Nagyon kevés embernek sikerül az igazi meditáció, lehet több ezerből vagy tíznek. Igazi mesterekhez, jógikhoz kellene járni, hogy tisztában legyünk a helyes meditációval?

Tanító mindenhol akad, a legtöbbször nem nevezi ki magát azzá, nem szed érte pénzt, és nem kampányol a médiában.

Az "igazi meditációt" pedig mindenki elsajátíthatja kellő türelemmel, a kapu mindenki előtt nyitva áll.

Az, hogy milyen tudáshoz jut így valaki, már egyénfüggő.

Nem keverném a vallással sem, mert ha nagyon a mélyére ásunk, a sok flanc között minden vallás lényege gyakorlatilag ugyanaz.

Alapból csak akkor tudsz meditációban lenni ha egy mester felnyomja az energia szintedet a sajátjával. Plusz el kell érni a készséget hogy benne lehess.

Aztán egy idő után már neked is lesz olyan energiaszinted, hogy meditációban legyél.

Sztem ehhez az ut nem a tavolban, hanem befele van. Ha a "befele" ut soran indittatast erzel, h Tibetbe menj, akkor persze oda is hasznos lehet, de ez csak a "befele ut" resze. S

Az informacio mindenhonnan jön, ha a belsö hangodra figyelsz es aszerint "mozdulsz" akar keletre, de sztem mesterektöl a "technikai reszet" lehet megtanulni, ahogy pl. az agykontrban az agyk.tecnikakat.

(Asszem) a Biblia szerint (?) 2 fele spirtualis ut letezik: az egyik hegyekbe elvonulos (ez lehet, amiröl irsz, tehat feladva a normal eletedet, elvonulsz akarhova, pl. Tibetbe es meditalsz az emberekert), a masik a normal eletedet folytatva elsz, ezzel peldat mutatva ("tanitokent", akiröl persze nem feltetlenül tudjak, h tanito) ugy viselkedsz az emberekkel, ez a nehezebb, de sztem hasznosabb.

A helyes meditációt keresed?

Szögjal rinpócse azt mondja, hogy amikor meditálni szeretnél, akkor a gondolatok jönnek mennek. Ha jön egy gondolat, azt nem szabad továbbfűzni, továbbgondolni, hagyni kell elmenni. Elmegy. Aztán lesz egy kis szünet. Aztán jön a következő gondolat.

Na, a kis szünet, az a meditáció!

Az én véleményem szerint az energiaszintednek semmi köze a meditálásodhoz.

Másrészt ez kultúra, környezetfüggő. Mármint, hogy ki hogyan meditál. Nomeg, hogy mennyi időd van erre. Keleten nekikészülnek. Van egy internal clearing, hogy tiszta legyél belül. Szóval 3-4 napig bőjtölnek, és utána már vizet sem isznak. Csak ezután kezdenek el meditálni. Nem szeretik, ha holmi testi szükségletek (pisilni kell, kakilni kell...) megzavarnák a meditációt. És meditálnak néhány órát, vagy néhány napot. (Ülve, nyitott szemmel...)

Itt, a nyugati társadalmakban ezt te nem tudod megvalósítani, te örülsz, ha egy félórát, órát tudsz nyugodtan és csendben ülni és esetleg meditálni.

A tanítókkal kapcsolatban osztom Popper véleményét, aki azt mondja: az igazi mester sohasem keres tanítványokat. Mindig a tanítvány találja meg a mesterét.

#4

na ja ki hogyan értelmezi a meditációt

a többség már a terápiát is meditációnak hívja...

Ahogyan az már elhangzott mester tanító az aki nem mondja hanem mutatja. Azaz fel tudja nyomni az energia szintedet és ezzel utat tud neked mutatni.

És persze nem utolsó sorban kontrollálni tudja a bekövetkező folyamatokat mert ha nem abból lehet bibi.

Szia Kérdező!

Nem tudom, Te mit nevezel igazi meditációnak, milyen kép él a fejedben, ha ezt a szót hallod. Szerintem valamiféle misztikus elképzelésed van, ahol a Mester kivonul a természetbe, nem eszik, nem iszik, nem törődik semmivel, csak ül és meditál...

Persze ez nem így van. Az igazi Mesterek épp olyan emberek, mint Te, vagy Én, vagy bárki, aki szembe jön az utcán. Emberi igényeik nekik is vannak. Esznek, isznak, nevetnek a jó vicceken, meghallgatnak másokat, élvezik az élet kisebb-nagyobb örömeit. (Még a szexet is, csak azt is más módon közelítik meg, nem európai mentalitással) A hétköznapi emberektől az különbözteti meg őket, hogy az egész életük, a viselkedésük, a modoruk olyan, hogy szeretsz a közelükben lenni, jól érzed magad velük, még akkor is, ha meg sem szólalnak, vagy nem tesznek semmit.

Ők attól válnak Mesterré, hogy a lelked mélyén érzed, tudod, ilyennek kellene lenned Neked is, és minden embernek. Ilyen toleránsnak, türelmesnek, nyugodtnak vagy emberszeretőnek. Ha rájuk gondolsz, tudod, hogy tőlük jobb egy kicsit a világ. És ez egyáltalán nem függ a meditációs gyakorlatoktól (ezt egy rosszindulatú ember épp úgy meg tudja tanulni, mint egy emberszerető, mert ez az agytól és a lélektől függ, nem a jellemtől), nem függ a kontinenstől és az országtól (a karma törvénye alapján itt is épp úgy születnek tanítók, mint Tibetben vagy Indiában, csak másképpen, máshogyan mutatnak Neked utat, mint a Távol-Keleten élő társaik.

Személy szerint azt javaslom, járj nyitott szemmel és lélekkel, keresd ezeket a lelkeket, és hidd el, itt is rájuk lelsz majd. Jó tanító az, aki nem akar megváltoztatni téged, aki elfogad a hibáiddal együtt, mégis, az ő elismeréséért képes vagy alakulni lélekben. Olyan, akihez hasonlítani szeretnél, akiben nem csalódsz, akivé egyszer válni szeretnél. És egyáltalán nem biztos, hogy ez egy meditációs mester, vagy jógi lesz. Lehet, hogy életében nem hallott ezekről a dolgokról, mégis pontosan úgy él, ahogy egy igazi Mesternek kell. Légy kitartó, tanulj sokat, és mindig keresd a dolgok lényegét. Ha ügyes vagy, nem kell felhagynod a mostani életeddel, hanem képes leszel összeegyeztetni ezeket a tanításokat a mindennapi életeddel. Ez nem könnyű feladat itt, Magyarországon, de ha sikerül, egy nyugodtabb és derűsebb élet vár rád.

Sok sikert a kereséshez! :)

#8

egyáltalán nem a külsőségek tesznek valakit mesterré, hanem a tudatosságának/jelenlétének a mélysége és az ezzel járó tiszta tudati energia, amivel a tanítványát tudja vinni.