Miért félek ennyire a haláltól? (lent)

Majdnem mindenki fél a haláltól gyermekkorában, de később elmúlik.

...

El kell fogadni, hogy a halál is az élet része. A haláltól való félelmet úgy lehet leküzdeni, hogy nem félsz tőle. Élj minél mozgalmasabb életet, hogy mikor elérkezik a halálod pillanata, nyugodt szívvel mondhasd azt, hogy semmit sem bánom amit az életedben tettél.

Azért mert a halál ismeretlen és az emberek félnek az ismeretlentől.

Így vagy úgy egy halállal mindanyian tartozunk,egyszer ha félünk ha nem úgyis eljön az a pillanat amikor a szív leáll.

Ezzel csak azt szeretném mondani,hogy próbálj meg úgy gondolni rá mint egy eseményre ami az életedhez tartózik és ami elkerülhetetlen.

És még egy jó tanács próbálj meg ne gondolni rá mert akkor egész életedet a halálnak szenteled már most.

Azért, mert gyerek vagy. Majd amikor annyi idős leszel mint én, rájössz, hogy a halál a jutalom, a végső megváltás a szenvedéseinkből. Addig nagyon sok mindent meg kell még élned, ne siettess semmit. Mindennek eljön a maga ideje. Pont akkor, amikor kell.

Lefeküdni aludni és soha többé nem felébredni... ez egy olyan jutalom, akkora jutalom, ami csak keveseknek adatik meg. Nagyon-nagyon keményen meg kell szenvedni azért, hogy átlépj azon a bizonyos ajtón az esetek 90%-ban. GYEREK vagy, ne foglalkozz ilyenekkel.

Minden ember ösztönösen fél attól, amit nem ismer.Ilyen például az is, hogy mi van a halál a után.az ismeretlentől való félelem egy feltétlen reflex, tehát teljesen normális.

Később majd elnyomod magadban ezt az érzést.

"a haláltól mindenki fél csak azok nem akiknek valami baj van a fejükkel"

Ez hülyeség ... Csak azok félnek a haláltól, akik vakon hisznek a tudományban, és csak azt az állapotot fogadják el, amit a tudósok jelenleg gondolnak, miután leáll az agy . A valóságban a test csak egy burok, ami a szellemedet veszi körbe, ha elhasználódik kilépsz belőle és kapsz egy másikat . Nem a haláltól kell félni, hanem a szellemi elmúlástól .

Nekem is volt korábban ilyen. Akkor nem tudnék egy csomó mindent megcsinálni, nem lehetnék szerelmes, nem lehetne gyerekem, nem lehetne családom, nem tapasztalhatnék meg olyan dolgokat amiket szerettem volna, nem mehetnék oda ahova szeretnék. Meg azon gondolkoztam, hogy mi lenne halottnak lenni. :)

Aztán rájöttem, hogy felesleges ilyeneken filozofálni. Ha meghalok akkor már úgyis mindegy. Meg mindenki meghal egyszer. És nem érdekes ha igen. Hogy mi lesz ha megtörténik? Akik szeretnek téged azok eztuán is szeretni fognak. Egyébként az élet lassan megy tovább és ez így van rendjén. Én legalábbis már így gondolom és ez megnyugtat.

Görcsösen félni a végtől azt jelenti hogy lebénítod magadat. Azóta én már nem félek, nem gondolkodom ilyesmin és felszabadultam. Olyan dolgokat is megcsinálok, amit más nem.