Milyen érzés az alvásparalízis?

Olyan érzés amikor úgy érzem hogy már ébren vagyok, nyitva van a szemem, érzékelem a napszakokat ( mert nálam ilyen álom éjszaka és napközben is előszokott fordulni) felszeretnék kelni az ágyból, érzem ahogy lecsúszik rólam a takaró, lábra állok, zsibbadást érzek és egy kicsit szédülök. Érzékelem, hogy ott alszik mellettem .Olyan is van amikor úgy érzem, hogy rajtam kívül más is tartózkodik a szobában /egy idegen személy /akinek a jelenléte félelmet vált ki belőlem. Körülöttem morajló hangokat hallok, ami szintén ijesztőnek hat, próbálom a férjemet felébreszteni,nyúlok felé, hogy fölrázzam, úgy érzem mintha tényleg megtenném, ha kiabálok nem jön ki hang a torkomon. Kétségbeesésemben arra gondolok, hogy az egész csak egy rossz álom és csak úgy tudok belőle felébredni ha lecsukom a szememet. Valamikor elég hamar felébredek, de van úgy hogy örökké valóságnak tűnik a a rossz álomból való felébredés.

Olyan is volt már, hogy fekszem az ágyban úgy érzem ébren vagyok, szemben velem az ajtó elkezd kinyílni egyre jobban. És mire belépne valaki egy tompa puffanást hallok és kinyitom a szemem.

Mostanában nem volt ilyen álomban részem. Viszont mindennap intenzíven álmodok és emlékszek rá, hogy mit álmodtam. Nagyon ritkán vannak rossz álmaim, de azok nem hasonlíthatók össze az alvás paralízises álmaimmal átélt élményekkel.

Szerintem félni nem kell ezektől mert ez nem a valóság!

Csak nagyon ritkán volt szerencsém hozzá, nagyrészt amúgy migrén kíséretében. Felébredtem, érzékeltem a környezetem, de nem tudtam megmozdulni. Egyszerűbben szólva az agy tudatos, észlelő része már nagyobbrészt éberré válik, de a mozgásért felelős területek viszont még "alszanak" (normál esetben ez jó, mert az utóbbi funkciónak köszönhető, hogy az emberek többsége nem rohangászik ide-oda álmában).

Én semmilyen fényjelenséget és "jelenlétet" nem hallucináltam, csak amikor migrénem volt, akkor is csak az aurát (a migrénnel járó "hallucinációt").

Elég nyomasztó tud lenni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy ez most alvásparalízis. Migrénesen meg pláne gáz, hisz nem tudsz egy nyavalyás fájdalomcsillapítóért se felállni, és mire a teljes ébredés elérkezik és visszatér a mozgásképesség, kb. egy örökkévalóságnak tűnik.

nekem többször volt már,egyszer mély búgást hallottam,és furcsa hangokat,mintha gyerekek nevetnének felgyorsított felvételen.ezután rövid ideig láttam egy szép tájat,fákat,amik csillogtak,mintha fel lettek volna díszítve apró kis lámpákkal.(nem karácsonykor történt az eset:-))

láttam halott nagypapám ágyát,ugyanúgy,ahogy régen volt,mikor én még kicsi voltam.(abban a szobában lakott ahol most én lakom,de nem ott halt meg)hallottam a horkolását is,de őt magát nem láttam.érdekes módon ez nem volt ijesztő,de volt amikor majd össze sz..rtam magam,lemerevedtem az ágyon,próbáltam elengedni magam,de egyszerűen nem sikerült,leblokkolt a félelem,így nem is történt semmi.

Rossz!

Nekem sokszor van, különösen ideges és feszült időszakokban.

Bár ne lenne!

