Miért érzem magam rosszul abban a szobában?
Amikor kicsi voltam (8-10) sokszor aludtam a nagymamámnál. Nem szerettem a hálószobában lenni, még nappal sem. Ha be kellett mennem valamiért, mindig nyitva hagytam az ajtót, és olyan gyorsan iszkoltam kifelé utána, ahogy csak lehetett. A szoba kedvesen, otthonosan volt berendezve, ablakokkal, családi fényképekkel, sőt, még szentekről készült festményekkel is (a mamám igen vallásos volt), mégis az egészet belengte valami titokzatos negatív energia.
Ha ott tartózkodtam, felerősödtek a megérzéseim, néha láttam is dolgokat.
A legfurcsább azonban az éjszakánként előjövő negatív "nem vagyok biztonságban itt" érzet volt.
Gyakran ébredtem arra, hogy nem tudtam betájolni, hol vagyok, mintha az egész szoba megfordult volna velem. Hogy leteszteljem, csak képzelődök, mindig kinyújtottam a kezem, és megérintettem a mögöttem lévő falat. Egyszer azonban hiába nyújtózkodtam, a kezem csak a levegőt érte, mintha amíg én aludtam, valaki elforgatta volna az ágyat.
Azóta sem tudom, mi lehet erre a magyarázat.
Én a nagyimék egész házától féltem valamiért, nem csak egy bizonyos szobától. Semmi okom nem volt rá, teljesen normális, otthonos volt a berendezése, a nagyiék is azok az átlagos nagyszülők voltak, semmi okom nem volt félelemre mégis rettegtem náluk lenni. Azért is érdekes mert gyerekként a többi rokonom házában sosem féltem. Unokatestvéreknél, nagynéniknél mindig tök jól elvoltam, pedig őket nem is ismertem annyira, mint a nagyiékat.
A furcsa az, hogy még mind a mai napig érzek valami nagyon furcsát, mikor náluk vagyok és nem a jó értelemben.
Gőzöm nincs mitől lehet ez, hogy még felnőttként is előjön ez az érzés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!