Az érdekelne, hogy, hogy tudnék meggyógyítani valakit? /Többi lent/

Egyébként érdekes a kötődésünk az állatokhoz. Volt egy egerem akiről kiderült hogy daganata van. Hétvégi nap volt, délelőtt megbeszéltük az orvossal, hogy műtéttel megpróbáljuk helyrehozni. De még aznap délután nagyon rosszul lett, iszonyatosan kiborultam, tudtam, hogy nem kaptunk elég időt a műtétre, tudtam, hogy itt a vége, csak az volt kérdés hogy mikor. Ha lehetett volna azonnal elaltattam volna, láttam mennyire szenved, de ugye hétvégén az állatorvos kevés ideig elérhető. Láttam, hogy mennyire, szenved és nagyon kiakadtam, iszonyatos dühöt éreztem magamban, hogy ilyen szerencsétlenek vagyunk és egyszer csak azon kaptam magam, hogy valami magasabbrendű felé irányítom a dühömet, pár percig mondogattam, hogy ki az akinek joga van ilyen szenvedésre ítélni valakit, itt fog szenvedni szegénykém reggelig, és ez lenne a szerencsés eset, a rágcsálóknak néha napokig is tarthat hogy elmenjenek, kinek van joga ezt tenni, hogy nem adott esélyt nekünk vagy időt, hogy megpróbáljuk meggyógyítani, akinek ehhez joga van az most szépen ölje meg azonnal vagy vegye el a fájdalmát és hadd vihessen műteni. De olyan érzelmi hullámzásban voltam amilyet még sose éreztem magamban. És nem fogjátok elhinni. De egy perc múlva a kisegérkém aki lábra se bírt állni előtte jó ideig elfutott a ketrecéig, felugrott az ajtóhoz, onnan visszafordult egy másodpercre hozzám, egyenesen a szemembe nézett (!), majd lefutott az alsó emeletre, ugrott egyet és meghalt egy másodperc alatt...

Mindenre tisztán emlékszem, semmit nem ferdítek a dologban és persze lehet hogy egy hatalmas véletlen volt, de életemben nem éreztem ilyen megkönnyebbülést. Sosem..hogy nem kell látnom egész éjszaka szenvedni..komolyan mondom gyászomban szinte örültem.

Nagyon különleges személyiségű egérke volt egyébként.