Ki tud jó rémtörténeteket?

4.RÉSZ

Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.

Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.

Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.

Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.

Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!

Pá napló!

KÖVETKEZŐ RÉSZ A KÖVETKEZŐ HOZZÁSZÓLÁSBAN HAMAROSAN

UTOLSÓ RÉSZ

Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a gól.” A srácot meg megölte ez a polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.

Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.

Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:

- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a polip. A életbe, hát senki nem hallja?

Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.

- Húzz a , te ! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.

Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.

Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.

Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

Kedves kérdező!

Mivel már a történetet elkezdtem leírni, így nem akartam megszakítani a közepénél!

Mivel a hozzászólásokat más is olvashatja, így nem nagyon akartam kellemetlenséget okozni!

Állítólag igaz!

Egy kis faluban történt ahol éltek: polgárok,2 serif,1 könyvtáros,egy degenerált gyerek és a szülei.Egy szép napos nap volt és egy borzalmas sikitás halatszott.Afalusiak odaszaladtak és látták hogy egy paraszt asszony meg a férje fel van akasztva az akácfára.Az egész falu kijött bámézkodni a két serif vizsgálta és láttak külömböző jeleket körömmel a hasukba kaparva.Estére lenyugottak az emberek ám,másnap ugyan ez történt és azután is.

Az emberek már szinte megőrültek azzal a tudattal hogy minden nap valakit felakasztanak.

Ezek a jelek érdekesek voltak minden hallotban amit körrömel karcoltak bele.Az eggyik serif

észrevette hogy a vágásban van egy kis agyag figura.A figurák mindig az utánuk következő célpontot jelölik(azt jelzi hogy ki fog meghalni következőre.)Egyszer a serif elment a könyvtároshoz kiderítse mik ezek a jelek.Nem talált semmit még a könyvtáros sem.Következő nap ujjab ember halt meg és az agyakfigura 1. serif(nevezzük így)volt.Nagyon magijedt és napokig ki sem mozdult a házából és az volt a furcsa hogy senki nem halt meg.Északa halja hogy valaki bejön az ajtón...és jön fel a lépcsőn...kipp kopp halatszot a lépcsőn.Az 1. serif megragadta a revolverét(pisztoly)és az ajtó elé ált ai a szobájába nyílt.Lenyomódott a kilincs és... a serif csak egy sötét alakot látot tüzet nyitott.6 lövést elhasznált.Kiderült hogy nem a gyilkos volt hanem a könyvtáros és a jelekről író könyv volt a kezében.A serif kidobta a hullát az ablakon.Reggel nagy tömegre ébrett ahogy beszélgetnek.Lemegy és látja hogy újjab jel volt a hasába.Mindenki a degenerált gyereket vádolta.Egy nap a degenerált szülei elmentek a nagyvárosba vásárolni és megkérték az 1. serifet hogy viggyázzon a degenerált gyerekre.Ám a serif 30 percel elöbb ment el.Amikor a szülők hazaértekmeglátták a gyereket és elborzattak a gyereknek ki volt kaparva körömmel és eddigitől másfajta jel volt belevésve.Egy sikitás és a ház összeomlott.Megvizsgálta a degenerált gyereket és a 2. serif bábuját találta rohant hogy szóljon neki de már késő volt lement egyedül a partra.Akkor már tudta hogy mi fog történni.Lement a partra az 1. serif és látta hogy brutálisan meggyilkolták.de ennek már nem volt semmi vésve a hasába.Az 1. serif végigjárta a falu összes házát és már kb:6-an maradtak a faluba egyetlen egy házat nem járt át a legnagyobbat bemegy és nála van a fegyvere beért egy nagy szobába ahol egy bútor volt egy két fiókos szekrény kihúzza az eggyiket és több 100 kis agyag figurát talált akkor mindent értett.A másikba ölő fegyverek voltak mindegyik véres volt.Már minden szobát helységet átnézett kivéve a pincét.kinyitja a fa ajtót semmi csak a nyagy sötétség látszott megy egy lépcsőfokot le... mégeggyet...mégeggyet...végül azt utolsóhoz ért és ekkor felkapcsolódott a villany egy falu makett volt a pince közepén és porig le volt égve.Ekkor halja hogy bezárul az ajtó kulcsra.Katt...halja és benzin szagot érzett és akkor látta meg a vörös lángokat.