Nekem volt alásparalízisem. A legfélelmetesebb dolog a világon! Azt hittem meghaltam. Tulajdonképpen nem tudtam megmozdulni, de ez még semmi, kiabálni próbáltam, azt sem tudtam. Párom mellettem fekudt, lattam ot, mert nem volt túl sotét, oda akartam nyúlni, olyan volt, mintha lekotoztek volna. Levegot pedig nagyon lassan vettem. A szellemem viszont teljesen éber volt, biztosan tudom, hogy nem álmodtam. Ha álmodom akkor is mindíg tudom, hogy most ez álom volt. Mivel nem tudtam megszólalni, így csak a gondolataim cikáztak ossze-vissza. Még az a jó, hogy nem tartott soká. Azt hiszem azért, mert Jézusra gondoltam, hogy segítsen ebbol a helyzetbol megszabadulni. El is múlt azonnal. Az volt a szerencsém, hogy én nem láttam semmi sotét lényt, ugyanis sokaknak, akinek hasonló élményeik voltak, még azt is láttak. Azt hiszem rogton szívinfarktust kaptam volna, ha abban a paralízises állapotomban meglátok egy árnyat. Amikor viszont meg tudtam mozdulni, egybol elkezdett a szívem ezerrel dobogni...Nem kívánom senkinek.

Késobb a neten utánanéztem, és megtudtam, hogy szinte a világon minden kultúrában vannak ilyen feljegyzések. Volt olyan torzs valahol, ahol halállal végzododtt egy-egy ilyen eset.

Aki tud angolul, az nézze meg ezt a 10 részes filmet a youtube-on.

http://www.youtube.com/watch?v=21kW39IcLKA

Most hallok először az alvásparalízisről, s eszembe jutott, hogy eddig velem már jó pár alkalommal megtörtént furcsa dolgokat talán éppen ez okozhatott. Velem szinte minden hónapban történik ilyesmi. Felállás mindig ugyanaz. Kelek fel, érzem hogy testem minden porcikája egyszerűen mintha ólomsúly lenne, egyszerűen millimétert nem tudok mozdulni. Zörejeket hallok, pedig a szobában rajtam kívül senki nincs. Próbálom a fejemet mozgatni, nem és nem sikerül. Próbálok kiáltani, az sem jön össze.

Van úgy hogy elmúlik, akkor kapcsolnám fel a villanyt, de nem gyullad fel.

Van úgy, hogy álomban zuhanok, de ez a zuhanás olyan valóságszerű, hogy az valami félelmetes. Véleményem szerint valamilyen szinten van összefüggés az álombeli zuhanás és az alvásparalízis közt, ha a testelhagyást vesszük alapul.

Nekem volt már elég sokszor. Van mikor egy hónapon belül három,négyszer is,utána akár egy évig is szünetel.

Abban a pillanatban, mikor ott vagyok, olyan mint maga a pokol, iszonyatosan félelmetes, rettegek közben. Mikor már ébren vagyok, magamhoz tértem, akkor inkább érdekes dologként élem vissza a történteket.

Jellemző, hogy valakit hallok, hogy üvölt, ordít a fülembe, segítségkérő, és agresszív módon. Az illetőt egész idáig nem láttam. Mozdulni eközben nem tudok, a szemem nyitva van a legtöbbször, tiszta erőmből próbálok ordítani, de mintha nem lenne levegő a tüdőmben. Úgy érzem olyankor, hogy az életemért ordítok, de semmi.

Tegnap éjszaka volt az eddigi talán legrosszabb,azért is kerestem itt rá a témára, kinek mik a tapasztalatai.

Hanyatt feküdtem az ágyamban, és tisztán éreztem hogy valaki a jobb kezemet húzza lefelé, a lábam irányába. Tényleg, még a fogását is éreztem a tenyeremben. Ordítás úgyszint volt, csak távolabbról. Nem bírtam visszahúzni a kezem, csak a testem merevsége végett nem tudta tovább húzni a nem is tudom micsoda. A lábfejeim majd lefagytak, teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam, és megint a jelenlévő nem tudom micsoda egész aurájából és a kezem húzásából is teljesen támadó és agresszív jelleget éreztem. Valamint tegnap először láttam is valakit, ült a lábamon, egy nem tisztán kivehető alak. Nem tudom, ki látta a filmet, de a leginkább a begotten nyitójelenetében szenvedő lényhez tudnám hasonlítani. Többször is lejátszódott tegnap éjszaka ez a dolog, de csak egyszer láttam az alakot, a szemem sem mindig tudtam kinyitni.

[link]

Innen a legelső képen szereplő alakhoz hasonlított.

Egyértelműen életem legfélelmetesebb élményei ezek, rettenetesen ijesztő abban a pillanatban.