Mi van ha 1 életünk van csak?

"Ébrenléted alatt mégis tisztában vagy azzal, ki vagy, és álmaiddal is, már ameddig emlékszel azokra."

- Nem emlékszem, hogy valaha álmodtam volna olyat, hogy én nem én voltam, vagyis ne lettem olna tisztában álmomban is azzal, ki vagyok. A valósággal kapcsolatban persze megtéveszthet az álom, de az ébrenlétet jellemző éntudat jelen van: éppen ezért élet át személyesen az álmaimat. Az más dolog, hogy később nem mindig emlékszem rájuk.

Viszont mintha ez kitolná a választ: az esetleges, változó éntudatok felett áll egy felsőbb éntudat. De ha ez az éntudat gyakorlatilag sosem tudatos, akkor hogyan nevezhető éntudatnak?

"ne lettem olna tisztában álmomban is azzal, ki vagyok."

Nem erről van szó: álmodban sokszor már személyiség vagy (legalábbis én), más képességekkel, vágyakkal és célokkal.

"az ébrenlétet jellemző éntudat jelen van: éppen ezért élet át személyesen az álmaimat."

Persze, ezt nem is vitatja senki. Az álmok egy ideig valóságosnak tűnhetnek, személyesek. Sokszor felbukkan bennük valós emlékkép vagy korábbi álom valamely eleme.

"Viszont mintha ez kitolná a választ: az esetleges, változó éntudatok felett áll egy felsőbb éntudat. De ha ez az éntudat gyakorlatilag sosem tudatos, akkor hogyan nevezhető éntudatnak?"

Ez is volt a célom, mert úgy gondolom, hogy így van. Megtapasztalni viszont ebben a rész-tudatban szerintem gyakorlatilag lehetetlen; akkor viszont egyértelmű és tiszta lesz, miről van szó.

Ennek a bizonyos "kiterjesztett, kiteljesedett" tudatnak a megtapasztalása a halálközeli élmények gyakori, visszatérő eleme. Szokták Egységélménynek is nevezni (oneness, all-in-one).

Ha 1 életem van nem tök mindegy, hogy hogyan élek? Bűnözhetek, gyilkolhatok, lophatok, csalhatok, és a végén ha el is kapnak röhögök a pofájukba, mert én legalább megtettem mindent amivel kihasználhatom az életemet, és nem szenvedve, görcsölve, kínok közt élem le az életem. Aztán öngyilkos leszek ha börtönbe akarnak zárni, és akkor mi van? Semmi, mert utána nincs semmi. Maximum az emberek emlékeznek még egy pár évig arra, hogy milyen gonosz ember voltam, de mit tudnak tenni? Semmit. Mert megszűntem létezni. Nem, hogy les*zarom, nincs is ki les*arja. Figyeltem a gyereknek a perét aki amerikában valami iskolában gyilkolt, aztán a tárgyaláson kiröhögött mindenkit. Na ő az aki tényleg magáévá tudta tenni az értelmetlen létezés fundamentumát.

