2010. Világvége. Hiszel benne?

A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták át nekik, akik a Popol Vuh (maja Biblia) szerint:

„Nagy intelligenciával voltak megáldva; láttak, és azonnal messzire láttak; sikeresen láttak; mindenrôl tudomást szereztek, ami a világon történt. Meglátták azokat a dolgokat is, melyeket elrejtett a távolság, anélkül, hogy meg kellet volna mozdulniuk... nagy volt az ô bölcsességük; beleláttak az erdôkbe, a sziklákba, a tavakba, a tengerekbe, a hegyekbe, a völgyekbe. Valóban csodálatraméltó emberek voltak ôk... képesek voltak mindent megtudni, és megvizsgálták a négy sarkot, az égbolt négy pontját, és a föld kerek arcát."

Vajon csak véletlen, hogy a Popol Vuhban emlegetett elsô emberek nemcsak arról voltak nevezetesek, hogy a „föld kerek arcát" tanulmányozták, hanem arról is, hogy az „égboltot" kémlelték? És vajon az véletlen egybeesés, hogy a maja társadalom kimagasló eredményeket ért el az obszervációs csillagászat területén, és ezen alapul, közepes és nehéz matematikai számítások segítségével, ügyes, összetett, fejlett és rendkívül pontos naptáruk?

Az már régebb megállapítást nyert, és értetlenséghez vezetett, hogy mennyire összeférhetetlen a maják általános, nem túlságosan kimagasló eredményeivel az a fejlett csillagászati és naptári tudásuk, amellyel rendelkeztek.

„Miféle szellemi fordulat vezette a maják intelligenciáját oda, hogy feltérképezzék az égboltot, amikor még a kerék alapelvét sem ismerték; hogy elképzeljék az örökkévalóságot, olyan módon, ahogy azt soha egyetlen félcivilizált nép sem tette, mégis képtelenek legyenek megtenni azt a rövid lépést, amely az álboltozatot a valódi boltozattól elválasztotta; hogy milliókban számoljanak, ugyanakkor soha ne tanulják meg, hogy hogyan mérjenek le egy zsák kukoricát.?"

Lehet, hogy a fent leírt intelligencia darabok mind-mind alkotórészei voltak egy összefüggô rendkívül specifikus tudásanyagnak, melyet a maják úgy örököltek, többé-kevésbé érintetlenül, egy régebbi és bölcsebb civilizációtól. Egy ilyen örökség megmagyarázná az ellentmondásokat.

Az tudott, hogy a maják naptárukat az olmékoktól örökölték (1000 évvel korábban az olmékok pontosan ugyanazt a rendszert használták), akik pedig szintén úgy örökölték. A tényleges kérdés tehát az, hogy az olmékok kiktôl kapták? Miféle technikai szint és tudományos fejlettség kellett ahhoz, hogy egy civilizáció olyan szupernaptárt alkosson, amely hihetetlen hosszú idôszakokon keresztül hibamentesen szolgál?

J. Eric Thompson régész szerint a maják tudták, hogy az idô végtelen, és továbbhalad rejtélyes ciklusaival, függetlenül az egyénektôl vagy a civilizációktól.

„A maják elképzelése szerint az út, amelyen az idô masírozik, olyan messzire nyúlik vissza a múltba, hogy annak távolságát fel sem tudjuk fogni. Mégis a maják rendíthetetlenül mentek visszafele ezen az úton a kezdôpontját keresve. Minden egyes szakaszban egy új látvány nyílt meg elôttük, amely még távolabbra vezette ôket vissza; a megérlelt évszázadok évezredekké olvadtak, azok pedig 10 000 évekké, miközben ez a nép fáradhatatlanul kutatva egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a múlt végtelenségébe. A guatemalai Quiriga városában talált kôlapon egy több mint 90 000 000 évvel ezelôtti dátumot számoltak ki; a másikon egy ezt 300 000 000 évvel megelôzô dátum szerepel. Ezek valós számítások , helyesen adják meg a nap- és hónapállásokat, és hasonlóak a mi naptár-számításainkhoz... Az ember feje zúgni kezd az ilyen csillagászati számok láttán."

Ez az idôszámítási rendszer a múlttal kapcsolatos hiedelmeket is kifejezte, miszerint az idô nagy ciklusokban működik, melyek során újra meg újra elpusztul és újjáteremtôdik a világ. A maják szerint a jelenlegi nagy ciklus sötétségben kezdôdött, a mi naptárunk szerint idôszámításunk elôtt 3114. augusztus 13-án. Ez a ciklus 5125 évet fog tartani és globális katasztrófa közepette, a naptárunk szerint 2012. december 23-án ér véget.

A maja társadalom, sôt az öszszes ôsi, közép-amerikai kultúra rögeszmésen foglalkozott a világvégének kiszámításával és lehetséges elhalasztásával. Vajon ez a rejtélyes naptár is ezt a célt szolgálta volna? Lehet, hogy egy olyan mechanizmust rejt, amelylyel meg lehet jósolni bizonyos szörnyű kozmikus katasztrófákat?

A maják mindenesetre így gondolták.

Jó hír azoknak, akik hittek a 2012-es maja apokalipszisben: nem lesz [1] világvége 2012. december 21-én, a híres naptár ugyanis nem ér véget akkor. Egy új számítás szerint nem 2012-ben év véget a naptárra jellemző ciklus, hanem ötven-száz évvel később. Ezzel nem csak, hogy elhalasztódik a világvége, de kétségek is felmerülnek, hogy melyik számítás a helyes és lesz-e egyáltalán olyan számítás, mely a helyes időpontot mondja meg.Mielőtt továbbmennénk, magyarázzuk el néhány szóval, milyen a maja naptár (itt mindent megtudhat [2] részletesen) és miért tulajdonítanak akkora jelentőséget a 2012-es évnek. A maják különös jelentőséget tulajdonítanak a 20-as és 13-as számnak, naptáruk is e két szám körül forog. Rettentően bonyolult naptárjukban egy Nagy Körnek nevezett ciklus szerint számolták a napok múlását. Mivel a régészek időszámításunk előtt 3114. augusztus 11-ére tették a ciklus kezdetét, vagyis a maják szerint a világ keletkezését, logikus, hogy a Nagy Kör végén legyen a világvége - legalábbis az ebben hívők ezt állítják. Ez pedig 2012. december 21. volna, vagyis a hívők szerint alig valamivel több mint két évünk van a világ végéig.Ám lehet, hogy tévedtek a számítások. Amikor a maja naptárt lefordították, vagyis átkonvertálták a Gergely-naptárra egy úgynevezett GMT konstans alapján (ez három majákat kutató régész után kapta a nevét), a dátumokat dokumentumok, leletek alapján próbálták rekonstruálni. Később azonban megkérdőjelezték ennek a helyességét, és a Vénusz bolygó mozgása alapján próbálták kitalálni, mi mikor történhetett a maja történelemben.

A mostani kutató, Gerardo Aldana, a kaliforniai egyetem professzora ugyanakkor nem adja meg, milyen módszerrel számolta ki, hogy a világvége egy évszázaddal később lesz. Számítása egyébként egy könyvben jelent meg, mely az ókori és középkori népek naptárairól szól.

Én már a múltkori világvége jóslatnál is készültem, figyeltem nagyon, belefáradtam, én többet nem hiszek benne.

Jöjjön, aminek jönnie kell, én nem fárasztom magam.