Ez csak a véletlen? Vagy a sors keze?

Amúgy tényleg nagyon össze akar hozni minket a sors. De sajnos csak néha "okoz örömet" aztán sokáig bánatot...pl a buszon vmikor nem tud mellém ülni mert vagy fél vagy odaül mellém más. De van olyan nap amikor mintha meg lenne rendezve h mellém kell ülnie, mert nem ül mellém addig senki. Sajnos itt a nyáriszünet és 2és fél hónapig nem láthatom=( sok szép emlék történt a tanévben, csak az a baj egyikünk sem lépett =( sokszor volt pl. amikor éjszaka róla álmodtam valamit, az mindig kihatott a másnapomra mert akkor tuti történt velünk vmi (ha már hozzám szól vagy mellém ül már az nagy szó) pl. egyszer elkéreckedtem tanártól mert rá 5percre ment a buszom és odakiabált a fiú h jajj tanárnő engedjen el engem is nekem is megy a buszom még ki is mondta osztály előtt h "Ugye h együtt szoktunk utazni ?" mondom jaa :D látszik hogy mindig ott akar lenni ahol én vagyok:) 2éve szeret, nem érdekli más lány pedig nem fogunk soha összejönni mert ő nem fog lépni, a haverjai még mindig fontosabbak mint a szerelem, én pedig mégúgysem merek lépni. Másik dolog az, h anyumék nem fogadnák jó szívvel, h barátom van..állandóan azt hajtogatják h tanuljak pasizni bulizni még van idő...=( attól félek örökre magam maradok. A nyári szünethez sincs semmi kedvem, úgyis itt fogok punnyadni a kiszemeltemre gondolva =(