"hétköznapi" zseni vagyok, de lehet kiválasztott is?

Szóval csak röviden szeretnék magamról pár sort írni, aztán kitérni a kérdés pontos részletezésére. 15 éves fiú vagyok, Miskolc egyik legjobb és így az egyik legerősebb gimnáziumába járok, jelenleg 10. osztályba. Minden tantárgyból négyes / ötös vagyok, a tavaly év végi átlagom valahol 4,8 környékén volt, idén is ennyi az eltelt 2 és fél hónap jegyeiből. Tesi órákon szinte minden jól megy, én focizok / kosarazok / röplabdázok egyik legjobban az évfolyamomról, a testalkatom is pont ideális szerintem és viszonylag izmos vagyok (5 évig Kung-Fu-ztam, 10-14 éves koromig). Szóval ez lenne a fizikai része. A mentális pedig: mint említettem szinte minden tantárgyból csak ötösöm van. Itthon minimális mennyiséget foglalkozok bármivel is, és az a bármi is csak fizika és matek lehet, másra egyáltalán nem készülök fel itthon (csak reggel, órák előtt az iskolában). Tehát ezzel a napi maximum 1-1,5 óra tanulással, gyakorlással is kimagaslóan jó eredményeket produkálok. A maradék időmben általában a gép előtt ülök, tudjátok, mint minden korombeli. Elég keveset alszom, ez a napi 5 alvás (vasárnap-hétfő-kedd-szerda-csütörtök) általában nem több 25-30 óránál összesen. Másnapokon az iskolában és az iskola után nem vagyok fáradt, általában szombaton alszok délig és ezzel ki is pihenem magam, teljesen. Még pár szót a "szociális életemről". Van kb. 3-4 igazi barátom akikben megbízom, a többi srác társaságában csak úgy elvagyok. Idegenekkel nem probléma beszélni, bárkit megszólítok bármiért a legminimálisabb feszültség nélkül. A lányokról: személy szerint szánalmasnak és személyesen sértőnek találom a mai lányok többségét, a "facebook-rib.ncokat". Mindenki tudja kikről van szó, nem sorolom. 1 lány van akibe igazán szerelmes vagyok, nem fogom részletezni, de elhihetitek, nem csak múló szeszély :-). Vele sajnos nem sikerülnek a dolgok bizonyos okok miatt, de azokat talán tudnám is orvosolni. Csak én sem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül akarom. És ezzel el is érkeztünk a kérdésem tulajdonképpeni kérdés részéhez, miszerint: beteg vagyok?

Már kb. 12 éves korom óta érdekel szinte minden, okkultizmus, fizika, kémia, titkos társaságok, informatikai dolgok, matematika és még sorolhatnám. Ezalatt a 3-4 érdeklődéssel eltöltött év alatt elég sokat megtapasztaltam a világot háttérből mozgató bábmesterekről és viszonylag nagy tudásra tettem szert a témával kapcsolatban. Számos ilyen jellegű internetes anonim közösség tagja vagyok, ahol igencsak adnak a véleményemre. És a rengeteg "pozitív" és elismerő visszajelzés miatt eléggé arrogánssá váltam. A vélhetően magas intelligencia szintem (a MENSA online tesztje szerint 140+) és az említett elismerések hatására tökéletes lényként kezdem magam kezelni, a megtestesült tökéletesség. És mivel bármilyen téren jó vagyok szinte mindenben, ez még inkább csak felerősíti ezt az isteni érzést. Sokszor elmélkedem róla, hogy mi lenne, hogyha valamilyen különleges erőt birtokolhatnék (olyanokra gondolok itt, mint gondolattal ölés, tárgyak mozgatása és hasonló.) Persze tudom, hogy ezek vélhetően nem léteznek és esélyem birtoklásukra a nullához van igen közel, mégis rengeteget fantáziálok ezekről. És innentől már csak egy logikai ugrás az, hogy mi lenne, ha birtokolnék ilyeneket, mire használnám fel őket? Erre már megtaláltam az egyértelmű választ: egy jobb világ megteremtésére. És ezekből óhatatlanul is tovább gondoltam azt, hogy pontosan milyen is lenne ez a jobb világ. Eme tökéletes világban nem lenne bűnözés, mindenki tökéletes harmóniában élne a környezettel. Ehhez az ideális népességszám valahol 1-2 milliárd környékén van. Sosem hatnak meg az éhező afrikai gyerekekről szóló hírek. Egy konkrét személyes sérelmemet is szeretném elmesélni: múltkoriban volt, hogy a testi fogyatékosok balatoni nyaralását a kormány fizette. Ez számomra felháborító és elfogadhatatlan, miszerint egy ember azért kap ingyen valamit, mert haszontalan tagja a társadalomnak. Az ilyen egész életükre szellemi és nem munkaképes testi fogyatékosokat kellene szvsz egytől egyik eltörölni a Föld színéről. Csak a környezetük, családjuk életét keserítik meg az életben tartásukkal. Leegyszerűsítve tehát viszik a pénzt, de nem adnak semmit. Ez elfogadhatatlan. Az én ideális világomban nem lenne hely az ilyen "lumpen-elemek" számára. Gondolok itt a cigányok többségére is például, de rassztól és bőrszíntől függetlenül bárkire. Aki nem hasznos tagja a társadalomnak, annak pusztulnia kell. Folytathatnám a sort még a fentiekhez hasonló példával, de szerintem mindenki pontosan megértette, hogy mire gondolok. Ez a "betegségem" ismertetésének egyik fele. A másik pedig az ábrándozásoktól független skrizofén személyiségem: mindenkit kimérten és szánakozva méregetek az utcán, megfigyelem őket, olvasok a testbeszédükből. Ha egy embernek csak egy gomb van begombolva az ingén, megkritizálom (persze első körben még nem neki, hanem ha éppen velem van valaki, akinek elmondok ilyen dolgokat). A hangos zacskócsörgés pedig hatalmas szintű haragot vált ki belőlem. Ugyanilyen egy másik, konkrét eset is, történetesen: ha bizonyos személyek, főként idős nénik elismétlik a következő mozdulatsort: a bevásárlásból hozott szatyorból kivesznek egy Pöttyös (normál méretű) túrórudit --> félig "lehámozzák róla a papírt" --> a lehámozott részig leharapják --> azonnal visszacsomagolják, mintha bárki is elakarná tőlük venni a k******tt táplálékukat --> a maradékot visszadobják a szatyorba. Ez a mozdulatsor leírhatatlan szintű agressziót vált ki belőlem. Legtöbbször elképzelem, ahogy a legkülönbözőbb formában kínzom meg őket, ők pedig az életükért könyörögnek. De sosem kegyelmezek. Be is fejezem az ilyen konkrét esetek ecsetelését, de még van, számtalan ilyen, mások számára gyakorlatilag nem is észrevett és ártalmatlan helyzet.

Röviden ennyi, így is nagyon hosszúra sikeredett és nem szeretnék untatni senkit. Bárkinek bármi véleménye van, írja meg nyugodtan. :-)

Üdv