Evolúció. Igaz, vagy hamis?

"valami alacsonyabb rendű lény, de abból miért fejlődött ki ennyiféle faj, mikor simán fejlődhetett volna egyféle is. Sőt, ha egyféle fejlődik, akkor nem lesznek vetélytársai, a Föld egyedüli urává válhat, és így nincs értelme a további fejlődésnek. "

Nem igaz, hogy fejlődhetett volna ki egy féle is. 2 okból.

I) A különböző helyeken különböző tulajdonságok előnyösek.

II) Amint a populáció szétválik, és már nincs köztük kapcsolat, az a mutáció, ami az egyik felében megjelenik, már nem jelenik meg a másik felében. Ismételd ezt sokszor, és különböző fajokat kapsz eredményül. Ha mások a mutációk, amik közül lehet válogatni, akkor még azonos környezetben sem maradnak azonosak a fajok. Persze ha egy kis helyen maradt volna az egész faj (szaporodási közelségben), akkor igen, egy faj maradt volna (ahogy a szaporodási közelségben maradt fajok nem is váltak szét, ezt bizonyítja az összes létező faj:), de semmi oka nem volt erre.

Nos az, hogy valami kellőképpen alá van támasztva tudományosan, hogy általánosan elfogadott és mindenki ezt mondja, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy úgy is van. 8Erre tudnék példát mondani, többet is.) Egyébként ha - az egyik hozzászóló állítása szerint - az evolúció tagadóinak politikai befolyásuk hatására jelennek meg különböző cáfolatok, akkor miért ne lehetne igaz mindez az evolúcionistákra? De azért gyorsan tegyük hozzzá azt is, hogy az evolúció tagadóinak messze nincs annyi lehetősége publikációra, médiafelületre, hasonlókra, mint az evolúciót éltetőknek. (Minden iskolában az utóbbit tanítják.)

A vita ezen az oldalon sem fog eldőlni, én a magam részéről meggyőzni senkit nem akarok, csupán a kérdezőnek próbálok segíteni abban, hogy tisztábban láthasson ebben a kérdésben.

[link]

Végezetül még annyit, hogy végső soron mindenki az, aminek tartja magát: ember, vagy ember-állat. És arrafelé tart, ahonnan származtatja magát: ki Istenhez, ki pedig a majmokhoz.

Az iskolában azért nem tanítják az élet keletkezését, mert még nem tudjuk pontosan.

Az élő szövetek is élettelen részecskékből állnak, egy proton, vagy szén, vagy cellulóz, ezek önmagukban mind élettelenek. Az élőlények biológiai gépezetek, amelyben egyszerű anyagokból, egyszerű reakciókból komplex folyamategyüttes jön létre.

A fejlődésben nincs olyan fajta tudatosság, hogy majd 2 millió év múlva ez a testrész milyen jó lesz, ezért fejlesszük. A pillanatnyi viszonyok között a legjobb módosulat fog fennmaradni. Minél jobban megfelel az életkörülményeknek, annál inkább szaporodóképes az egyed, és így jobban tovább tudja örökíteni az utódainak az adott tulajdonságot, akik ezzel versenyképesebbek lesznek a többieknél, akiknél nincs ez a módosulat, és kiszorítják őket.

Ez a módosulás lehet tudatos, hogy a körülményekhez a legjobban alkalmazkodó, vagy egy véletlen folytán kialakult, amikor mondjuk szaporodás szempontjából ideálisabb, kapósabb (így alakulhatott ki a páváknak is a nagy tollazata, jobban tetszett a nőstényeknek a tollas mint a toll nélküli, így ők örökítették tovább a génjeiket).

A testrészek funkcióknak megfelelően alakultak ki, egy közös ősnél kialakult például a láb, ami tökéletes volt a mozgáshoz, így az utódok is megtartották ezt az életképes módosulást. Majd élőhelytől függően alkalmazkodtak, valahol a járásra, ahol főleg legelni kell; máshol a famászáshoz, ahol a táplálék ott található, stb..

Az ember pedig nem az evolúció végcélja, sosem lesz végcél, mindig az adott életkörülményekhez alkalmazkodik az "élet".

A mai majmok sokban hasonlítanak az emberhez, logikai képességekben és gondolkozásban. Egy közös őstől származhatunk. Csak ők úgy alkalmazkodtak, mi pedig így.

Az evolúciónál azt kell megjegyezni, hogy mindig azok az élőlények maradnak fenn, amelyek elérik azt a szintet, amelyik elég a fennmaradáshoz.

A nem optimális, életképes módosulatok nem örökítik a génjeiket, nem fognak fennmaradni.

Igaz.

A vitát ezzel le is zárom.

Látom nagy kavar van itt arról, mi is az az evolúció és hogy működik, de nézzük akkor pontonként!

