Telepátia, vagy valami más?

Van egy barátom, korábban együtt is "jártunk", tehát szerelmesek voltunk, távol voltunk egymástól, sok volt az akadály köztünk, ő külföldre ment, én másik városba mentem az egyetem miatt stb..., úgyhogy ez a rövid kapcsolat véget is ért.

Viszont azóta is tartjuk a kapcsolatot, olyan, mintha a lelkünk mélyén még mindig szeretnénk egymást, vagy folytatni akarnánk ezt a jóformán kapcsolatnak sem nevezhető kapcsolatot. Tényleg rövid idő volt, alig 4 hónap, és akkor sem laktunk együtt.

Viszont már akkor is éreztük, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk.

Olyan volt nekem, mint akit nagyon-nagyon régen ismerek.

Szerettem nagyon, ő is szerintem.

Szóval kapcsolatban vagyunk, de nem szerelmi kapcsolatban, csak tudunk egymásról.

És szinte mindent tudunk egymásról, nem csak azt, amit a másik elmond.

Megérzem, hogy mi van vele,és ő is, hogy velem mi van.

Egyszerre kérdezzük ugyanazt, egyszerre gondolunk arra, hogy fel kéne hívni a másikat, azt mondja, amire én is gondoltam, stb...

Olyan, mintha össze lennénk kötve, pedig nem sok időt voltunk együtt.

Nekem mással nincs ilyen érzésem, még családtagokkal sem, csak vele.

Ez vajon mitől lehet?

Telepátia?

Vagy csak egy nagyon erős barátság?

Egy ilyen barátságban megérezzük azt, hogy mit gondol a másik, vagy mikor fog hívni, írni?

Vajon miért vele van csak ez, mikor, mondom, a kapcsolatunk nem is volt egy hagyományos kapcsolat.

Válaszaitokat köszönöm.