Ismer minket a sors hogy tudja mikor és hol kell beavatkoznia az életünkbe?

A sors te vagy,te irányítod saját magad.A tudatalattid dolgozik a háttérben amíg te élsz.Biztos hallottad már hogy a moziban reklámokba belecsempészik a popcorn képét egy század másodpercre, és hiába hogy te nem látod, az agyad lefényképezte.Szerintem így működik ez a sorsnak nevezett dolog is.Az agyad próbál segíteni ahol tud,de ezt nem tudatja veled,nem észlelsz belőle semmit.Lehet hogy próbál mindig a közép útra terelni.Nem hiába nem ismeri még a tudomány az emberi agyat,nagyon bonyolult szerkezet...és lehet hogy ennek megismerésében a saját agyunk lenne a korlát.

>>Ez csak az én véleményem,ne vegye senki szent írásnak!<<

A sors eléggé homályos gyűjtőszó, nagyon függ a szövegkörnyezettől a jelentése, hacsak nem láncolod a gondolkodásodat konkrét hitvilághoz ezzel kapcsolatban. A profán "végkifejlet" jelentéstől az isteni igazságszolgáltatáson át egészen az eleve elrendeltségig terjedhet a jelentése. Ha "középtájon" értelmezzük, akkor is van benne a profán jelentésből is, és az "előre tervezett esemény" jelentésből is kicsi, vagy legalábbis az igazságosság törvényszerűségei mellett nagyon jól megfér a két végletből is egy-egy csipet. Tehát talán a rendeltetésed (szigorú történetváz, előre rögzítetten) és a döntéseid következményei közt az Igazság mély törvényei tesznek rendet a szabad akarat minden egyes megmozdulására. A szabad akarat eredendően keményen felkavarja az állóvizet: ahány döntés, annyiszor változik a jövő tetemes része valami egészen mássá. Emellett viszont aprók vagyunk ahhoz, hogy a megváltoztathatatlant megingassuk akár csak egy picit is, ez a "kötelező" rész. Itt tökmindegy, hogy egyénre vagy mindenkire vonatkozik a korlát. Képtelenség átjutni rajta, és kész. Nincs ez rosszul így, ettől maradunk a helyünkön, ahol a történetünk a kiteljesedésünket szolgálja. Gondolom én.

Persze ettől még simán lehet, hogy a sors csak az elvont filó fogalmi mellékterméke, és semmi létezőt nem takar, még teljesen racionális jelentésében is csak jutalom vagy büntetés közös gyűjtőnevét adja, akárcsak a "következmény" szavunk, vagy az említett "végkifejlet".