Miért érzem rosszul magam abban a szobában?

Mikor kicsi voltam, sokszor aludtam a mamámnál. Nem szerettem a hálószobát, a mai napig rossz érzés fog el ha bemegyek oda, még nappal is. Ez van , amióta az eszemet tudom.

Nagyon sötét van ott éjszakánként, tényleg mint a zsákban. Nincs se utcai lámpa, se semmi.

Mindig úgy aludtam, hogy az ágy a falhoz volt tolva, a fal felé volt a fejem, a lában a szekrény felé. (Nem tudom másképp elmagyarázni.)

Éjjelente mindig olyan érzésem volt, hogy megfordult az ágy. Mindig kitapogattam mögöttem a falat, és megnyugodtam. Egyszer azonban hiába tapogattam, csak a levegőt éreztem ott, ahol a falnak kéne lennie. Úgy éreztem, megbolondultam. Mikor felébredtem a fal felé volt a fejem, mint kellett volna.

De nem ez az egyetlen furcsa dolog abban a szobában.

Láttam már ott zöld szempárt, sokat rémálmodtam...

(A zöld szempárt a szüleim is látták, csak otthon, nem sokkal azután, hogy megszülettem.)

Jah, még mielőtt valaki erre tippelne: nem szívtam semmit, ahogy a családom többi tagja sem. A születésem előtt anyuék nem hittek ilyesmiben és nem is tapasztaltak semmit.

Másik dolog:

Olyan halott rokonok, családtagok jelennek meg az álmaimban, akiket sem életben, sem képen nem láttam, a születésem előtt meghaltak. (A nagymamám azonosította be, ki kicsoda, miután elmeséltem neki.)