Egy előző életi kapcsolat érzelmi szinten bezavart a házasságunkba férjem oldalán. Nagyon rosszul érintett, mit gondoltok egy ilyen dologról? Elnézést, ha hosszúra sikerül az a különleges történet, de szükség van rá, hogy jobban megértsétek.

13 éve vagyunk házasok, 15 éve vagyunk együtt, mindketten külön-külön rájöttünk, hogy már több életben együtt voltunk és most is már sok tervet szőttünk, hogyan fogunk újra találkozni a következőben. Ebben az életben nagyon természetesen indult a kapcsolatunk, mintha soha nem szakadt volna meg az előző, rögtön teljes bizalom, kitárulkozás, végtelen szeretet, szerelem, teljes nyugalom, nem kell továbbkeresni valaki mást. Mintha minden folytatódott volna és ott volt a "teljesen ismerem a másikat" érzés. Rengeteg nehézségen mentünk át együtt, találkozásunk után 1,5 évig külön kellett lennünk külföldi munkák miatt, de folyamatosan leveleztünk, telefonáltunk, a férjem ajándékokat, futáron keresztül virágcsokrokat küldött, és meglátogatott két alkalommal (sajnos csak ennyire futotta anyagilag, mert a világ másik végén voltam). Mielőtt találkoztunk volna ebben az életben, kiderült, hogy több rendezvényen, szellemi dolgokról szóló előadáson is ott voltunk mindketten, de sose láttuk egymást. Végül külföldön botlottunk és szerettünk egymásba. De az egész olyan nyugodt volt, semmit nem siettetett egyikünk sem. Lett volna lehetőségünk lefeküdni is egymással, de nem rohantunk azzal sem, csak élveztük a lelki harmóniát. Aztán végül hazatértem külföldről és összeköltöztünk, majd 2 év múlva össze is házasodtunk. Férjem is, én is nagyon monogám beállítottságúak vagyunk, se neki, se nekem nem volt sok kapcsolatunk. Férjem egész gyerekkorát versenyszerűen végigsportolta, nagyon állhatatos, kitartó, erős jellemű, és emellett nagyon spirituális, és romantikus. Az idők során, ahogy együttéltünk, sok dologra rájöttünk, mikor és hol éltünk korábban együtt és az milyen volt. Teltek az évek, néha-néha megjelent néhány betolakodó, aki szét akart szedni minket, de álltuk a sarat, soha nem inogtunk meg és erre mindketten nagyon büszkék voltunk. 3,5 éve született egy fantasztikus kisfiunk. Sajnos innentől sokkal kevesebbet tudtunk figyelni egymásra és anyagilag is nagyon megzuhantunk lakáshitel miatt. Kevesebb közös program kettesben (szinte alig volt a kisfiúnk miatt), kevesebb szex. De azt tudtuk, hogy imádjuk egymást és mással el se tudnánk képzelni az életünket. Rengeteg csodás időt éltünk meg, már már mesébe illőek voltak. Hittünk a mi kis tündérmesénkben, védtük egymást és a mi kis megbonthatatlan egységünket. Amit most leírok, azt én csak idén áprilisban tudtam meg, amikor férjem nagy nehezen elmesélte nagy vonalakban. Ebben az évben januárban férjem egyik üzlettársa bemutatott egy fiatal (29 éves) hölgyet férjemnek, aki lakáshitelekkel kapcsolatos problémákban, illetve egyéb pénzügyi témában volt járatos. A hölgy el is vitte férjemet egy ügyvédhez, ahol el is indítottak egy pert a lakáshitellel kapcsolatban. Jöttek-mentek telefonok, tárgyalások zajlottak, mígnem az egyik tárgyalás után a hölgy előrukkolt férjemnek azzal, hogy mennyire zavarban érezte magát az egyik tárgyaláson és nem is mert férjem szemébe nézni, mert úgy érezte, elneveti magát, mert akkora harmóniát és vonzalmat érzett vele kapcsolatban, mintha már ismerték volna egymást korábban. Férjem pedig erre azt mondta, hogy neki is ismerős a hölgy és reális, amit mond. Aztán innen indultak a dolgok, e-mailezések, sms váltások, üzleti találkozások, sokszor hármasban, férjem üzlettársa is ott volt. Férjem nem volt teljesen tudatában, mi is történik, csak ment az áramlattal, ekkor még nem érzett semmi különöset, vagy a kapcsolatunkra nézve rombolót. A hölgy egyre jobban kezdte a bizalmába fogadni, párkapcsolati problémáiról mesélt neki, nagyon intim dolgokról is. Férjem meg egyre jobban összezavarodott, összekavarodott benne a múlt és a jelen. Időnként bókolt a hölgynek (szellemileg és fizikailag is), e-mailekben (amiket véletlenül találtam meg) puszi elköszönések, és egy ebédre hívás