1. Mivel az evolúció az élőlénycsoportok változásaival, a környezethez való alkalmazkodásukkal foglalkozik (nagyon leegyszerűsítve), ebből a szempontból teljesen lényegtelen, honnan jöttek az első élőlények. Onnantól hogy megjelentek, bármilyen módon is, onnantól kezdve működik az evolúció is, ennyi biztos.

Ha veszel egy számítógépet, akkor a használati utasítást azért tartanád hülyeségnek, mert az első számítógépek feltalálásáról nem ír benne semmit?

2. Természetesen nem biztosítja semmi, és többnyire nem is így működik a dolog. Persze néha megtörténik, hogy ún. analóg szervek alakulnak ki, két, időben, térben és biológiailag is teljesen különálló faj esetében, ilyenkor analóg, vagyis eltérő eredetű, de hasonló működésű szervekről beszélünk. Ilyenek azért fordulnak elő, mert adott szerv megjelenése nélkül szinte teljesen lehetetlen hasonló testfelépítéssel, hasonló környezetben életben maradni, azaz te már csak azt a néhány fajt látod, akiknél ezek a szervek megjelentek. Azt a sok ezret meg nem, aki kipusztult, mert nála nem jelent meg.

3. Tömören levezetve:

egysejtű -> egysejtű telepek -> differenciálódás kezdete, kezdetleges többsejtűek -> vándorlás, eltérő környezetekhez való alkalmazkodás, több különféle fejlődési irány -> változatos élővilág

4. Mert a szomszédnak előnyös a fog, nem biztos hogy nekem is az lesz. Egy lepke például nagyon sokra menne vele :P

Az hogy mi alacsonyabb és magasabb rendű, eléggé önkényes szelekció kérdése, én inkább úgy mondanám, hogy egyszerűbb és bonyolultabb felépítésű élőlények. És hogy miért vannak még egyszerűbbek? Egyszerűen azért, mert a bonyolultabb felépítésű élőlények teljesen más életmód szerint élnek, mást esznek, máshogy szaporodnak, stb. Azaz nem vetélytársak, tökéletesen jól megférnek egymás mellett, sőt, együtt!

A minél bonyolultabb, összetettebb nem egyenlő a minél életképesebbel, rengeteg esetben sokkal előnyösebb egy egyszerűbb felépítés, kisebb termet, hogy nincsenek felesleges szervek amik plusz energiát követelnének.

5. Dehogy kellene! Ha egyetlen fajt ledobnál egy olyan bolygóra, ahol meg tud élni, csak idő kérdése, hogy ott is kialakuljon egy változatos élővilág. Valami hasonló zajlana le:

Az az egy faj egyre szaporodna és terjedne, mígnem kinövi már azt a térrészt, ahol addig élt. Konkrétan saját maga vetélytársa lesz, mert az egyedek egymás elől veszik el a táplálékot, a fekhelyet, stb. Mindenképp be fog következni valami elkülönülés.

Ez lehet térbeli, egy csoport elvándorol más élőhelyre. Más élőhely pedig más hatásoknak teszi ki őket, más környezeti feltételekhez kell alkalmazkodni, és néhány generáció múlva már jól látható különbségek lesznek az eredeti élőhelyen maradtm és az elvándorolt csoport között.

Lehet életmódbeli, mondjuk egy csoport rájön, hogy van itt valami másfajta kaja is, ami nem olyan jó, de meg lehet enni, ha már a többiek eleszik előlünk a jobbat. De lehet hogy ez az étel olyan helyen van, ahol nehezebb hozzájutni, mondjuk magas fák ágain. Tehát az a csoport, amelyik áttér ennek a fogyasztására, arra fog szelektálódni, hogy minél hatékonyabban jusson hozzá ehhez a táplálékhoz, mondjuk az ügyesebb fára mászók, vagy a magasabbra ugrók, vagy a hosszabb nyakúak élik túl hosszútávon, és máris két fejlődési irányunk van megint.

És a hasonló folyamatok rengetegszer ismétlődhetnek, hiszen maga a környezet is folyamatos változásban van, és folyamatosan válnak szét különféle fejlődési irányok. Ezek jó része persze zsákutca, de amikor a maga módján mindkét irány előnyös, akkor beszélünk fajok szétválásáról. Ami az elmúlt sok-sok millió évben jó párszor bekövetkezhetett már minálunk.

6. Természetesen nem tudta, az evolúció se nem irányított, se nem célorientált folyamat. Akkor fejlődhet ki egy szerv, ha a köztes állapotok is életképességet biztosítanak az élőlény számára, vagy legalább nem jelentenek htrányt.

Viszont a szárnyak esetében nem is a semmiből kellett kialakulnia ott valaminek, az csupán egy módosult mellső végtag.

