Na szkeptikusok, ehhez mi mit szólunk? (Gondolat-ébresztő)
Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell.
Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk.
De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
Kedves 2-.
Talán a következő hasonló példa kézzelfoghatóbb lesz számodra.
A hernyók százával nyüzsögnek, de a bebábozódás nem egyszerre történik.
A hernyók számára a báb a "halál", hiszen abban a formában az Ő "közösségük" számára a bebábozódott hernyó megszűnik létezni. A bábból azonban pillangó lesz, de ezt a hernyók nyilván nem tudják.
Mint ahogy a békává fejlődött ebihalak is otthagyják a vizet, így megszűnve a többi ebihal számára, stb.
Ha a környezetünket alaposan megfigyeljük, akkor rájöhetünk, hogy sokféle formában lehet élni, több formája is lehet a létezésnek.
Miért gondolná bárki is azt, hogy pont mi emberek nem kaptuk meg a képességet, egy magasabb szinten történő életre a "halál" után?
Hát pont ez az, hogy miért biztos, hogy nem él örökké?
Az ember korlátok közé van szorítva. Az érzékszervei nagyon sok mindent nem tudnak felfogni a külvilágból.
Ez olyan, mint a hang. Vannak oktávok, de a fülünk csak bizonyos tartományban képes befogadni azokat. Pedig vannak azok alatt és fölött is ugye?
Az ultrahangban sem hinnénk, ha nem lennének gépek amik képesek érzékelni.
A szivárvány is több színből áll, mint amit mi látunk. Sokkal-sokkal több színből, de mi csak ennyit vagyunk képesek érzékelni belőle. A szemünk akadályoz minket. Épp úgy mint a hangnál a fülünk.
Tehát attól, hogy se az embert, se a pillangót nem látjuk tovább élni, nem jelenti azt, hogy nem teszi.
Azt jelenti csupán, hogy képtelenek vagyunk érzékelni.
"Tehát attól, hogy se az embert, se a pillangót nem látjuk tovább élni, nem jelenti azt, hogy nem teszi."
De azt sem jelenti, hogy tovább él. Azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy tovább él - e és miként. Azt meg biztosan tudjuk, hogy a jelen életét egyszer befejezi.
Az ezo-magzatnak mégis honnan van pontos információja a külvilágról?
Mivel csak ketten léteznek az adott "világban", ikertestvére pedig nem osztja a nézeteit, az ezo-magzat tudásanyaga kizárólag személyes. Az lényegtelen, hogy megérzi vagy képzeli. Kettejüknek nincs közös tudásanyaga, legalábbis ebben a témában.
Így tehát, mivel a szkeptikus-magzat tudásanyaga is kizárólag személyes ismeretein, képzetein alapul, teljesen jogos a szkepticizmusa.
Adott példa persze úgy van megfogalmazva, hogy az ezo-magzat ismeretei pontosak, de ez csak egy harmadik szemlélő számára világos. Ott az adott pillanatban ezt nem tudja bebizonyítani.
A példamese persze úgy is elmondható, hogy ezo-magzat csupa irreális dologról álmodik, vagy morbid lelkületűeknek úgy, hogy mama egy szemétkukába szüli meg, és magukra hagyja őket. Ebben az esetben ezo-magzat képzetei szintén irreálisak, és szkeptikus óvatossága volt a helyes.
"Azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy tovább él-e "
Hát ez az. Ha nem tudjuk, akkor balgaság a rosszabb variációt feltételezni nem?
Ha van egy mandula az asztalon, amit nem ehetek meg, csak gondolhatok rá, akkor miért arra gondolnék hogy fújjj de keserű?
Nem jobb abban a tudatban élni, hogy jó lesz, finom lesz? Így nem vetítek előre, nem félek tőle, hanem elfogadom.
Ha meg keserű úgyis megette a fene az egészet nem?
Persze a mandula h.e példa érzem én, de talán a lényeget lehet érteni ezáltal is.
Ne tessék szó szerint venni a történetet, s ne ragadjatok le az élet a halál után kérdésnél se! Nekem ez másról szó. Legalábbis más okból tettem be.
Nevezetesen arról, hogy létezik sok olyan dolog amit sem érzékeinkkel nem tudunk észlelni, sem műszerekkel kimutatni. Legfeljebb csak sejtéseink lehetnek.
Erről mi a vélemények?
A magzati csevej csak egy kedves illusztráció.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!