is volt, youtube zenék küldése egymásnak. A hölgyemény bár kihívóan és alig észrevehetően szándékozott megzavarni a férjemet, úgy kommunikált, mint aki csak egy jó barátot lát a férjemben és semmit nem akar. Aztán később már lelki társnak nevezte férjemet, aki a legközelebb áll hozzá és ezt férjem (későbbi nagy megbánására) örömmel fogadta és ő is jelezte, hogy a lelki társság, bizalom kölcsönös. Aztán egy találkozó alkalmával, jött az égi jel. Betörték a kocsink ablakát és férjem ekkor ébredt fel a varázslatból, tudta, hogy ezzel magát akarta felrázni ebből az egészből és megállt parancsolni ennek az egész történetnek. A hölgy ekkor viszont jobban elkezdett nyomulni, szerelmet vallott a férjemnek meg elmesélte, hogy álmodott vele és mekkora harmónia volt az álomban. Férjemnek mindez nagyon jól esett, de tartotta magát. A hölgy, amikor ott a kocsibetörésnél elváltak, nagyon csalódottnak nézett ki, ahogy férjem elmesélte. Mint aki nem érte el a célját. Viszont sajnos eléggé nyomot hagyott páromban a hölgy vallomása az előző életi szerelmükről, nem is tudta, mit kezdjen vele. És tovább folytatódtak az e-mailezések, de akkor férjem már tudatosabb volt és kezdett egyre jobban magához térni ebből az egész érzelmi káoszból. Én közben egyik délután világosan rájöttem, hogy én is ismerem a hölgyet és ugyanígy egy korábbi életben már megpróbált minket szétszedni és akkor sajnos sikerült neki. Ezért féltem most annyira. Férjem mondta, hogy érezte, hogy csak hajszálon múlott most is, hogy fizikailag is beinduljon valami. De akkor már felébredt a varázslásból. Csak hát egy darabig eltartott, mire lecsillapodnak az érzelmek. De ezen dolgozott csendben és ekkor volt, hogy bevallotta nekem, mi történt. Persze, egy világ dőlt össze bennem, szenvedtem, mint a kutya, amikor megtaláltam a levelezésüket, s bár semmi jelentőségteljes nem volt bennük, inkább flörtszerű, illetve egymást szellemileg, lelkileg dícsérő gondolatok, hát beborultam rendesen. Az e-mailek közt volt egy említés egy hosszabb levélről, amiben férjem meghozta a döntését és ezt közölte a hölggyel, el is küldte neki, de sajnos azt nem találtam az e-mailek között. A leveleket akkor találtam meg, amikor férjem épp egy rövid külföldi útra ment. Megírtam neki, felhívott, én meg csak sírtam és leraktam. Utána mindennap futárral küldte a virágcsokrokat és leveleket írt nekem. Amikor hazajött, borzasztóan szégyellte magát, hozott nekem egy olyan ajándékot, ami egy olyan filmre emlékeztetett, amit milliószor megnéztünk együtt, mert nagyon imádtuk és nagyon rólunk szólt. Szóval, nagyon szívhez szóló volt. De hát ez nem sokat változtatott a végtelen szomorúságomon. Pedig nem volt köztük testi dolog (csak a korábbi életben, de most az is nagyon bántott). Rákérdeztem arra a bizonyos levélre, amiben a döntés állt, amit elküldött a hölgynek. Mondta, hogy már kitörölte, de ha akarom, megkéri a hölgyet, hogy küldje el. Meg is tette és egyben meg is kérte a hölgyet, hogy abszolút szakítson meg vele minden kapcsolatot, ez így nagyon romboló mindenkire nézve. A múlt az múlt, a jelen meg más. Elolvastam azt a bizonyos levelet és összetört bennem minden, mert bár férjem nagyon világosan leírta, hogy semmi szándéka nincs a hölgy felé, mert minket szeret és mindig is nagy harmóniában éltünk, a levél másik felében ott állt egy szerelmi vallomás arról, hogy úgy látszik ez egy lecke az élettől, hogy ez a hölgy épp akkor jelent meg számára észbontóan vonzó testben (itt részletezte, mennyire ideális számára minden, ahogy kinéz, haja, arca, szeme, bőre, alakja, öltözködése), amikor ő házasságban él és még csak meg sem foghatta a kezét, meg sem csókolhatta és szellemileg is nagyon csodálja és nagyon jó érzés vele lenni, dolgozni, stb. és úgy érzi, hogy ők ketten mindent felölelnek A-tól Z-ig. (a hölgy neve A-val, férjemé Z-vel kezdődik). De majd biztosan meg tudják oldani, hogy ezt a kapcsolatot más vizekre tereljék és magas célokon dolgoznak majd együtt és a következő életekben még együtt lehetnek nem egyszer, nem kétszer. Hát, nagyjából