NAGYON furcsát álmodtam, ti minek vélitek ezt?

Nem hagyományos álom volt, inkább csak bevillanásoknak nevezném őket, mintha valaki egy sötét szobában kapcsolgatná a lámpát. Ellenben hihetetlenül valószerűnek hatott, ébredés után is olyan érzés volt bennem, hogy ez nem csak álom volt, hanem úgy emlékeztem rá, mintha valóban megtörtént volna épp az imént.

Zuhanás érzéssel kezdődött az egész, nem tudom meddig tartott de nagyon soknak éreztem, majd hirtelen értem "földet" de tök sötétség volt. Akkor hatalmába keritett egyfajta kétségbeesés érzés, de nem csak szimplán az aggodalom hanem a teljes mindenről lemondás érzése, a tudat hogy minden veszett ügy, de nem vagyok képes belenyugodni. Nagyon megrémültem, ráadásul hideget éreztem, mintha boxerban állnék a tó jegén. Más embereket éreztem a közelemben, tudtam hogy ők is ugyanúgy meg vannak rémülve mint én fájdalmaik vannak, fáznak, voltak akik vonaglottak a földön, egymást húzták-vonták.

Ezután észre sem vettem de már nem ott voltam, hanem csak szimplán lebegtem a sötétben, majd valami sötét erdőbe keveredtem, de az valahogy mintha sivatag is lett volna nem tudom. Az emberek egymás elől menekültek, azt hitték egymást üldözik, pedig mindenki csak menekült. Néha megállt egy egy ember és a fa törzsébe karcolt valamit a körmével. Én csak álltam ott földbe gyökerezett lábakkal, nagyon féltem, hogy engem is elkapnak, de nem tudtam megmozdulni. Úgy éreztem hogy a menekülő emberek vadásznak rám, egy kettőnek még a szempillantását is sikerült elkapnom, hát olyan sem szeretnék még egyszer átélni. A megtestesült halálfélelem ült ki a szemeiken, de csak rohantak tovább, mert láttam rajtuk hogy van valami amiben bíznak, hogy eljuthatnak valahova úgy hogy addig sem kapják el őket.

Ezután kis képszakadás, egy ideig csak vak sötétség, utána kellemes, meleg érzés, halvány fényvillódzás, lazító visszhangzások, frissen sült meggyes pite íze a számban (röhejesen hangzik de így volt), aztán ez az érzés egyre jobban fokozódott, már-már összemosódtak az előbb leírt érzékelések, egyre jobban csak fokozódott a megnyugvás, a béke érzése, szinte már nem is tudtam magamról, mintha éppen elájulnék, kezdenék belezuhanni a boldogságba, kezdtem elkábulni, mintha ezernyi orgazmust élnék át egyszerre folyamatosan, mindenkit magamban éreztem, és magamat éreztem mindenkiben.

Ezután teljesen "feloldódtam" az érzésben, majd pillanatnyi sötétség, és utána rögtön kipattantak a szemeim. Nem is tudtam visszaaludni, elszivtam pár szál cigarettát és ezen töprengtem az éjjel hátra lévő részében. Jelezném, nem használok semmi hallucinogén szert, alkoholt iszom, hol többet, hol kevesebbet.