A Filozófia idővel helyettesíti fogja az összes vallást?

>a filozófia a tudomány előrehaladtával fejlődik és az utóbbi időben teljesedett ki ellentétben a vallással

Nem értek egyet, de elképzelhető, hogy csak tudatlan vagyok. Miért fejlődne a filozófia a tudomány előrehaladtával, mi közük egymáshoz, és miért/hogy teljesedett ki az utóbbi időben?

Dehogy. Szerinted nem áll elég bizonyíték az összes vallás cáfolatára? De. És még mindig vannak hívők. A hit egy fontos dolog az emberi psziché felépítésében. Az emberek nagy részének az egész világnézete erre alapul. Ismerek olyan ateistát, aki nemrég eszmélt rá a hitének az abszurditására, és most az élete is teljesen fel van borulva. Nem tudja, hogy hogyan kommunikáljon a bigott vallásos családjával, akik mióta megtudták, hogy ateista, teljesen elfordultak tőle(nekem meg a gyomrom fordult fel tőlük). Régebben rendszeresen járt templomba, most pedig a fölös idejét egyszerűen nem tudja kitölteni, és emiatt órákon át csak ül, és néz maga elé(egy kicsit ilyesztő dolog). Sajnos rengeteg emberbe erőszakkal nevelték bele a hitet(vallási óvodák, iskolák), és onnan nagyon nehéz ezt kiűzni.

"Az a tény, hogy szép számmal vannak istenhívő szívsebészek, idegsebészek, agysebészek, mérnökök, fizikusok stb"

Nem szeretem, amikor valaki ezzel érvel, mert:

1) jelentősen kisebbségben vannak a vallásos fizikusok és biológusok.

2) lényegtelen, hogy valaki tudós vagy nem tudós. A vallás olyan mélyen van belegyökerezve az emberekbe a gyerekkor miatt, ahonnan semmi sem tudja szinte kiűzni. Dawkins az Isteni téveszmében ír egy tudósról(a nevére nem emlékszem, megpróbálom kikeresni), aki észrevett ellentmondásokat a vallás és a tudomány között. Elhatározta, hogy fog egy Szentírást, és kivágdossa belőle a tudománynak ellentmondó részeket. Azt mondta, hogy a végén már nem tudta anélkül felemelni a Bibliát, hogy szét ne esett volna. Végül méágis a hit mellett döntött, pusztán szubjektív megítélésből. Szomorú, hogy itt tartunk. Nem voltam vallásellenes. Sőt, egy ideig vallásosbak is voltam tekinthető(kb. fél óráig. Addig jutottam el a Teremtés könyvének kb. a közepéig, amikor már nem bírtam a sok ostobaságot és beteg dolgot olvasni). De azóta ki nem állhatom a vallást, hogy el nem olvastam, milyen kegyetlenségeket követtek el, csupán egy eszmére hivatkozva, és ameddig rá nem jöttem, hogy tulajdonképp a vallásos "nevelés" is a lelki terrorizmus egyik formája. Szomorú egy világ.

névte2en

"Miért fejlődne a filozófia a tudomány előrehaladtával, mi közük egymáshoz, és miért/hogy teljesedett ki az utóbbi időben?"

Az úttörő tudományos felfedezések új távlatokat nyitnak. Holografikus világ elmélete, ciklikus Univerzum, párhuzamos univerzumok, "isteni részecske"... mind-mind új filozófiai témák.

"Szerinted nem áll elég bizonyíték az összes vallás cáfolatára?"

Szerintem nem. Alátámasztására sem.

"Az sem elhanyagolható tény, hogy amikor megalakult a keresztény vallás az emberek többsége nem rendelkezett tudományos ismeretekkel ezért is a legtöbb embernek reálisnak tűnt a keresztény vallás, de nem hinném, hogy ez a nyavalyás vallás örökre szólna mostanra inkább egyfajta hagyományként van jelen, mintsem vallásként mert a mai világban ez a vallás nem állja meg a helyét csak a vallásos emberekben ez nem tudatosul vagy, csak nem akarnak szakítani ezzel a hagyománnyal."