A köztes állapotok pedig teljesen jók voltak még ha repülésre nem is, mondjuk vitorlázásra. Az első tollak, amik pedig tulajdonképpen pikkelymódosulatok, azok pedig előnyösek lehettek példuál új rejtőszínek és mintázatok kialakításában, vagy mondjuk a párválasztásban. Lehet hogy a túlélést éppenséggel nem segíti egy tarka tollazat, de a madaraknál különösen jellemző, hogy a nőstények előnyben részesítenek feltűnő, "szép" mintázatú hímeket, és a mutációk elterjedését ez is ugyanúgy szolgálja.

7. Lásd az 5-ös pontot.

8. Szintén csak nem tudásról van szó. Ez most sem így működik, hogy én elképzelem hogy fejlődnöm kell, és a gyerekeim meg evolválódni fognak az elképzeléseim szerint... szép is lenne :D

Viszont az előemberek, az ősemberek is rengeteg fejlődési iránnyal megpróbálkoztak (persze képletesen, hiszen ez még mindig nem egy tudatos, irányított folyamat volt), de mégis csak a Homo sapienshez vezető irány maradt fent, mert adott környezetben, például a vadállatok elleni védekezés terén sokkal nagyobb előny volt a nagyobb ész, a gyorsabb gondolkodás, az előre tervezés, az eszközhasználat képessége, mint a több izom és a nagyobb termet.

Mellesleg a rohadtnagy izomzat pedig egy ponton túl már egyszerűen hátrány, mert az izom tömege, ereje, és főleg gyorsasága között nincs egyenes arányosság.

8. Azért ez nagyon nem így van. Rengeteg olyan érzékszerv létezik, ami egyes élőlényeknél megvan, másoknál, még az embereknél sincs. Például a kígyók hőérzékelő szerve.

A végtagok száma és felépítése élőlényenként teljesen más és más. És akkor még csak az állatoknál tartunk, de ha mondjuk egy állatot és egy gombát, vagy egy növényt és egy batkréiumot hasonlítunk össze, na ott aztán már tényleg nem sok hasonlóság lesz.

Az meg hogy az állatoknál sok esetben van fej, egyszerűen azért mert előnyös hogy a testet irányító idegi struktóráknak van egy központja, és előnyös, ha az érzékszervek ehhez a központhoz közel helyezkednek el, mert gyorsabb lesz az érzékelés folyamata.

A végtagok előnyösek a környezettel való interakció szempontjából.

Mi ezen olyan hihetetlen?

Agyatlan fröcsögő papucsállatkák kommentjeit kéretik törölni.

Köszönjük:

Az értelmes Homo Sapiens Sapiens-ek

1; Szervetlenből szerves megy, nézz utána a Miller-Urey kísérletnek. Ahhoz, hogy az élővé lépést is vizsgálni tudjuk, először kellene egy használható életdefiníció. A b) pont valójában nem oldja meg a kérdést, csak kicsit odábbtolja.

2; Semmi, sőt, kicsi a valószínűsége ennek. De miért is kellen ugyanannak a mutációnak történnie?

3; Apránként.

4; Nem növeli. Némelyik növelheti. Ez pedig mindig a környezettől függ, éppen ezért adott körülmények között egy általunk "alacsonyabbrendűnek" tekintett faj lehet sikeresebb. Gondolj a tengeri füstölőkre. Ott te nem lennél életképes, de egyes férgek kiválóan megélnek.

5; Nem. Lesznek bizonyos hasonlóságok, minél közelebbi az utolsó közös ősük, annál több, de a kinézetet sok tényező befolyásolja. Ennek megfelelően adott esetben két, egymással nagyon távoli rokonságban álló faj egyedei kinézhetnek hasonlóan. Ilyen például a cápa és a delfin, hogy egy triviális példát mondjak.

6; Sehonnan. A madarak szárnya eredetileg ráadásul láb volt, aztán tollakat növesztettek, de teljesen más okból. Aztán kiderült, hogy így egy kicsit nagyobb távolságra lehet ugrani, innentől megindult egy evolúciós irány a szárnyak felé. Zanzásítva ennyi.

7; Inkább másképpen fogalmaznék: bármely két fajnak van egy közös gyökere, ezt nevezik utolsó közös ősnek. Hogy egy kicsit gráfelmélettel fogalmazzam meg, a fajok egy fát alkotnak.

8; Sehonnan. Egyszerűen a nem fejlődő egyedek nem tudtak eléggé szaporodni, és így lassan elfogytak. Rohadtnagy izomzat magában nem biztos, hogy elég, sőt. Gondolj arra, hogy egy erős bottal, faragott kövekkel mi mindent el lehet érni.

9; Tudod, közös ősök...