Ki tud jó rémtörténeteket?

A második világháború utáni Berlinben kevés volt a pénz, szűkösek a készletek, és mindenki éhezett. Abban az időben meséltek egy történetet egy fiatal nőről, aki látott egy vak embert ahogy átküzdi magát a tömegen. Beszélgetni kezdtek. A férfi megkérdezte a nőt, hogy megtenne-e neki egy szívességet, el tudna-e vinni egy borítékot a rajta lévő címre. Mivel a nőnek éppen útba esett hazafelé, beleegyezett.

Elindult hogy kézbesítse a borítékot, körbenézett, hogy szüksége van-e esetleg valami másra is a vak férfinak. Látta, hogy a férfi a sötét szemüvege és a fehér botja nélkül siet a tömegben. A nő gyanakodni kezdett, és a rendőrségre ment. Amikor a rendőrök elmentek a borítékon lévő címre, hátborzongató dolgot találtak, három hentes gyűjtött emberi húst és értékesítette azt az éhezőknek.

És mi volt a borítékban, amit a nő kapott a férfitól? Csak egy jegyzet, ami így szólt: "Ő az utolsó akit küldök nektek ma."

Egy iskolai napon egy Tamás nevű fiú ült az osztályban, matek órán. Még hat perc volt kicsöngetésig, amikor véget ért a tanítás. Ahogy a háziját oldotta éppen, valamire felfigyelt a szeme sarkából. A padja az ablak mellett volt, és ahogy odafordult, valamit meglátott a fűben. Egy fényképnek tűnt. Amikor az iskola véget ért, odarohant ahol látta. Nagyon gyorsan rohant, nehogy valaki más szerezhesse meg a képet.

Felvette a fényképet és mosolygott. A leggyönyörűbb lányról készült kép volt, akit valaha is látott. Harisnyanadrágot és piros cipőket viselt, kezével békejelet mutatva.

Olyan gyönyörű volt, hogy hogy találkozni akart vele a fiú, így körbeszaladt az iskolában, és mindenkit megkérdezett, akivel csak találkozott, hogy ismerik-e a képen látható lányt. Mindenki akit megkérdezett, azt mondta hogy "Nem". Teljesen letört lett.

Amikor hazaért, megkérdezte a nővérét, hátha ismeri a lányt a képen, de sajnos ő sem ismerte. Későre járt már, így Tamás felment az emeletre, az éjjeli szekrényre rakta a képet, és aludni tért.

Az éjszaka közepén Tamás arra ébredt, hogy valami kopog az ablakán. Olyan volt, mintha körmök kopognának rajta. Megijedt. A kopogás után kuncogást hallott, és látott egy árnyékot az ablaka mellett elsuhanni, így kikelt az ágyból, odament az ablakhoz, kinyitotta, majd hallgatózott, merről jöhet a kuncogás. Mire odaért, az elhallgatott.

Másnap Tamás körbekérdezte a szomszédokat, hogy ismerik-e a lányt a képen. Mindenki azt mondta "Nem". Amikor az anyja hazatért, őt is megkérdezte, de ő sem ismerte a lányt. Visszament a szobájába, a képet az íróasztalára rakta, majd elaludt.

Ismét kopogásra ébredt, fogta a képet az íróasztalról, és követte a kuncogást. Éppen az úton kelt át, amikor elütötte egy autó. A fényképpel a kezében halt meg.

A sofőr kiszállt a kocsiból hogy segítsen rajta, de már késő volt. Hirtelen meglátta a fényképet, és felvette.

Egy aranyos lányt látott a képen, aki három ujját tartja fel.

