálja, a vita vége általában anyázásba fullad. De ha 100 - ból 100 ember kiugrik az ablakon - bármiben is hisz - mind a 100 összetöri magát, mert - a "bolygóhatásokkal" és csillagjegyekkel ellentétben - a gravitáció létezik.

A tudomány az összes vaskalapossága ellenére ért el eredményeket - példának okáért az interneten írom mindezt, nem mentális síkon kommunikálunk - még a legharciasabb ezó hívő sem.

Azoknak akik kritizálják a szkeptikusok ide beírásait: Minden elméletet csak megerősít a kritika, ha az valós és működik. Ha meg nem az....

Attól függ, mit tartasz ezotériának, mert ez aszó sok mindent magában foglalhat.Mi az, hogy "ezotériában hinni"?

Nos, a hit, bármi is legyen a tárgya normális esetben valamiféle meggyőződésen, vagy saját tapasztalaton alapul.És természetes, hogy az ember ragaszkodik a meggyőződéséhez és ha ezzel még valami jó is jár, akkor még inkább.

Pl valaki hisz a szellemekben, mert látott már, akár nem is egyszer.Tehát nyilván ragaszkodik hozzá ebből kifolyólag, hogy léteznek.Ez nem akarat kérdése, ez a tapasztalat logikus következménye.

Vagy más hisz a jóslásban, mert bizonyára párszor már bejött neki a jóslat, ebben már akár mentsvárat is találhat.Te erre mondhatod, hogy hülyeség, de szemben áll ezzel az ő tapasztalata.

Vannak, akik Istenben hisznek, mert tapasztalták, hogy az imáik meghallgatásra találtak.Ő viszont már lehet egyben mentsvár is vigasztaló.Miért?Csak, mert vannak, akik megtapasztalják Őt az életükben, vannak, akik nem.

Ez sem feltétlenül akarat kérdése.

Vannak, akiknek a tudomány, a kézzel fogható dolgok jelentenek mentsvárat, de nem feltétlenül józanságból, inkább sokan azért, mert az ismeretlenebb területtől rettegnek.

Én személy szerint "hiszek" a spiritualitásban (tapaszatalat, így nállam ez tény nem pedig hit)

De nem zavarnak a tudománypártiak. El kell fogadni hogy van amit nem tudunk megmagyarázni, és van amit megtudunk.

Bár az zavar hogy mindent szabályok közé zárunk, pl a fizika azt mondja az ember nem képes repülni, ez rendben is van, de egy időben a fizika azt is állította hogy a nap kering a föld körül, ami akkor rendben is volt, de ugye mára már tudjuk hogy nem így van.Addig nincs nagy baj a tudománnyal amíg képes az alaptéziseinek megváltoztatására, és ez az ami jó a tudományban, hogy rugalmas.