A könyvkötő

Volt egyszer egy könyvkötő. Nagyon szorgalmas volt, jól végezte a dolgát. Egy nap beállított hozzá egy magas, szőke, ballonkabátos férfi, akinek egy rubintgyűrű volt a kezén. Elmondta, a könyvkötőnek, hogy neki vidéken van egy nyaralója és abban egy hatalmas könyvtárszobája. Oda el kéne mennie és be kell kötnie az összes könyvet. A könyvkötő szabadkozott, hogy neki túl nehéz lenne ez a feladat, de végülis elvállalta. Bement a házba. A ballonkabátos férfi magára hagyta. A könyvkötő elindult a könyvtárhoz. A könyvtár, fenn volt az emeleten. Amint felért az emeletre, egy hosszú, tükrökkel végigrakott folyosóhoz ért. A folyosó végén volt a könyvtár. Elment oda, nekikezdett a munkának. Szépen haladt, már első nap kész volt a könyvtár felével. Úgy érezte, hogy most már nagyon elfáradt, ezért elindult nyugvóhelyet keresni. Lement a földszintre. Belépett egy fekete szobába. A szobában volt egy ágy, de az ágynemű a padlóhoz volt szögezve, ezért inkább tovább ment a következő szobába. A következő szoba kék volt. Volt benne egy tükör és egy fotel. A fotel az ajtó elött volt pár méterrel. A tükör, pedig a fotellel szemben. A férfi leült a fotelbe, elmélázva nézte a saját tükörképét. A tükörben észrevette, hogy az ajtó kinyílt. Megfordult, de az ajtó be volt zárva. Amikor visszafordult a tükörhöz, a tükörben megint kinyílt az ajtó. Megfordult, de a valóságban zárva volt. Aztán az ajtó mögül kinyúlt egy zöld kéz és elragadta a szobában lévő kanárit. Az ajtó mögül hangos csámcsogás szűrődött ki, aztán véres tollak jelentek meg. A férfi odanézett a kanárira, de az még mindig ott volt a szobában, sértetlenül. A tükörképe viszont eltűnt. Aztán megint kinyúlt a zöld kéz, és elragadta a macskát. Megint hangos csámcsogás volt, és véres szőrcsomók gurultak ki az ajtó mögül. A könyvkötő oldalra nézett, de a macska még mindig ott volt a szobában. Aztán egyszer csak kicsapódott a tükörben az ajtó és egy iszonyatosan ronda szörny lépett ki rajta. A férfi felé vette az irányt. A férfi nagyon megijedt, nem akarta, hogy eltűnjön a tükörképe. Leszaladt a konyhába, talált egy nagy botot, visszament a kék szobába és összetörte a tükröt. Rájött, hogy hiba volt. A szörny most már ki tud jönni bármelyik tükrön, és most már nem csak a tükörképeket ragadja el. Felszaladt a tükrös folyosóhoz és elkezdte betörni a tükröket. Nem volt elég gyors, mert az utolsó tükrön, kijött a szörny. A férfi elkezdett rohanni. és amikor leért a földszintre megjelent előtte a szörny. A férfi ijedtében agyonverte. Aztán hallja, hogy rendőrök jöttek. Szó nélkül feladta magát. Megértette, mi történt. Előtte a ballonkabátos férfi feküdt, teljesen összeverve. A könyvkötőt bevitték a rendőrségre, és ki akarták végezni, de adtak neki egy lehetőséget, hogy kívánhasson. A férfi azt kívánta, hogy hagyják egyedül egy szobában 10 percre egy tükörrel. Magára hagyták. Amikor a rendőrök visszajöttek, csak egy összetört tükröt és véres húscafatokat találtak...