Mit jelent az, hogy önismeret?

"Ezek is fontosak persze a hétköznapi élet szempontjából, másfelől viszont csak a felszínt érintik."

Szerintem viszont pont a legbelső lényünket érintik, csak más-más oldalról, és hétköznapi, praktikus megközelítésből. De nagyon is a valódi, mély, rejtett énünkre alapoznak.

Szerintem önmagunk megismerése egyet jelent azzal, hogy szembenézünk az egónkkal. A baráti körömben több meglett felnőtt embert láttam már sírva fakadni, amikor eljutottak, eljutottunk erre a pontra.

Amikor szembenézünk az egónkkal, teljesen tisztává, világossá válnak azok a belső tulajdonságaink, amiken egy szebb, jobb cél érdekében esetleg változtatnunk kellene. Ebben a pillanatban el tudjuk fogadni eddigi hibáinkat és ki nem mondott, belső ígéretet teszünk arra, hogy a jövőben ezeket a hibákat már nem követjük el.

Lesznek persze újabb hibák, amikbe ebben a megváltozott tudatállapotban is belefutunk, de ilyen esetekben általában már objektívebben tudjuk szemlélni az adott szituációt és levonni belőle a tanulságot.

Hát igen, létezik materialista felfogás és spirituális. A materialista felfogást látod úgyis, hisz leírtad.

A spirituális felfogás azt jelenti, hogy megismered a legbensőbb lényedet!

Hogy ez milyen is?

Erre magadnak kell rájönnöd! Szavakkal nem lehet elmagyarázni! Ha elmondanám, lenne valami elképzelésed róla, egy elképzelés pedig soha nem a valóság! Az elménk szeret elképzelni dolgokat, aztán a valóság teljesen más!

Amúgy az előző hozzászóló teljesen jól leírta, hogy szembe kell néznünk az egonkkal. Az ego azt jelenti hogy az én azonossága. Vagyis akinek hiszed magad.

Azt tudom tanácsolni, olvass keleti vallásokról, illetve olvass bele könyveikbe!

Az önismeret szerintem az, hogy az ember elfogultság nélkül képes látni és elfogadni a tulajdonságait, hibáit, félelmeit és értékeit. Ez egyáltalán nem könnyű dolog. Az agyunk meglepő hatékonysággal képes elleplezni előlünk az igazi indíttatásainkat és érzéseinket. Ez puszta önvédelem, amelyet az agyunk tudat alatt művel. Saját magunkat mindig kiemelkedettebbnek, különbnek kezeljük a többiektől, és kényelmetlen érzést kelt bennünk, ha ráébredünk saját gyarlóságunkra. Azonban véleményem szerint pont ezeknek a felismerésével válhatunk jobb emberré, hiszen ha ismerjük, tudunk tenni ellene (vagy épp érte, ha jó tulajdonságról van szó).

Nincs semmi misztikum az egészben, figyelni kell a saját reakcióinkra és kíméletlenül keresni kell az okokat mögöttük. Ez nem mindig könnyű és sok gondolkodást igényel (nálam legalábbis), de megéri. Nekem sokat segített már ez a dolog, több igen fontos illúziómtól megszabadultam.