erről szólt. Azt itt még nem írta meg a párom, hogy mindenféle kapcsolat szakadjon meg köztük. Azt azután írta meg, amikor látta, micsoda fájdalmat okozott nekem. És onnantól nap nap után igyekezett kárpótolni engem. Az elmúlt hónapban 2-3 naponta kaptam a virágcsokrokat, szerelmes idézetes könyveket, teázóba vitt és mindent, amit tudni akartam, igyekezett részletesen elmesélni (hogyan bókolt neki, hol találkoztak, mit csináltak, hogyan érzett), már egy hónapja minden este ő fürdeti a kisfiamat, amit eddig én csináltam és nagyon sokat foglalkozik velem és borzasztóan bánja és szégyelli ezt az eseményt. Hajlandó volt bármire, amire megkértem. Szóval, nagyon felelősen viselkedett, semmivel nem vádolt engem, még akkor sem, amikor rákérdeztem, hogy mi hiányzott a kapcsolatunkból. Nem hiányzott semmi. A hölgy nagyon berágott a kapcsolat megszakítástól, de férjemet nem érdekelte, felébredt a kábulatból és látta, hogy mire megy ki a játék. Előttünk egy másik házaspárt már sikerült szétszednie (erről mesélt a férjemnek részletesen), ott épp kisbabát várt a házaspár és sajnos ott nem volt olyan tudatos a férfi, mint a férjem, és a kapcsolat se lehetett olyan erős (elérte a csaj, hogy lefeküdjön vele a férfi, majd otthagyta). A hölgynek ilyen indíttatású játszmái voltak. Végül én magam is írtam egy levelet neki, mert egy nullának éreztem magam, főleg a férjem levelének elolvasása után, mert úgy éreztem, hogy az írásban kifejezett csodálatával annyira felemelte a hölgyet lelkileg, testileg, hogy én hangyává töpörödtem és minden értékes tulajdonságom nullával volt egyenlő. Totál berágott a nő, és férjemet vádolta egyfolytában, mondván, hogy ő (a hölgy) semmit nem akart a férjemtől, csak jó barátnak fogadta,és most még az üzleti ügyekben is cserbenhagyja őt, engem meg elkezdett pocskondiázni, hogy milyen felszínes, féltékenységi rohamban szenvedő, unintelligens nő vagyok, aki nincs a jelenben és valami másik csatornát néz. Végül férjemmel mindketten egy utolsó csapást mértünk rá, férjem megkérte írásban, hogy azonnal fejezze be a mocskolódást, én meg nagyon finoman odaraktam neki, mennyire lenézem és messze nem olyan különleges nő, mint akinek hittem. Aztán töröltük a mail címét, tiltólistára raktuk. Másnap még egy sms-sel bepróbálkozott férjemnél, de ő nem válaszolt rá. És azóta csend van. Bennem viszont nagy a vihar. Néha elcsendesedik, de újra fel-feltör és nem tudom, milyen lesz ezután a kapcsolatunk. Még egy fontos tényező. Mialatt ez zajlott, én rátaláltam az ikerlélek témára a neten és rájöttem, hogy a férjemmel azok vagyunk és hirtelen be is jött minden kép, érzet az egészről és teljesen elszálltam ettől (akkor még nem olvastam azt a bizonyos, számomra letaglózó levelet). Férjemnek több levelet is írtam, miután rátaláltam a hölggyel való levelezésükre és az egyikben megírtam neki, hogy rátaláltam az ikerlelkek dologra, amiben nagyon hiszek és leírtam neki, mi is ez pontosan. Amikor elolvasta, elsírta magát és teljesen más nézőpontból kezdett el nézni engem. Igazán meglátott belülről és hirtelen egy csomó történés az életünkből értelmet nyert. Több estét beszéltünk erről. Rájött, hogy gyakorlatilag ez az esemény a hölggyel egy óriási próbatétel volt,és ez ébresztette őt fel és érett meg szellemileg arra, hogy befogadhassa azt a tényt, hogy mi ikerlelkek vagyunk.

Nos, nagyjából ennyi. Csak a fájó érzelmeimmel nem tudom, mit kezdjek. Ha rágondolok arra a levélre, újra meg újra elkeseredem. Tudom, hogy nagyon szeretem a férjem. Tudni tudom, de most olyan furcsa, amit érzek. Ő is leírta, hogy ha most én elhagynám őt, nem kezdene új kapcsolatot, megvárna a következő életünkben, mert tudja, hogy én vagyok a másik fele. És maga sem érti, miért írta meg ezt a levelet a hölgynek. Mintha nem is jelenről írt volna, hanem arról, amikor korábban együtt voltak. És ahogy megírta, el is múltak ezek az érzések. Csak hát bennem olyan mély nyomot hagyott.

Ez félrelépés, igaz? Mit tennél a helyemben? Hogyan és mennyi idő alatt lehet ezt feldolgozni?

Köszönöm, hogy időt szántál rám.