Van joga egy papnak megkérdezni, hiszek-e istenben? (bóvebben a leírásban 1 érdekes konkrét eset)

Osztálykiránduláson voltál a bazilikában. Gondolom az atya fogadott titeket. Itt abszolút "joga volt" - manapság milyen divatos lett ez a használat...

Nos, az már más dolog, hogy én valahogy nem tudom elhinni, hogy a fentebb írtak valóban így történtek, szinte ugyan ez volt a szöveg...

Ugyanis ilyenkor az állna fenn, hogy a pap egy , a feladatát ellátni voltaképp képtelen - leglaábbis jól - ember volt, a tanárod pedig ugyancsak nem pedagógusnak való tanár, ha agyta, hogy kiküldjenek téged az osztálykirándulás egyik állomásáról, egy kérdés miatt.

Nos, ha mégis így lett volna az eset, ahogy le van írva, akkor a pap egyszrűen tényleg nem a feladatára való ember.

Szó sincs itt olyanról, hogy "hah, legyőztem avallást" és hasonlók. Ha az eset valóban így volt, akkor egy ember a vallásokkal kapcsolatban egyszerűen elfogadhatatlan mód reagált egy kérdésre.

Ez alapján ha én keresnék 20 hülyét, akik mondjuk nem vallásosak és egy gyermekded kérdéssel elintézném őket a témában, akkor mondhatnám azt, hogy "hah, a vallásosak győzedelmeskedtek azok felett, akik nem azok". Nem, nem mondhatnám, csak azt ,hogy 20 hülye képtelen volt értlemesen felelni egy, a vallással kapcsolatos témában.

Nem tudhatjuk, hogy a sztoriban említett anya mit vétene a gyermekével szemben, ha nem tapasztalná meg, hogy milyen érzés elveszíteni...

Az Élet a legjobb iskola. Mindenki olyan helyzetekbe keveredik, amiből tanulnia kell. Más kérdés, hogy tanulunk-e belőle vagy sem.

Gyermekként én sem értettem, hogy apunak miért kellett olyan korán elhagynia minket (10 voltam akkor), de a mai fejemmel már tudom, hogy meg kellett tanulnom egyedül is helyt állnom az életben (ha éppen nincs párkapcsolatom). Nagyon jól megtanultam a leckét, ahogy láttam, hogy anyu hogy nevelt fele egyedül három gyereket.

Minden szituációnak megvan az emberközpontú nézőpontja, szeretteink elveszítésekor általában magunkat sajnáljuk (mi lesz VELEM nélküle), de minden helyzetnek vannak olyan aspektusai is, amiket racionális elmével fel nem foghatunk.

Hiszek Istenben, és szeretettel fogadok tőle minden jót és rosszat, tudom, hogy ezekből mind-mind tanulnunk kell. A dolog érdekessége, hogy sokkal több jó érkezik, mint rossz :)

Elég ostobán állsz kérdező a dolgokhoz. Egy bazilikában joga van-e egy papnak kérdezni ? Joga van-e a Tesconak rákérdezni az interjún, mikor voltam utoljára orvosnál ? Mikor akarok gyereket ? Van-e párkapcsolatom ? Őket nem pereled be mégsem ?:D

Elmész mellettük, mert tudod ostobák ! Csak azokról tesznek fel kérdéseket az emberek,melyekről kételyeik vannak. Tudat alatt tudod igaza van, de nem vagy képesz az egódnak beismerni ezt, ezért tőlünk vársz megerősítést a marhaságaidra, hát nem fogsz !

A Bibliában benne van az is, hogy Isten megbünteti a bűnösöket. Nem tudhatod, hány ember életet tett tönkre az a személy, aki elvesztette azt a gyermeket, akinek nem fájt eltávozni, mivel semmit nem tapasztalt az életből, nem kötődik ehhez a világhoz sem.