Miért ítélik el a keresztények a meditációt?

Kiegészítés:

"A kereszténységben "ezer" meditáció van, de ezeknek a lényege (a keletiekkel teljesen ellentétben), hogy magadat "feltöltsd" (tehát NE kiürítsd!), méghozzá Istennel (Jézussal, a Szentlélekkel), tehát, hogy egy személyes társaskapcsolatba kerülj a Teremtövel! "

Ehhez még azt kell hozzátenni, hogy: "szeretettel, megbocsátással" is, mely tulajdonságokra a keresztény embernek alapvetöen törekednie kell...

A megbocsátó szeretet gyakorlása (hogy még az ellenségeinkért is imádkoznunk kell!) minden más vallásnál hiányzik! Ezáltal a kereszténység ethikailag a legigényesebb, képviseli a legmagasabb fokot, nívót.

Elöször is:

Nincsenek "Istenek", hanem csak EGY Isten van!!!

Minden "más Isten", az nem Ö, hanem a démonvilág egy tagja, akit az ottani kultúra -tudatlanságában -"Istennek" titulál.

Ez az EGY Isten "kinyilatkoztatta", megmutatta magát, tehát magától felvette a kapcsolatot az emberiséggel. Ehhez egy népet (a sok közül) ki kellett választania és ez a zsidó nép volt. (Ezért a "kiválasztott" nép, ami tehát nem azt akarja jelenteni, hogy ök valami "különlegesek", hanem egyszerüen csak rájuk esett Isten választása.)

Az akkori világ távoli kultúráihoz ez a hír nem jutott el (mind a mai napig), ennélfogva ezek a kultúrák máig is a démonjaikat hiszik (és nevezik) "Istennek".

Ezért fontos a keresztényeknek "evangelizálni", tehát elvinni a "jó hírt" (hogy létezik egy teremtö Isten, aki még emberi formában is leszületett hozzánk, hogy ezt bebizonyítsa!, és létezik egy élet a halál után, a "feltámadás", tehát nem reinkarnáció!!, stb.) más kultúrákhoz is, ami Jézus személyes kérése és megbízatása...

Másodszor:

a meditáció nem más, mint egyszerüen Istenre gondolni, ezáltal Vele kapcsolatba lépni. Mint ahogy arra, akit szeretünk sokat gondolunk, morfondírozunk.

Ez tehát nem Isten "ajándéka", hanem egy természetes dolog.

Isten ajándékának lehetne pld. a "7 Szentséget" vagy a Szentlélek "ajándékait" nevezni, utóbbiakról a bibliában olvashatunk.

Nem tudom, ki az illetö (vagy csoport) akikkel ezt csinálod? Ès ök milyen CÈLBÒL csinálják?

Ez olyan psychológikus-esotérikus dolog... Lemenni a tudatalattiba.

Èn azt javasolnám - ha elfogadsz egy tanácsot - hogy a tardicionális (keresztény) meditációk útját válaszd, ott nem érhet a végén "meglepetés". (és azok visznek a legmesszebbre!)

Meditálni csak Istenhez érdemes, minek a "dombhoz" menni, ha a "hegyhez" is mehetünk?

Ha vallásos vagy, csatlakozz pld. a helyi (hol élsz?)imakörhöz...

Vagy otthon szakíts Magadnak naponta egy kis idöt, egyszerüen Istenre gondolni, Vele "beszélgetni", elmondani Neki minden problémádat, bajodat, tanácsot kérni Töle a teendöidhez, megköszönni Neki mindent, amit eddig kaptál Töle, stb. Ha ezt megtetted, egyszerüen ülj tovább csendesen és hallgass. Próbálj odafigyelni, hogy mit akar Neked Ö mondani?

Ha ezt rendszeresen csinálod hamarosan észre fogod konkrétan venni, hogy VEZETNEK!, hogy feljönnek benned gondolatok, amik Neked szólnak, most éppen aktuálisak, stb. Tehát Isten "válaszolni" fog!!

Ezt a vezetést kérheted is: hogy vezessen az életben, mutassa meg, milyen feladatra lettél teremtve, vezesse Hozzád az élettársadat, stb.)

Az is nagyon jó, ha mindezt a bibliával csinálod. Tehát naponta 1-2 fejezetet (5-20 perc) figyelmesen elolvasol. Ha ezt is naponta gyakorlod, ugyanez fog történni: megtapasztalod, hogy vezetnek, irányítanak, tanácsokat adnak. Különösen, ha elötte megkéred a Szentlelket (Isten lelke!), hogy vezessen az olvasottak által/alapján.

Ez egy nagyon érdekes, izgalmas dolog, hirtelen fogod tudni, hogy ez vagy az a szó, vagy mondat, vagy akár az egész fejezet most neked szól, most neked egy üzenet!!

Van egy híres könyv is erröl:

Àvilai Szent Teréz: "A belsö várkastély" (ez a lelkünk)

[link]

Sok sikert!!

Nagyon szivesen, örülök neki!

Isten áldjon!!