- Ehhez képest állandóan születnek új irányzatok, sőt, az Egyesült Államokban egyre radikálisab a karizmatikus és kreacionista vonal.

Persze foghatod ezt arra, hogy nem ismerik elég jól a tudományt. De lesz valaha olyan, hogy az átlagember mély természettudományos ismeretekkel rendelkezzék?

A kontinentális "filozófia" esetén valóban fennállhat a veszélye, hogy valamiféle bizarr pszeudovallás-szörnyet hozzanak létre a sok okosságból, (mint pl. Heidegger teszi ezt a léttel a "Bevezetés a metafizikába" c. művében) de az analitikus filozófia nem igen hagy erre teret.

Viszont az analitikus filozófia esetében nem látom megalapozottnak, hogy eltüntesse valaha is a vallást, hiszen az analitikus filozófiai alapeszközei tény, hogy nem igazán kedveznek a vallásos gondolkodásnak, explicit ellentmondásra nem vezetnek. Izgibb kérdés, hogy egy tudományfilozófus hogy lehet vallásos. Ha valaki ismeri a tudományosság kritériumait, a megfelelő modellválasztás metodológiáját, a tudomány illetékességet az objektív kérdések esetén, akkor én nem látom be, hogy lehet kimondott hívő. Tudós esetén ez még csak-csak megmagyarázható egy kis god of the gaps-szel, de aki érti a tudományos módszertant (nem annyira triviális dolog ám ez mint sokan gondolnák, sőt, ezt alapos tudományfilozófiai ismeretek nélkül nem igen lehet elsajátítani) az nem fog különféle álmagyarázatokat elfogadni, még akkor sem, ha a fizikalista válasz várat magára.

"Szerintem nem. Alátámasztására sem."

Költői kérdés volt. Maga a Biblia a saját cáfolata.

névte2en

"Maga a Biblia a saját cáfolata."

És a többi vallásé?

# 16: Swinburne és Plantinga kifezetenne analitkikusak, mégis hívők. Igaz, engem nem győzött emg soha egyikőjük sem.

Viszont nem tartom jogosnak a tudománytörténetet egyszerűen modellváltások sorozataként magyarázni, már csak azért sem, mert a mindennapi tapasztalatnak ellentmond: a múlt paradigmáira nem azonos értékű paradigmaként tekintünk, hanem a mostani fejlettebbnek tartjuk. Vagy mi alapján tarthatnánk magasabb rendűnek a paradigmaváltások modelljét pl. a falszifikálhatóság vagy az induktivizmus modelljénél? Ez a felsőbbrendűségi érzés a vallásban is jelentkezik. Persze lehet, hogy ez tévhit, de azt viszont végképp nem tartom indokoltnak, hogy a vallást a tudománymetodológia kritériumaival nézzük. Tény, hogy egy vallás is egyfajta paradigma, mely meghatározza, minek milyen értelme van, azonban olyan világnézetet takar, mely a tapasztalt világon túlra mutat. Vagyis nem tartom jogosnak, amikor ateista filozófusok elvárják a vallásoktól, hogy a modelljüket ugyanúgy próbára tegyék, mint a tudományok modelljeit. Ami próbára teszi, az a társadalom változása, de ez egy bonyolult ügy.

Ráadásul a tudományfilozófia radikális, feyerabendi koncepciójából nézve nem csak azt mondhatnánk, hogy a keresztény vallás annyira esetleges, mint a többi modell, hanem hogy pont olyan értékes. Vagyis semmi kivetnivalót nem lehetne látni abban, hogy valaki a kereszténység alapján magyarázza a világ működését, míg más inkább az asztrofizka vagy a taoizmus szerint.

"

# 16: Swinburne és Plantinga kifezetenne analitkikusak, mégis hívők. Igaz, engem nem győzött emg soha egyikőjük sem. "

Ja, őket ismerem, főleg Plantingát, hát én se dobtam hátast tőlük.

