A rossz embereket előbb vagy utóbb utoléri a sors?

Nem hiszek a halálon túli életben, meg a mennyországban, pokolban.

Én is azt látom, hogy nem ér meg jónak lenni, aki rossz, gonosz, csal, lop, hazudik: annak sokkal könnyebb az élete, jobb is, és semmi olyat nem tapasztalok, hogy "majd a sors visszaadja".

Ezt úgy hívják, hogy az igazságos világba vetett hit. Ez egy elég komplex dolog, a főbb vonalait megpróbálom leírni.

Az ember úgy működik, hogy hisz az igazságos világban. Ez egy nagyon alapvető motívum és nagyon érzékenyek vagyunk ennek a sérülésére. Mert ő nem vétkezett semmit akkor vele nem is történhet baj (félelem a véletlentől, de ez egy másik, bár erősen ide kapcsolódó téma). A másokkal történő rosszat pedig könnyebb úgy feldolgozni, hogy megérdemelte (az áldozat hibáztatása, pl.: nemi erőszak - biztos kihívóan viselkedett, stb.). Ha velünk történik rossz, akkor is lehet így magyarázni. Ugyanúgy része ennek, hogy aki vét az valamikor megbűnhődik miatta.

Nem lehet kategorikusan kijelenteni hogy igen vagy nem. Mindenkinek megvan írva a sorsa, azt az utat járja majd végig. Sajna vannak akiknek a jó jutott ki az életből, belecsöppent a jóba, de mi úgy érezzük nem érdemli meg, és van akinek semmi nem jut, pedig megérdemelné. Viszont azért hogy jót kapjunk tenni is lehet, nincs olyan hogy én szerencsétlen vagyok nekem nem jutott semmi, ha akarod jut! Csak pozitívan kell gondolkodni, tényleg én tökre pesszimista voltam, de változtattam a szemléletemen, és azóta sokkal "több jót" veszek észre magam körül.. :)

Csodás napot mindenkinek :)