Ugyanakkor el kell mondani, hogy azért nincs rá bizonyíték, mert nem adatik meg mindenkinek a megtapasztalás, csak akiknek a lelke már elég érett hozzá. A többi ember pedig szeret kényelmes lenni, a tömeggel haladni, és az éppen aktuális hiedelem világot fogadja el abszolút igazságnak, és ehhez kegyetlenül görcsösen ragaszkodik, és észre se veszi magát. Roppant mód mókás látni az ilyeneket. Persze pörög az agy, a ráció, óda s vissza, de képtelen kilépni a saját maga által létrehozott falakon túlra. Az élet pedig azért van, hogy túl mutasson a racionalitáson, az igazság megismerésére. Ha csak az agyad használod meg nem értheted a világot, mert az elme véges, és a testhez tartozik, és halandó, de a lélek halhatatlan, és a végtelenbe vezet, ha oda tudsz rá figyelni. Igazából minden olyan dolog ami az igazságot segít megérteni az a jó, ami pedig az igazságtól elvisz az a rossz. Így nézzél tv-t. Mennyire csak a felszínt kapirgálják, jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak benne, de élvezik az emberek, mert mint azt mondtam kényelmes dolog, és a kényelmet majd szenvedés követi. Ez megy oda-vissza az emberek életében. Kemény meló, aztán kényelem otthon. Így próbálnak egyensúlyt teremteni. Holott lehetne másként is csinálni. Nem mondom, hogy az emberek a hibásak abban, hogy olyanok amilyenek hisz valami mintát követnek ami mintát az ősök adták, szülők, meg az állam bácsi, az iskola, és mindezek végső soron a félelem fenntartására mennek, mert aki fél azt lehet irányítani. A legdurvább félelem pedig a halálfélelem. Az igazságról még annyit, amíg valamivel szemben amit nem ismersz ellenállsz és idegesít addig rossz érzéssel tölt el, mert az igazság fáj, de amint átengeded magad neki felszabadulsz, és jót érzel. Ezt az érzést keverik össze a kényelem érzésével. A kényelem is jó érzés, és az igazság tudta is jó érzés, de meg kell tudni különböztetni, különben elveszel a hazugságban, és primitív hülyeségekre pazarolod el az időd, mint a virtuális valóság, filmek agyatlan nézése, a szórakozás megannyi fajtája. Szórakozni is annyit tesz mint kényelmesnek lenni, mert ahelyett, hogy az értelmeddel fordulnál a dolgok felé, csak az érzékszerveidet engeded ingerelni agyatlanul, és az ingerületnek engeded, hogy a már jól bevált érzést hozzák elő. Na mindegy. Lényeg a lényeg, az élet végtelen, az egó ami benned feltette ezt a kérdést az véges.

"A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. A kérdésemben nincs elírás. "Én hiszek a reinkarnációba ,de hiszek még hogy 1 életünk lehetséges csak."

Ha csak egy életünk van, akkor hogyan lehetne reinkarnáció?

Akkor Te mit értesz a reinkarnáció fogalmán?

"Mi van ha 1 életünk van csak?"

Igen sok ember ezzel nincs tisztában és a következő élettő várják a jó létet pedig ebben az életben kellene elérni mindazt, amit a másiktól várnánk most kell élni nem később mi van akkor, ha nincs több életed csak ez az egy és amikor meghalsz eltemetnek nem fogsz újjászületni csak megrohadni és akkor már nem tudod megbánni azt, hogy nem éltél eleget sokan azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön azok mondják, hogy van következő élet, akik másiktól várnak jó életet, mert ezzel az élettel nincsenek megelégedve.

Kedves 18. hozzászóló!

Megkérdezhetem kíváncsiságból, hogy mire alapozod azt a kijelentésedet, amit arról a "sok emberről" írtál", aki a következő élettől várja a jólétet, illetve arra vár, hogy "a sült galamb a szájába repüljön"?

Miből szűrted le azt a következtetést, hogy "azok mondják, hogy van következő élet, akik másiktól várnak jó életet, mert ezzel az élettel nincsenek megelégedve"?

Másoktól hallottad, hogy a lélekvándorlásban hívő emberek közül sokan így gondolkoznak?

Vagy ismersz esetleg ilyen embereket, és Te személyesen tapasztaltad, hogy ilyen a hozzáállásuk az élethez?

#19

Bár nem tudom az általad megszólított hozzászóló mire gondolt, de szerinted melyik jellemző inkább az ezós/hívő rétegre

1) Felelős és előremutató döntésekkel hatékonyan kormányozza az életét sikerre

2) Vagy inkább várja a segítséget az ezotv-s pénzenergiától és a nők lapja horoszkóp alapján vadászik hapsira. Vallásosoknál ennek az ekvivalense a "térdepel valami kitalált entitáshoz fohászkodva".

Igenis vannak, akik nem képesek kritikusan gondolkodni, hajlamosak birkaként követni, fanatizálni és várni a sültgalambot. A mai Orbán rezsim is nagyon ügyesen erre az agyhalott rétegre telepedik rá a rezsicsökkentéssel és a többi populista atyáskodó húzásával.