Miért ilyen nehéz megszabadulni a gyűlölettől?

jó,jó, Kérdező.. Buddha a vágyakról való lemondást tanítja.

A gyülölet gyökere ugyanis ott van..a vágyakban.

és ez az oka a szevedésnek. A szevedéstől való megszabadulás a vágyak legyőzésében, uralásában rejlik.(mert szenvedünk a gyülölettől, ahogy kérdező kérdezted , érződik: meg akarsz szabadulni ettől a gyűlölettől, mert szenvedést okoz (neked).

Ennek módja a (nyolcrétű nemes ösvényben kifejtetttek) a tudat helyreállítása a kibillent nyugalmából... és itt jön 1 hsz: hogy ezt meg kell valósítani, realizálni kell. Ez nincs. Ezt meg kell teremteni.

(modern buddhistán, ja? mi is az?:) ( persze jól gyanakszik a verekedős válaszoló, mert míg Buddha tanította ezt, az inakrálódott Isten, Jézus élte és halta ezt, minden csepp kiontott szent vérével. )

Azért nehéz megszabadulni, mert valójában meg sem lehet szabadulni attól, nem lehet kivágni magadból, a gyűlölet benned van...egy dolgot tehetsz, megszünteted tevékenységét teljesen...az, hogy kiadod magadból nem szünteti meg, mivel újra elő fog jönni...olyan ez, mint amikor a csapból folyik a víz, amikor elfojtod magadban a gyűlöletet, akkor végül is hagyod folyni a csapot, csak elé raksz valamit, ami egy idő után megtelik és kész a baj...vagy hagyod, hogy kifolyjon...de van egy harmadik lehetőség is...megfogod és szépen elzárod a csapot, hogy egyáltalán ne folyjon a víz.

A gyűlölet egyféleképpen lehet elzárni, meg kell keresni az eredeti kiváltó okát(nem az adott eseményre való okát, hanem magának a gyűlölet létének az okát).

Hogy mi az oka, hogy az emberben előbújik? Elemezzük mi a gyűlölet. A gyűlölet nem tetszés, a gyűlölet saját érdekkel való nem egyezés, és az ezzel való ellenségeskedés, a gyűlölet érzelmi állapot, félelem attól, hogy a helyzet nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, ahogy saját érdekünk kívánja...Nos itt láthatjuk, hogy a gyűlölet az önzésből és a félelemből táplálkozik...Most akkor azt kéne kitalálni, hogy ezek mégis miért vannak az emberben, miért törnek elő...

az önzésről tudjuk, hogy az az önszeretet előtérbe helyezése mással szemben, nem az önszeretet az önzés, hanem annak előtérbe helyezése. Tehát az önzéshez szükséges legalább 2 valami, hogy működjön. A félelemmel ugyanez a helyzet, hiszen ahhoz kell egy valami, amitől félünk, és egy másik valami, ami fél. Amikor valaki azt mondja, Önmagától fél, akkor valójában attól az énjétől fél, amit vagy nem ismer, vagy ismer, de ebben az esetben magán belül megkülönböztet, elválasztja magát két részre, tehát 2 valami kerül ismét felszínre.

Mi a megoldás, hogy megszüntessük magunkban ezt a két dolgot, az önzést és félelmet, hogy a gyűlölet is megszűnjön?

Először nem jutna eszünkbe, de nagyon egyszerű, főleg őszinte akarással.

Az emberi elme tapasztalásában kontraszthatásban jelennek meg a fizikai dolgok. Ugye az egyik nem olyan, mint a másik. Ez a viszonyítottság tévedésbe ringatja az emberi elmét, ugyanis félreérti a helyzetet, és azt hiszi, a dolgok külön vannak, azt hiszi a tapasztalatban megélt dolgokról, hogy nem önmaga…tulajdonképpen tévedésében kreál meg több létezőt, holott csak egyetlen van. Magát ekkor elkülönültnek tartja mástól, szó szerint elválasztja magát tudatban. Még jó, hogy önszeretete előnyt fog élvezni valamivel szemben…ráadásul nem látja az komplett Egészet egyben, magát egyedül érzi, nem is csoda, hogy a félelem sátrat ver a hitében...:)

Egyetlen megoldás van…ha ez ember szépen belátja, hogy tökéletesen EGY mindennel, így magát az Egésszel fogja azonosítani, az elkülönültség megszűnik, az Önszeretet nem fog önzésbe fulladni, a félelem megszűnik, hiszen az Egész az teljes, ami pedig teljes, az nem keletkezett, nem változik, nem is pusztul, tehát léte örök, sőt minden benne van, tehát nem marad semmi, amitől félni kéne…

Ha az önzést és a félelmet sikerül megszüntetni, akkor nem marad semmi, amit gyűlölni kéne ,hiszen mindenről kiderül, hogy már most tökéletes és jó, nincs min aggódni, nincs mivel szemben ellenségeskedni, egyszerűen minden szeretni fog az egyén, s látni fogja, hogy minden így jó ahogy van. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az általad megtapasztalt gyűlölet azért tűnik elviselhetetlennek számodra, mert látásod annyira erre állt be, hogy már szinte el sem hiszed, hogy másképpen is lehetne látni, mint ahogy most látod magad körül a világot. Sajnos, nem hiszed el, hogy a világ nem olyan, amilyennek látod, hanem amilyennek látod, olyan. Tehát nem kívülről befelé indul el e téren sem a helyes magatartás, hanem belülről kifelé! Nem a rajtad kívüli világot kell átalakítanod, hanem a látásodon kell változtatnod.. Tehát át kell alakítanod a gondolkodásodat! A gondolkodás-átalakítás nélkül lelked békéjét soha meg nem találod. Ismétlem: Nem a világot kell átalakítanod, hanem a gondolkodásodat, s akkor ehhez fog alakulni majd a körülötted lévő világ is. De fordítva nem megy!

Törekedned kell a türelemre, a kitartásra, a bizalomra, és mindarra, amire éppen törekedned kell a célod érdekében. De mindig csak az a lépés a fontos, amelyet itt és most kell megtenned! A harag nem bűn. Az normális dolog, ha valaki haragszik arra, amit rossznak tart. A gyűlölet, az más dolog. Azt nem szabad engedni, hogy elhatalmasodjon rajtad. Gyűlölni annyit jelent, hogy sem irgalmat, sem igazságot nem akarok a másik félnek, csupán rosszat! Ezt nem szabad!

Állj mindig ki igazad mellett legyen az bármi, akkor is, ha úgy tűnik, hogy ezzel ellenséget szerzel magadnak. Soha ne legyen szempont az, hogy ne legyenek ellenségeid. De igenis vigyáznod kell, hogy te soha senkinek ne légy ellensége, vagyis olyan, aki a másiknak rosszat akar. Az válik másoknak ellenségévé, akinek szívében fölébred a gyűlölet. Ettől irtózzál, mint a pokoltól. Mert ez valóban pokol is! Pokol abban, aki enged a gyűlöletnek.

A te életedben nem mások gyűlölete az, ami kezd elviselhetetlen lenni számodra, hanem az a megkötözöttség, amely valakihez, valamihez kapcsol. A gyűlöletet azoknak nehéz elviselni, akik gyűlölnek. Ezért akarják elpusztítani a gyűlölt személyt. Mindig az a szerencsétlen, aki gyűlöl, és aki nem szabad. Ez az IGAZSÁG! És ez az igazság tesz szabaddá mindenkit!