"Persze lehet, hogy ez tévhit, de azt viszont végképp nem tartom indokoltnak, hogy a vallást a tudománymetodológia kritériumaival nézzük. Tény, hogy egy vallás is egyfajta paradigma, mely meghatározza, minek milyen értelme van, azonban olyan világnézetet takar, mely a tapasztalt világon túlra mutat. Vagyis nem tartom jogosnak, amikor ateista filozófusok elvárják a vallásoktól, hogy a modelljüket ugyanúgy próbára tegyék, mint a tudományok modelljeit. Ami próbára teszi, az a társadalom változása, de ez egy bonyolult ügy. "

Erre a felvetésedre reagálnék, mert ez nagyon a témánkhoz tartozik, a tudományfilozófiai vita nem annyira.

Szóval, mi alapján lehetne mondani, hogy a vallás mint olyan metodológiai szempontból nem jó?

Ehhez meg kéne néznünk a tudomány feladatát, vagy ha úgy jobban tetszik, "dimenzióját". A tudományt valahogy úgy lehetne definiálni, hogy a minket érintő, általunk vizsgálható objektív kérdések vizsgálata, illetve a róluk összegyűjtött tudás összessége. Ehhez ugye kell egy módszertan, amit most nem részleteznék, mivel feltételezem, úgyis ismered (falszifikálható, empirikusan verifikálható, stb.).

Ahhoz ugye, hogy a tudomány ezekkel az objektív kérdésekkel foglalkozni tudjon, az kell, hogy ezek valamilyen empirikusan érzékelhető hatással legyen ránk, valamiféle kölcsönhatásba bonyolódjon velünk. Látható, hogy a vallás állításai teljesen objektív állítások (létezik egy felsőbb erő, az ezt és ezt akarja, van élet a halál után) viszont a vallás semmiféle módszertani keretek közé nincs szorítva, nincs semmilyen produktivitása a modelljeinek a valóság megismerése szempontjából, ellenben a tudomány és az azt kísérő módszertan már több száz éve jól alkalmazható, szilárd, egzakt.

Fel lehetne vetni azt is, hogy a vallás kérdésköre "túlmutat" a tudományon, ez azonban eléggé olcsó trükk, mivel mi a különbség egy ránk empirikus hatással lévő entitás létezésének vizsgálata és a ránk szintén empirikus hatást gyakorló elektronok vizsgálata között? Elvben semmi, az, hogy gyakorlati nehézségek esetleg akadnak az más kérdés, de a vallásosok nem is ezt állítják. Azonban ők nem mint egy lehetőség vetik fel az elképzeléseiket, hanem mindenféle alap nélkül biztosra állítják. Pedig valójában semmi módszer nincs eldönteni. Viszont vegyük észre, hogy az eldönthetetlen, értelmetlen felvetések komolyan vétele hova vezet. Csak a fantázia szab határt, hogy valaki miféle őrült elméleteket talál ki, belátható, hogy semmilyen produktivitása nem lenne annak, ha valaki naphosszat az ilyen eldönthetetlen hipotézisek "vizsgálatára" szentelné.

"Ráadásul a tudományfilozófia radikális, feyerabendi koncepciójából nézve nem csak azt mondhatnánk, hogy a keresztény vallás annyira esetleges, mint a többi modell, hanem hogy pont olyan értékes. Vagyis semmi kivetnivalót nem lehetne látni abban, hogy valaki a kereszténység alapján magyarázza a világ működését, míg más inkább az asztrofizka vagy a taoizmus szerint."

Feyerabend szerintem egy elképesztően káros figura tudományfilozófiai szempontból, és amit olvastam tőle az semmiben sem múlja felül az egyszer ezós teljesen magától vett "módszerellenes" érveit.

Miért tartom károsnak?

Nos, ha elfogadjuk az ő elképzelését, és megengedjük, hogy mindenféle alaptalan marhaság (és itt már nyugodtan elfeledkezhetünk a vallásról, ez sokkal égetőbb kérdéseket vet fel mint némi agytorna teszem azt a túlvilágról és annak a vizsgálásáról) felütné a fejét a tudományban, és könnyen lehet, hogy a vizsgált, dokumentáltan, kísérlettel igazolt oltások helyett teszem azt kristályszellemgyógyászattal védekeznének a kórokozók ellen, és semmi alapja nem lenne a hatékony, működő megoldás mellett érvelni. Ennek az eredménye pedig egy közegészségügyi katasztrófa lenne.