Álom és valóság. Ti hogy egyeztetitek össze?

Az álmokat valósággá kell formálni, és megélni.

Ha nem tudom megélni az álmaimat, csak a szószorros „álomszinten”, akkor az mire jó? Felüdíti a lelkemet? Persze ez sem elhanyagolható, de nem összehasonlítható a valósággal. Ha csak álmodnánk, az olyan lenne mint a Mátrixban, fekszünk egy kényelmes helyen, és élvezzük. Vajon ez ugyanannyira élvezetes, mint a valóság?

Ha azt álmodom, hogy egy tanyán élek, friss szellő hozza a virágok illatát, hallom a közeli forrás csobogását, feleségem, egy gyermekeim fürdenek a mellettünk lévő patakban stb. Ez ebben a formában csak egy vízió, ami a teremtéshez nélkülözhetetlen, hisz ez a csírája. A kibontakoztatása, felnevelése rajtam áll…

"Álmok nélkül lehet élni, de nem érdemes" Anélkül, hogy megvalósítanánk álmainkat lehet élni, de nem érdemes.

Szerintem ebben a formában értelmetlen a kérdés.

Olyan ez, mintha azt kérdezném, hogyan érdemes megélni azt, amikor elnyalok egy fagylaltot, vagy beleharapok egy almába? Vagy, hogyan érdemes megélni, amikor álmomban beleharapok egy almába, a valóságban?

Szerinted hogyan érdemes megélni egy ilyen kérdést, álomban, és valóságban?

„Az a baj, hogy számomra a "könnyű álmok, könnyű gondolatok" = élet nélküli, elvesztegetett élet. Arra meg sajnos nincs kapacitásom.”

Szerintem ez nem igaz. Egy könnyű gondolat az, hogy fent vagyok a hegyekben, és mint a szél süvítek le a hegyoldalról egy síléccel a lábamon, fenyőfák között szlalomozva szelem át az erdőt. Könnyű, és megvalósítható, és nem nevezném elvesztegetett életnek.

Tudod, ami egyszerű, az nagyszerű.