Mindig a jelenben lenni olyan, mintha amnéziásak lennénk?

Úgy értem, hogy a múltban ránkragasztott negatív szerepekkel nem azonosítjuk magunkat, mintha nem is lettek volna? (Pl. amikor gyerekkorunkban rossznak tituláltak bennünket, szégyenérzetet keltettek stb.)

Viszont (!) akkor a pozitív "skatulyákkal" sem kell azonosítani magunkat? Ha kialakult egy kép, hogy "én jó vagyok"? Mert ezek adnak önbizalmat, de akkor ez hamis önbizalom, kívülről kapott programokkal való azonosulás?

Egyáltalán sehogy sem kellene önmagunkat definiálni? (Persze az ember tud magáról konkrét dolgokat, hogy pl "jó fejszámoló vagyok, barna hajam van", de az más. Olyan személyiségvonások, címkék magunkra aggatására gondolok inkább, mint pl hogy "szerethető vagyok, sikeres vagyok".)