Nagy baj, ha néha "különlegesnek" tartom magam?

Semmi extra igazából. Két lábbal a földön állok, inkább kételkedek először, mint elhiszem, amin mások csak ámuldoznak, hogy hűű ilyen létezik. Viszont van, hogy velem történnek olyan dolgok, amiken elgondolkozok, hogy hátha "különleges" vagyok. Persze lehet tök természetesek a dolgok, amik történnek velem. Amikor fogadni szoktunk valamiben a barátaimmal (igazából bármiről), az esetek 90%-ában én nyerek. Van úgy, hogy kérdezni akar tőlem valaki valamit, és kimondom helyette, h na erre vagy kíváncsi? Annyit mondott múltkor az egyik ismerősöm: egy együttesen gondolkozok, amit múlt héten hallottam a rádióban. Rákérdeztem: ez az? És az volt, pedig neki aztán elég sokszínű a zenei ízlése. Többször volt, hogy valami fontosat akartak velem megbeszélni, és amikor rámnézett, tudtam, hogy most komoly dolog következik. Tehát ilyen apróságok, amikre általában ráhibázok. Volt egy időben olyan, hogy a pia mellé adtak ajándékot, ha a sorsjegyed nyert. Addig tökölt vele a fiú, amíg ki nem nyögtem: számold ki a 17.-et. Kiszámolta és nyert. Ja ilyen többször történt. Persze én amikor tombolázok, sose nyerek valamiért. Nagyon jól ki tudom ismerni az embereket, és meglepődnek, amikor olyanokra kérdezek rá, amit nem teregetnek ki, valahogy mégis megérzem. Emlékszem, az egyik haverom kihívta a barátnőmet (akivel járt) beszélgetni egy padra. Mondtam egy másik haveromnak, h szerintem most szakítani fog vele. Hát ja. Na mindegy, furcsa dolgok ezek, csak túl sokszor történnek velem. Amikor gimnáziumba jártam, volt olyan, akit nem szerettem, és amikor elment mellettem, elbotlott. Na mindegy, nem akarok semmit bizonyítani, csak ilyenkor elgondolkozok rajta, hogy de mi van akkor, ha fogékony vagyok az emberek érzéseire, meg gondolataira? Vagy ez lehetetlen? Amikor rákérdeznek, vagy viccelődnek azzal, hogy "boszorkány" vagyok, vagy gondolatolvasó, mindig megvonom a vállam, hogy nincs ebben semmi különös, ráhibáztam. Amúgy ez a különleges-dolog... úgy képzelem, hogy mindenkiben van valami különleges, ami egyedi és amit csak ő tud. Szóval árthat nekem, hogy néha úgy tekintek magamra, hogy kicsit több vagyok, mint mások?