Egy férfi elment egy hotelba és a recepciós pulthoz fáradt, hogy kivegyen egy szobát. A recepciós hölgy átadta neki a kulcsát, majd azt mondta neki, hogy a szobája felé vezető úton van egy ajtó, ami nincs számozva, be van zárva és senki nem teheti be oda a lábát. Elmagyarázta, hogy az egy raktárszoba és tilos bárkinek is bemennie oda. Erre többször is figyelmeztette a férfit, mielőtt az elindulhatott volna a lépcső felé. Követte is a hölgy utasítását és egyenesen a szobájába ment, majd rövidesen lefeküdt. Habár a nő akaratoskodása felkeltette a kíváncsiságát, ezért a következő éjszaka elment ahhoz a bizonyos ajtóhoz és lenyomta a kilincset. Természetesen az zárva volt, ezért lehajolt, hogy be tudjon kukucskálni a széles kulcslyukon. Hűvös szellő járta át azt, szinte a szemét is csípte a hideg.

Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben.

Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt."

Egy kisvárosban 5 barát úgy döntött, hogy kipróbálják milyen a szellemidézés.

Egyik éjszaka megbeszélték, hogy kimennek a helyi temetőbe.

Megérkeztek, a temetőben síri csend és sötét volt. Leültek egy körben, az 5. gyerek egy sírkőre ült.

Nekiálltak a szellemidézésnek.Megfogták egymás kezét, becsukták a szemüket, majd elkezdték a betanult szöveget.

Ekkor sikítást hallottak a távolból.Megijedtek és kinyitották a szemüket. Az 5. gyerek (aki a síron ült) sikított, arca eltorzult, haja megnőtt és hófehér lett.

A srácok annyira megijedtek, hogy hazáig rohantak.

Másnap délelőtt a fiút holtan találták, de semmi külső elváltozást nem találtak rajta.

Halálának oka azóta is tisztázatlan.

Ez szerintem csak urban legend, de 10 éves koromban hallottam, akkor nagyon megijedtem.(saját szavakkal írtam, emlékezetből)

Egy iskolai napon egy Tamás nevű fiú ült az osztályban, matek órán. Még hat perc volt kicsöngetésig, amikor véget ért a tanítás. Ahogy a háziját oldotta éppen, valamire felfigyelt a szeme sarkából. A padja az ablak mellett volt, és ahogy odafordult, valamit meglátott a fűben. Egy fényképnek tűnt. Amikor az iskola véget ért, odarohant ahol látta. Nagyon gyorsan rohant, nehogy valaki más szerezhesse meg a képet.

Felvette a fényképet és mosolygott. A leggyönyörűbb lányról készült kép volt, akit valaha is látott. Harisnyanadrágot és piros cipőket viselt, kezével békejelet mutatva.

Olyan gyönyörű volt, hogy hogy találkozni akart vele a fiú, így körbeszaladt az iskolában, és mindenkit megkérdezett, akivel csak találkozott, hogy ismerik-e a képen látható lányt. Mindenki akit megkérdezett, azt mondta hogy "Nem". Teljesen letört lett.

Amikor hazaért, megkérdezte a nővérét, hátha ismeri a lányt a képen, de sajnos ő sem ismerte. Későre járt már, így Tamás felment az emeletre, az éjjeli szekrényre rakta a képet, és aludni tért.

Az éjszaka közepén Tamás arra ébredt, hogy valami kopog az ablakán. Olyan volt, mintha körmök kopognának rajta. Megijedt. A kopogás után kuncogást hallott, és látott egy árnyékot az ablaka mellett elsuhanni, így kikelt az ágyból, odament az ablakhoz, kinyitotta, majd hallgatózott, merről jöhet a kuncogás. Mire odaért, az elhallgatott.

Másnap Tamás körbekérdezte a szomszédokat, hogy ismerik-e a lányt a képen. Mindenki azt mondta "Nem". Amikor az anyja hazatért, őt is megkérdezte, de ő sem ismerte a lányt. Visszament a szobájába, a képet az íróasztalára rakta, majd elaludt.

Ismét kopogásra ébredt, fogta a képet az íróasztalról, és követte a kuncogást. Éppen az úton kelt át, amikor elütötte egy autó. A fényképpel a kezében halt meg.

A sofőr kiszállt a kocsiból hogy segítsen rajta, de már késő volt. Hirtelen meglátta a fényképet, és felvette.

Egy aranyos lányt látott a képen, aki három ujját tartja fel.