Eltérő vallásúak eltérő halálközeli élményről számolnak be?

Nem tér el többnyire, nagyvonalakban megegyezik. Persze a vallásos emberek a megjelenő "fénylényt" általában hitük szerint azonosítják.

Aztán van, amikor muszlim lát Jézust, ateista lát keresztet, keresztény nem lát Jézust. Sokféle tanulmány készült, de semmilyen különbséget nem mutattak ki különböző vallású emberek élményei között.

Az ún. alagút-élmény viszont szinte csak a nyugati kultúrában élő emberekre jellemző, keleten sokkal gyakrabban folyónak, barlangnak írják le ezt, valószínűleg itt is értelmezési különbség van: a "technokratább" nyugatiak inkább mesterséges környezetet, míg a tradícionálisabb keletiek természetesebb közeget látnak benne.

Az agy furcsa játékának azért nem tartják a halálközeli élményeket (legalábbis azok, akik kutatták, nem csak beszélnek róla), mert sok esetben bizonyítottan nem működött, mikor az élményeket átélték. Természetesen ilyen képeket bármikor láthatna, a komplex élmény elméletileg közvetlenül az újraélesztés után is felépülhetne, itt a testen kívüli élmények a perdöntőek: hogyan zajlott az újraélesztés, ki mit mondott, ki volt jelen stb., amiről a páciensnek nem lehetett tudomása, mert agytevékenység nem volt nála kimutatható (továbbá csukott szemmel az asztalon fekvő helyzetből sok mindent nem is láthatott). Ezért ezek a tapasztalások minden kétséget kizáróan valódiak.

Az alagutas rész többnyire stimmel, de azoknál, akik állításuk szerint jártak már odaát, nemcsak az szokott komoly befolyásoló tényező lenni, hogy milyen vallásúak, hanem, hogy az őket körülvevő popkultúra hogyan ábrázolja az adott környezetet.

Példának okáért, a keresztény Pokol egy meglehetősen összetett hely a keresztény teológusok szerint, ennek ellenére a legtöbben annak a tüzes barlangrendszernek szokták leírni, amilyennek a holywoodi filmekben szokták ábrázolni.