Tud (sz) valódi rémtörténeteket estére?

Álmomból ébredve sötétség fogad. Gyermek vagyok, és a fény nélküli állapot rémisztő, szörnyekkel, félelmetes alakokkal teli börtön. S meglátom őket újra. Ott állnak az ágyammal szemben, s bár nem látom a szemük, tudom engem figyelnek. Ahogy máskor is tették, amikor az iszonyat szinte összepréselt hideg érintésüktől.

Igen, már megtörtént. Az emléke pedig mint tőr hasít belém. Magamra húzva a paplant meleg védelmében bízom, de az sem gátolja meg őket.

Minden idegszálam megfagy, se levegő, se hang, csak a rémület. Nem engednek a szorításukból, a lelkem préselik ki belőlem... és fáj. Iszonyatosan... és senki nem segíthet... amikor pedig minden remény elvész, mégis távoznak. Olyan hirtelen engednek el, hogy beleborzongok, ahogy újra levegőt veszek, és izzadt homlokom a párnámba temetem.

Talán sosem jönnek vissza... de néha, ha róluk olvasok, mindig úgy érzem, hogy a hátam mögött állnak. Láthatatlanul, nesztelenül, s figyelnek. Többször is hátrakapom a fejem, hátha csak egy pillanatra is bebizonyosodik a félelmem. De csak a szoba fala fogad. Még sincs nyugtom, s talán sosem lesz. Bár a sötét már nem az ellenségem, úgy érzem, továbbra is megbújik benne olykor valami, amitől még mindig tartok, ami arra késztet, hogy mindig figyeljek, és sosem feledjek.

Mert ők mindenhol ott vannak. Néha csak a szemed sarkából látsz egy elsuhanó árnyat, egy árnyékot, s mikor odanézel puszta illúziónak véled. De ők azok... és érted is eljönnek.

-volt egyszer egy ember, aki kivett egy szobát egy hotelben éjszakára. meg is kapta az egyik szobát, ám figyelmeztetésül meg lett adva neki: ne menjen a szobaszám nélküli ajtó közelébe!

persze beleegyezett, majd a szobájához ment. akkor látta, hogy pont az ő szobája mellett van a szám nélküli ajtó. érdekelte mi lehet ott, de eleget tett a kérésnek és nem ment oda. éjjel azonban bármennyire is próbált ellenállni, nem hagyta nyugodni a gondolat, így úrrá lett rajta a kíváncsiság és kiment, majd belesett a szoba kulcslyukán. amit látott: a szoba üres volt, régi szakadt tapétával, és a sarokban az ablak mellett egy hosszú barna hajú lány kuporgott, fehér szoknyában, arccal a falnak, nem mozdult. a srác várt egy darabig, de mivel semmi sem történt, visszament szobájába és elaludt.

másnap reggel szintén meg akarta nézni a lányt, de mikor újra benézett a kulcslyukon, csak pirosságot látott. nem értette mi az, gondolta biztos rájöttek hogy kukucskált, és odatoltak valamit.

mikor lement kijelentkezni, kíváncsiságból megkérdezte hogy mi a titok a szoba körül? a recepciós azt mondta: élt ott azelőtt egy nő, évekkel ezelőtt, akit abban a szobában öltek meg. megpróbáltuk kiadni utána, de az ott szállók szellemről panaszkodtak. leírásuk szerint a nőnek hosszú barna haja, fehér ruhája.. és piros szeme van...

Nem tudom mennyire rém történet. De elmesélem mert életem leg félelmetesebb élménye a mai napig rettegek hogy újra megtörténik... Fekszem az ágyban a barátnőm melett, alszom egyszer csak arra ébredek hogy valami nyomni kezdi a mellkasom mintha a macsak felugrott volna, kinytom a szemem de alig látok valamit sötét is van de látom hogy egy alak hajol fölém, felakarok ugrani de nem tudok mert lefog, telejesen béna a testem iszonyatosan megijedtem kiáltani akartam de nem jött ki hang a torkomon és éreztem ahogy elfogy a levegőm és akkor rájöttem hogy az a valami az nem ember, túl vékony és túl könnyű ahhoz hogy lefogjon, ez valami más... valami ismeretlen láthatatlan erővel fog le nem puszta erővel és nem kapok levegőt a szorításában pillanatokon belül meg fogok fulladni. Amint ezt felfogtam azonnal úrrá lett rajtam a pánik és elkezdtem vergődni de nem muzdultam minden erőmmel arra koncentráltam hogy kitörjek aztán hirtelen elengedett és én segítségért ordítva ugrottam fel az ágyból... borzasztó volt. A barátnőm azt sem tudta mi van... ő is megijedt... később utána néztem ennek neten kiderült hogy ezt Night hag élménynek nevezik.

Az okozza hogy a REM fázisban az agy felébred, ezt azonban a test nem követi, hanem ugyanabban a kómaszerű állapotban marad, mint előtte. Ennek eredményeképpen az alany tudatának teljes birtokában van, viszont semmiféle összeköttetésben nincs a testével, azt mozgatni nem tudja. Egyes esetekben ezt komoly halluciánciók kísérhetik, amik még ijesztőbbé teszik a dolgot. A tünetek pár másodperctől pár percig állhatnak fenn, s elmúlásuk után komolyabb pánikrohamon is átesik az illető, ezt alátámaszthatom, ennél iszonyúbb élményben nemigen volt részem se előtte, se utána. Okai között emlegetik, hogy ha az ember agya túl gyorsan ébred fel álmaiból, a test még fönntartja a bénult állapotot, ami alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az álmodási fázisban ne sérülhessen az esetleges, álmot kísérő és arra reagáló mozgások során.

Komolyan mondom iszonyatos érzés... soha nem féltem még ennyire pedig voltam már életvszélyben.

Rémtörténet

[link]