Az ezotéria hogyan segíti a személyiség fejlődését?

Az ezotéria egy roppant széles kategória! Olyan nagy, mint amikor azt mondod: természettudomány! Hiszen a természettudományon belül létezik ezernyi szakirány. Az ezotérián belül is így van.

Létezik közönséges, úgymond exoterikus alkategóriája, és létezik valódi ezoterikus, tehát beavatott alkategóriája is. Ilyen például az alkímia, a gondolattal teremtés vagy az a képesség, amely a "dolgok" bevonzását teszi lehetővé.

Az ezotéria lehet eretnek is, hiszen vannak olyan tanai, amelyek Isten helyett például "Univerzumról" beszél. Kérd, és megadatik! Mondják a beavatottak! Egy ilyen felfogás nagyobb eretnekség a vallásosak számára, mint az ateizmus, hiszen ezek a tanok azt hirdetik - amelyek mellesleg Jézus tanításaival is összhangban vannak - hogy benned van az az isteni képesség, hogy megteremtheted magad és környezeted számára a boldogságot és bőséget!

Előző hozzászólónak igaza van abban, hogy a meditáció elengedhetetlen a lélek és a személyiség fejlődéséhez, de a meditálás mellett a pozitív gondolkodás is meghatározó. A leginkább a buddhista tanok alkalmasak arra, hogy személyiségedet a leginkább fejleszteni tudd, és megtalálhasd saját életed értelmét!

A gondolattal teremtés legfontosabb irányzata az agykontroll. Segítségével elérheted - keményen dolgozva - azt, hogy megvalósíthasd önmagad.

Könyvek: José Silva: Agykontroll;

Louise Hay: Éld az életed.

Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete.

Szkeptikus vagyok.

Részvétem egykori őn magadért

"...de sokan mikor valamilyen ismerősük beteg és a halálszélén áll, általában, akkor szoktak elmenni egy jóshoz vagy éppen csak otthon imádkoznak, hogy meggyógyuljon." [#10]

Ebben van valami...

Ha elmennek jóshoz és ő imádkozást ír elő, két eset lehetséges:

- a beteg meggyógyul; (Jós: no lám, én megmondtam!)

- meghal (jós: nem imádkoztal jól, vagy eleget!)

A jósnak akkor igaza lesz, ha nincs igaza.

.

Ha csak akkor kezdenek imádkozni, amikor a beteg gyógyulását kérik, nem teljes értékű, hiszen addíg semmit nem adtak Annak, akitől most kérnek!

.

A zuhanó repülőn mindenki Istenhez fohászkodik, még az addig tántoríthatatlan istentagadó is...!

A jóst és az imát külön említettem.

Elmennek jósnőhöz, hogy megtudják meghal-e vagy sem.

Vagy pedig nem mennek el jósnőhöz és imádkoznak otthon érte.

Mikor imádkozol, akkor istennek szólsz, hogy itt: mentse meg annak a személynek az életét. És mivel isten maga a mentesítetlen szeretet, mentes minden ítélettől és haragtól, ezért soha nem hagyna cserben. Ha megkell annak a személynek halni, akkor megkönnyíti a halálát. Isten szeret mindenkit és nem fog téged cserben hagyni, hiába csak, hogy most az egyszer kértél tőle segítséget, ő annak örül, ha segítséget kérsz tőle.

Wiki:

"A szó főnévi formája a görög 'ezoterikosz' (latinosan 'ezoterikus') melléknévnek, melynek jelentése: belső, benső (ezo=befelé). Bővebb értelemben a lélek belseje felé irányuló utazást, szűkebb értelemben pedig csak a beavatottak számára elérhető misztikus tudást jelent"

Különbséget kell tenni a szó valós jelentése és az ide beírkáló hozzászólók (egy részének) kérdései közt. Ha a tudomány kategóriát hirtelen ellepnék a naiv vagy egyenesen buta kérdések és kommentek, akkor sem a tudományt magát tekintenénk haszontalannak.

Az pedig, hogy mi számít rejtettnek, teljesen relatív. Ha a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak, és végül eljut oda az emberiség, hogy 99%-uk életében nem olvasott el egy könyvet, és értelmezni sem nagyon tudná az olvasottakat (és kb ebbe az irányba haladunk), akkor például Shakespeare Hamlet-je is (hiába hozzáférhető elvileg bárkinek), egy titkos (vagy inkább titokzatos), misztikus, rejtett jelentéssel bíró dolognak számítana. Csupán azért, mert az emberek eltávolodtak tőle, tehát minél "kijjebb" megyünk, annál több minden fog "belső"-nek ("ezo"-nak) számítani, de attól az még önmagában nem számít semmiféle varázslatnak, csak az ember fokozódott le. De ugyanez elmondható bármilyen képességről, pl ha a gyerekeket nem tanítanák meg fejben számolni vagy írni, csak pár ember lenne erre képes, akkor az is különleges képességnek számítana. Szerintem semmi rossz nincs abban, ha az ember felismeri a viszonylagos lefokozódottságát, és igyekszik magát visszatornászni az eredeti állapot felé, pusztán az élet iránti alázatból, nem pedig azért, hogy különleges(nek tűnő) képességeivel nagyzoljon.